Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-19 / 8. szám
«wtfUiP 59 jinjvuw hogy a szölőtelepnek szántófölddé alakítása által a tőkeértéknek legalább is V9--da semmisül meg; pedig hogy megsemmisül, kiviláglik abból, hogy egy hold legjobb minőségű szántóföld értéke 100 frt, mig egy hold jó karban levő szőlőé 600—1000 frt. A szölőirtást, s a volt szülőföldnek szántóföldé alakítását e szerint a csapásos évek terheinek elviselhetlen- sége, a megterhelt birtok mielőbb jövedelmezővé tételének égető szükségessége idézték elő, s annyival inkább, mert a szölötenyésztéssel foglalkozott birtokos osztály állami segélyre, olcsó kölcsönre nem számíthatott akkor, mikor a nem jövedelmező területnek adója elengedtetését tárgy azó kérelme is elvettetett, holott a földbirtok csakis mint jövedelmező képezhetné az adó tárgyát s ott, hol a jövedelmezés nem a birtokos hibája, hanem kívüle eső, általa el nem háríthatott okok miatt szűnik meg, a birtokost nem csak az adó terhe alól kellene fölmenteni, hanem állami utón adandó olcsó kölcsön jótékonyságában is kellene részeltetni. Pap Gábor. (Folyt. Jcöv.) Magyarosodnak-e izraelita polgártársaink, vagy nem ? elő van-e készítve a magyar nép kedélyében s elmevilágában a zsidóság emaneipa- tiója s ha nincs : minő s mily érvü valódi vagy álokok harcolnak ellene? vannak-e a zsidóságnak faj erényei, melyek népünk előtt példaképül fel- mutatandók s bűnei, miket ostorozni s miktől népünket óvni kell? uralkodnak-e s minő jogosultsággal a középkorból ránk maradott előítéletek ez idő szerint is ? — e kérdések társadalmi fontosságát lehetetlen tagadni, ha meggondoljuk, hogy a társadalmi élet legfőbb munkakörei, az ipar és kereskedelem aránytalan mértékben a zsidóság kezeiben vannak s ha meggondoljuk, hogy azon szívósságnak, mit a zsidó faj évezredeken át, a história áramlatai közt, pusztán vallásos közössége alapján folyton tanúsított, a korunkban s nálunk hozzákötött közgazdászati hatalommal együtt politikai s socialis életünk elemei közé fölvétele? beolvasztása ma inkább, mint' holnap volna kívánatos, szükséges, sőt nélkülözhetlen. E kérdések szellőztetése, noha velők a belátóbbak régen tisztában vannak, nagyobb közönségre számított lapunk feladatával nem lehet ellentétben. Örömmel fogadtuk tehát a veszprémi izraelita egyházközség tisztelt lelkészének alább közlött cikkét, alkalom szolgáltatván ez által saját megjegyzéseink rövid ^előadására is. Veszprém ang- lő. Kedvetlen, de kénytelen lépek a nyilvánosság ezen terére, úgy ezen becses lap 7-ik, mint a P. N. 176. és 179. számában közlött, s amint látszik ugyanazon ügyes toliból folyott, b.-füredrőli cikkekben, az izraeliták ellen irányzott vádokat s megtámadásokat részint visszautasítandó, részint cáfolandó. Ezen okot bár nem titkolom, mind a mellett megvallom, hogy nem ez az egyetlen cél, mely Szerénységemből kiléptetett, hanem sokkal magasb lebeg szemeim előtt, melynek elérése több s állandóbb hasznot hajtana hazánknak, mint a vádak s megtámadások végtelen sora. Mi izraeliták századok, sőt ezredek óta hozzá vagyunk szokva panaszokat hallani, nemzeti s vallási megsértéseket érezni s szemrehányásokkal pirongattatni, melyeket mi nem okoztunk, még kevésbbé érdemeltünk; mert ezek, ugrásokat nem tűrő s csak lassanként változható történelmi állapotokból eredtek. Esajás próféta is mondja: „Kicsoda hallott hasonlatos dolgot Kicsoda látott hasonló dolgot? Avagy egy nap teremtetett-e e föld? Avagy születtetik-e egyszersmind egy nemzetség?1* Ezen, az izraelitákat bilincselő lánc hosszabb vagy rövidebb létével nem kell sokat törődnünk; ha eddig vártunk jogunk elismerésére, még tovább várhatunk, mig az ég egészen kitisztuland s a középkor sötét maradékai végképen eloszlandanak. De mégis a hazát szerető honfi szivét bú s fájdalom tölti el, hogy látnia kell, miképen a már untig vitatott s európai irányadó államoktól régen elismert emancipatio ügyében uj meg uj eszmezavar tápláltatik, uj meg uj panaszok kovácsoltatnak, melyek megszüntetésétől tetetik a várva várt jogi egyenlőség függővé. J) Ezt előre bocsátva, nézzük meg a nevezett cikkekben felhozott panaszok lényegét, melyek — szabad legyen e hasonlitásom — a gubacs termésére emlékeztetik az olvasót. Tudva van, a természetnek ezen gyümölcsnemnél mutatkozó tüneménye, mely szerint a gubacs csak úgy teremhet, ha virágjának kelyhébe egy tarka lepke tojást rak le, mely körül fonódva alakul s érik meg ezen különös gyümölcs. A magában hordott féreggel a fáról leesik s fölszedetvén, raktárba helyeztetik. De mi történik a szép s lágy tavasz beköszöntével ? A napsugártól föléledve minden gubacsból egy rút féreg búvik ki. V eszprémbeni szerencsés létem óta, én is azt a fájdalmas tapasztalást tettem, miszerint csak nem minden, a napi sajtóban B.-Fü- redről közlött s a legélénkebb színekkel festett cikkben ezen az emancipátion rágó féregre kell bukkannom. Majd a cikkíró, mint a komoly római Káto, az asszonyok fényűzését ostorozza, majd azt rója meg, hogy az ott levő, az ország minden részéből érkező, a magyar nyelvet nem értő, de egymással rokonszenvező izraeliták társalgási körükben németül beszélnek, majd azt feddi, hogy azok a magyar színművészeiét s irodalmat nem pártolják.1 2) Nem akarom vizsgálni: váljon hasznos-e ezen fürdőhelynek jövőjére nézve, hol mindenki kénye kedve szerint akar élni, a vendégeket oly szigorú censura alá vetni s minden léptüket Árgus-szemekkel kisérni? Avagy helyes-e leckézni s pirongatni az embert, mikor másutt vendégként létezik megromlott egészsége helyreállítása vagy mulatsága végett? A jó szülők otthon nevelik, büntetik is gyermekeiket, de nem mások házában. Egyébiránt a pirongatásra méltó hibákat fölmenteni mi nem akarjuk; ámbár az igen tisztelt s jóakaró cikkíró hazánk szivében, Buda-Pesten, hol több német színház virágzik, mint magyar, nagyobb s háládatosb anyagot találhatna, hogy azon botránykozzék.3) 1) E vád nem egészen alapos, miután az egyedül illetékes országgyűlés a kérdéssel érdemleg még nem foglalkozhatván, döntcí szavát ki nem mondkatá. Deák F. ismeretes nyilatkozata kezesség, hogy a nemzetet, országgyűlésen nyilatkozó egészében, kicsinyes okok nem vezérlik. Eö. K. 2) Mi ezt nem tartjuk bajnak. Sőt ellenkezőleg. Akár magyar, akár izraelita legyen, ki Füreden vagy hason helyen közönyös a színművészet iránt: kötelessége az időszaki sajtónak az illetőt, általánosan ugyan, honfiúi kötelességére figyelmeztetni. ' Eö. K. 3) Ez igaz s fájdalom, hogy az. Csakhogy Buda-Pesten —ki tudja, minő titkos utakon — valószínűleg politikai okok is befolynak arra, hogy az említett anomalia fenálljon. Végre is mi magyarok
