Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-08-12 / 7. szám

«nnAftTlP 50 Jl/líUWw

A földműves, ki éjt, napot telkén tölt és mun- kálódik, az iparos, ki tőkéje mellett reggeltől estig szorgalmasan űzi foglalkozását, nagyobb honfi, mint bármely urodalomtulajdonos, ki bár ezreket áldozzon közcélokra, de maga, családja, és nagy birtoka tudományos vagy ipari vállalkozások nélküli henyélésben tölti idejét.

Nemzetek életében mai napság szorgalom az egyedüli honfi erény, léha henyeség az egyedüli honfibün.

— Köznapi és százszor elmondott dolgok ezek, elmondatvák tanszéken, tanácstermekben, időszaki sajtó terén. De fájdalom, emlegetésük most sem fölösleges s ráolvasni őket esetenként a magokról elfelejtkezőkre ép oly szükségesnek tartjuk, mint Cato a maga jelszavát.

Bármire forduljon hazánk sorsa a közel vagy távolabbi jövőben: meggyőződésünk, hogy a nagy nemzeti szenvedéseket csak társadalmi s közgazdászati önállóságunk megszerezése által enyésztethetjük el, valamint a szerencse esélyeit csak az által tehetjük állandókká, nemzeti és állami önállásunkat maradandóvá és valódivá. Azon kívül minden egyéb szemfényvesztés.

Célunk tehát mindenek fölött józan köz- és nemzetgazdászati eszmék terjesztése, népszerűsítése.

Eötvös Károly.

Pápa august 7. 1866.

0 Fölsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az idei második ujoncállitás önkénytesek toborzása utján is történhetik.

Bár a toborzási költségek az egész országban legkevesebb egy millió forintra felrúgnak, a mi a mai Ínséges időben nem jelentéktelen mennyiség: mind a mellett az ország örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a munkaerők kímélésével inkább azok léptessenek a katonaság közé, kik önkényt éreznek kedvet és hivatást azon pályához.

így gondolkodott városunk is s ehhez képest erélyesen nyúlt az intézkedések megtételéhez.

Az ajánlkozókat a helybeli megyei orvos által lelkiismeretesen megvizsgáltatta s midőn alkalmasoknak találtattak, élelmezésüket s illető ellátásukat nem kevés pénzáldozattal elrendelte.

Mind a mellett a felavatási bizottmány az első kilenc önkénytest alkalmatlannak nyilatkoztató, hiábavalóvá tétetvén ez által a város miden költségeskedése.

Nem értjük ez eljárást.

Nem értjük, mert a kormány az ujoncállitás- nál az előtt szokott szigorú föltételek mellőzését elrendelte s mert a város a lehető óvatossággal járt el, midőn intézkedését a lelkiismeretes és szakavatott megyei physicus hit alatti véleményére alapitá.

A közönség elméjében sok mindenféle gyanúsítás támadott föl, de mi nem akarunk a gyanúsításoknak hangot adni. *)

Hanem azért helyeseljük a városi érdemes elöljáróságnak ép úgy tapintatos, mint erélyes eljárását, midőn a felavatási bizottmány intézkedését a Komáromban székelő felsőbb hadfoeradási illetőség felülvizsgálata alá akarja terjeszteni.

Egyebekről jövőre.

K—a.

Vidéki iparunk hiányai.

n.

Nemcsak minőségileg árt az iparműnek, hanem mennyiségileg is az, ha az iparos földészettel foglalkozik.

Kézzel fogható, miszerint a földészet, ha megszoktuk, sokkal kellemesebb fáradság és munka, noha részben nehezebb , mint bármi ipar. A ke- délyvidámitó időtöltésnek hasonlithatlanul több forrásával kínálkozik a természetnek nagy mérvekben jelentkező változatos erőivel foglalkozás, mint a meghatározott ipartermények örökösen egyhangú előállítása.

Ha tehát összeütközik a földmivelési munka által igényelt idő az ipar által igényelttel : az iparos inkább amarra adja fejét, már csak azért is, mert a vetésnek, az aratásnak, a szőlőmunkának stb. bizonyos és sem előbbre nem tehető, sem el nem halasztható időben kell tétetnie, mig a mesterség minden időben, télen és nyáron, éjjel és nappal űzethetik.

Ám a földészet kora tavasztól késő őszig köti le a szorgalmas gazda figyelmét, mi marad tehát az ipar iizésére? Rendszerint elhanyagolta- tik mindkét foglalkozás, legjobb esetben az egyik áldozatul marad.

Aztán ne felejtsük, hogy az iparosnak földészettel foglalkozni ép oly esetlen és szabályellenes, mintha a földész meg maga varrná a csizmát, szőné-fonná a ruhát, faragná a szekeret, kalapálná a vasat.

Egyik munkás osztály megrontja a. másik keresel forrását s előáll a kezdetleges állapot, a mikor minden ember mindenféle szükségletét maga készité el. Csakhogy, ha erre törekszünk, ne nevezzük magunkat a müveit világ polgárainak, hanem menjünk el Ázsiának és Áfrikának sivatag pusztáira, hol a tatárok és beduinok épen úgy gazdálkodnak mint mi.

Ha tehát a legernyedetlenebb szorgalommal

*) Nem is szeretnek. Általában kérjük tudósitóinkat, hogy lehetőleg a szigora tárgyilagos igazság közlésére szorítkozzanak.

Szerk-