Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-08-12 / 7. szám
Első évi folyam. 7. sz. Veszprém, august 12.1866 W/WVWWWV/WWVAAn Előfizetési | feltételek: <? Vidékre postán : vagy helyben szétküldve: i Egész évre 4 ft801 1 Fél „ 2„40| I Negyed,, 1 „ 20;, Owjv awwxAA/vwwwvo VEGYES TARTALMÚ HETILAP. CW'vA/'ATvA/VV'ATJVOV’JV J\f i/) I Hirdetmények f dija: | Petitsor egyszeri | hirdetésnél 8 kr. | kétszerinél 7 kr. | háromszorinál | 6 kr. o. é. ^ L Bélyegdij külön < 30 kr. o. é. > VWWV J\f «A/W JWVWO Indokaink. ii. A politikai okoknál, melyek vidéki lap alapításánál elhatározásunkra befolyással voltak s melyekről múlt számunkban röviden szóltunk : sokkal fontosabbaknak véljük a társadalmi okokat , miket azért még kevésbbé törekszünk szem elől téveszteni. S ez okok részint helyiek, részint általánosak. A magyar nyelv a mi vidékünkön nem győzte még le legveszélyesebb ellenségeit. Tekintélyes családaink vannak a közép osztályból, melyek férfiai nagy befolyással bírnak a vidéki közszelíem irányozására, s melyek női •— különösen— mind a mellett erényt látnak abban, ha otthon és társaságokban mellőzhetik egyetlen eredeti örökét őseinknek. Izraelita testvéreink , bár értik nyelvünket, örömestebb — habár öntudatlanul is — használják a németet, társalgásnál s üzletük körében. Vannak üzletek és iparágak, melyek nyelve kizárólag idegen. Vannak osztályok, melyek habár magyar névvel s ősökkel dicsekedhetnek is, nem magyarok. Szivök érzelme, agyuk gondolkozása, akaratuk törekvése idegen. Ülledékei ők a fölöttünk elvi- harzott legközelebbi gyászos rendszereknek s nem tudnak azok utóhatásától szabadulni. Kozmopoliták eszme nélkül, hazafiak meggyőződés nélkül, bukott rendszerek gépkerekei erély nélkül s minden, a legroszabb rendszernek is támogatói hősiesség nélkül. Lerakodott átkos kóranyagjai állandósitni szándékolt erkölcstelenitő állam- elméleteknek. Az irodalom pártolása megyénkben fölötte szomoritó. Nem hiszszük, hogy az Akadémia s Kisfaludy társaság kiadványainak s a Budapesti Szemlének például volna nálunk tizenöt rendes olvasója összesen, majd kétszázezer lélek közöl. — Mind e bajokon segíthet részben a jó irányú vidéki lap. Az ezt megkedvelő közönség magasabb tudományos élvekre sovárog majd s a vágygyal az azt kielégíteni törekvés együtt jár. Más felől a politikai s társadalmi életnek törvény által nem akadályozható bűnösei sokkal inkább megértik a helyi lapban, ezen mintegy családi körben mondottakat, mintha azokat a fővárosi sajtó naponként a fejőkre harsogná. Az irodalom a felnőttek iskolája s mi egy jó elemi iskola fundamentomait ohajtanók lerakni. S nemcsak a magyamyelv és terjesztése végett. Népünk a nemzetgazdászati eszmékkel majd teljesen ismeretlen. Ősi időktől fogva a földészetre lévén utasítva, mert az ipar s kereskedés s a real tudományok terjesztése a századok kormányai által soha elő nem mozditattak, sőt idegen érdekek dajkálása végett el is nyomatának: népünk a társadalmi élet legfontosabb működését, az erős államélet egyedüli alapföltételeit, az ipart és kereskedést megbecsülni, megtanulni, tovafejteni soha sem tudta. Hozzájárult ehhez tagadhatlanul aristokrata, a mai korban egyáltalán félszeg, veszedelmes gondolkodása. Azt hitte s hiszi, hogy az ország önállóságának most is a harczi vitézség, megyei termek zajongása, országgyüléskedések, felelős mi- nisterium s több ilyesek képezik kizárólagos alapjait. Pedig mindez puszta jelkép, üres fonna, zengő érc és pengő cimbalom, hanemha okszerű földmi- velésre, széles terjii, becsületes, gazdag iparra s kereskedésre, szóval önálló közgazdászaira támaszkodik. Védheti Magyarország önállóságát ezer éves Corpus Juris, félmillió katona, garantirozhatja valamennyi nagyhatalmasság, de ha a mindennapi kenyér előteremtése, a prózai pénzes tárca megtöltése , a tudományok mivelése s felhasználása körül semmire sem tudunk menni magunk szorgalmával , iparkodásával: bizony elveszett a mi önállóságunk s vele életünk is örökre, menthet- lenül. Még a honfierények is mások, mint a miket a mi népünk azoknak tart. Hajdanában, ha veszedelem fenyegette az országhatárait: kardot ragadott a magyar, elverte az ellenséget, ha tudta s aztán alhatott esztendő számra, senki se vette neki rósz néven. Ma az ilyen pillanatnyi fölhevülésszülte erény nem elég s ki arra számit, hogy igy rój ja le esetleg a haza iránti kötelességét: a hazának legveszélyesebb ellensége.
