Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-15 / 3. szám
■onnATlflP 21 lHAAaajv a setétségben tudnak egyedül győzni, jelszavam nem lehet más, mint e szó : világosság. Tehát Göthével: „Világosságot, több világosságot!“ Különben is, az a helyi körülményekkel is megegyezik. Veszprémben minden világos. P. o. Hogy Veszprémben a lámpaoszlopok csak azért állnak, hogy a lucus a non lucendo negativ-positiv axiómát constatirozzák ez épen azon sötét éjeken, midőn az ég önkénytes kivilágítását megtagadja, lesz világos. Hogy az érőiéiben levő gabnának egészen más rendeltetése van, mint a mit neki bizonyos kalandkedvelők szántak, az is világos. Hogy szegény szüléknek feladata az volna, hogy leányaikat háziasság, munkásságra és szerénységre szoktassák, nem pedig hogy közbotrányra mint felcifrázott pávákat szerepeltessék naphosszat az utcákon, hosszú uszályaik és nevetséges kakaduikkal, — az már épen v i- lágos. Hogy a civilizált világban nyilvános közmunkára sehol nem alkalmazott rabokkal sepertetik fel az utcát, az már magában nem jól van, ez világos, hanem az mégis még jobban világos, hogy ha már egyszer azokkal söpörtetik fel az utcákat, akkor öntöztetnék is fel elébb velük, és söpörtetnék fel; mert igy az egész művelet redukálódik az eldobott szivarvégek összesze- désére, és híréért olyan porfelleg csapására, mitől minden tiszta ember kétségbeesik. Hogy Veszprémben a drága toronyórák feleslegesek, az is világos, mert nappal már úgy is tudjuk hányat ütött? Éjjel pedig erről a neki szabadított, ókorbeli bakterok szünetleni alkalmatlan rekedt hasztalan orditozásai által úgy is az elégnél jobban vagyunk informálva. Az olyan apró világosságokról, miket a gyér iskolák, intézetek és egyleteknél szemlélhetnénk, most helyszűke miatt nem szólok, hanem azon ígérettel, hogy jelszavamhoz híven, mindig mindent világosságra hozni, és a mi világos, semmit elhomályositni nem fogok : 8 napra fegyverszünetet adok. L. A pápai nyomda működésének rövid vázlata. Hirtelen elterjedt a mainzi egyszerű nyárspolgár Gutenberg találmánya Európa minden országában, s büszkén mutathatunk mi is hazánkra, hol már 1472-ben létezett nyomda s igy kilenc évvel előbb, mint Bécsben, egygyel előbb, mint Angolországban s csak kettővel utóbb, mint Franciaországban.1) Az ugyan tagadhatlan, hogy hamar el is enyészett s csak 1537 táján akadunk ilyenre ismét Ujszigetben, mindazáltal ama tényre örömmel utalhatunk. Nem szándékom jelen alkalommal a magyarországi nyomdák történetét vázolni, pedig érdekes tanulmány volna, csupán a pápainak — mint megyénk kebelében levőnek—múltját akarom kissé szellőztetni, a kárpitot kissé föllebbenteni róla. Ezt sem tehetem azon biztossággal, minőre történeti dolgozatoknál okvetlenül szükség van, de a lehetőt igyekeztem elkövetni adataim teljességére vonatkozólag. Mint tudjuk, a reformáció megyénkbe s különösen Pápára — az enyingi Törökök pártfogása mellett — igen hamar talált be utat; 1522 körül már voltak nevezett városban tagjai az újított felekezetnek s 1531-ben már 1) Lóskay Bekóny. Magyar nyelv, írod. és műveltség tört. Pest, 1863. 218. 1. iskolájuk is volt, mint ezt a fő tanoda birtokában ma is meglevő két harang imezen fölirata bizonyítja : „scholae reformatae papensis anno 1531.“ E korban szokás volt minden ily helyen nyomdát állítani, mint látjuk ezt Brassó, Ujsziget, Kolosvár, Ovár, Lőcse, Debrecen, N.-Várad, Gyulafehérvár, Temesvár, Alsólendva, Sempthe, Nedelisch, Bártfa, Beszterce, Kőszeg, Csepreg, Detrekő, Németujvár, Világosvár, Monyorókerék, Visoly, Galgóc, Keresztúr, Sárvár, Somorja stb, városok és falvakban, hol e műhelyek mind protestáns érdekben működtek.2) így Pápán is e korszak hozza elő e mesterséget s talán a kornak im- e’ szokására — és koránsem történeti bizonyosságra — alapította Páriz Pápai Ferenc nagyenyedi orvostanár azon véleményét, hogy Pápán már Enyingi Török Bálint hozott létre nyomdát 3), de melyet Bőd Péter 4) s utána Tóth Ferenc 5) illő álláspontjára utasítottak vissza. Legbizonyosabb adatunk eddigelé az, hogy 1577-ben Huszár Dávid a pápai nyomdában, mely sajátja volt, két könyvet nyomatott. Hogy mi okból nem Huszár Gálnak tulajdonítom ezt, mint Bőd,6) Tóth Ferenc,7 8) és legújabban Tóth Mihály debreceni hittanárs) állítják — azt ezen véleményekkel indokolom. Révész Imre 1862-ben összeállította lehető röviden Huszár Gál életét s egy kevesek által ismert munkáját bemutatta a „Prot. egyh. és iskolai lap“-ban. 9) Ebben elmondja mindazon tényként elfogadható adatokat, melyek eddigelé Huszár Gált illetőleg az irodalom és saját tudomására vannak s e közben azt mondja: „Volt-e H. G. csakugyan Pápán lelkipásztor és superintendens: most nem vitatom. Ez ideig legbizonyosabb az ő óvári papsága.“ E kétely Révész Imre részéről a bizonyossággal ér föl, a minthogy el is fogadta ezt azonnal Fabó András akadémiai székfoglalója „Beythe István életév-ben. Ez egyik érvem. A másik az, hogy egykorú, sőt közelkoru forrásainkban is tudtomra sehol nem találjuk azt, hogy Huszár Gál állította föl a nyomdát. Legkorábbi tudósítás Lampeé (Ember Pál), utána Bőd-, Horányi- és Tóth Ferencé, de a múlt századiak kútfő megnevezése nélkül írván, csekély hitellel bírnak. Leghelyesebbnek gondolom hát azon véleményt melyszerint Huszár Dávid — Gál fia — alapította az Enyingi Törökök segélyével a pápai nyomdát. Se mellett bizonyít az is, hogy öt megelőző időről irodalmunk nem ismer müvet, mely ebből került volna ki. Annyit minden nehézség nélkül elfogadhatunk, hogy Huszár Dávid pápai pap 1577 előtt nyomdát szerzett — már akár saját, akár patronusai költségével — s abban a következő müveket kinyomatta, vagy kinyomta maga. Az 1576-ban tartott hercegszölősi zsinat kánonait a következő (1577) évben Huszár D. Pápán közrebocsátotta, miután hozzá a tudós Skarica Máté ráckevii ref. lelkész a kéziratot megküldötte.10) Ez volt tán az első munka, mely megyénk területén s Pápán megjelent. Én azonban egyetlen példányát sem ismerem s a róla szóló hiányos adatok Tóth Ferenc tudósítása nyomán születtek meg. 2) Révész Imre. Erdösi János. Debrecen, 1859. 110 1. 3, 4) Erdélyi Féniks Tótfalusi Kis Miklós. Kiadta Bőd Péter. MDCCLXVII. 22.1. 5) Túl a dunai püspökök élete. Győr, 1808. 25, 26. 1. 6) I. h. és Magyar Athénás. 1766. 114. 1. 7) I. m. 23-31. 1. 8) Magy. prot. egyh. szónoklat történelme. Debr. 1864.1,19.1. 9) 4-ik szám 101—113. 1. 10) Tóth Fér. Túl a dunai püspökök élete. 23, 24.1.
