Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-08 / 2. szám
■wiWIAAP 11 J\AAAaw Olaszország felhagyjon a porosz szövetséggel; s ekkor képes leend 200,000 legjobb katonáját délről északra vetni, roppant anyagszerekkel együtt. Poroszország mindjárt oly túlnyomó erőt látna maga előtt, miként kérdés: váljon képesnek érezné-e magát a harcra.“ Az orosz cár szerencséltette a porosz fegyverek diadalát Csehországban. Az orosz cár a custozzai győzelem következtében Ausztriának is szerencsét kívánt. Ez által semlegességét látszik mindkét fél iránt tanusitni. Az országukból kiszorított hannoverai hadsereg addig tévelygett fel s alá, mig jun. 30-ik napján kénytelen volt a poroszok előtt fegyverét lerakni. A hannoveri király maga megszabadult. A kurhesseni választófejedelmet hadifogolyként viték Poroszországba s elzárták Stettin várába. E pillanatban Poroszország már egészen elfoglalta Észak-Németországot. Az olaszok — mint a „Francéinak távirják Florenc- böl — nem fogják oly hamar megkezdeni, mint gondolták, a katonai hadműveleteket. Hosszas haditanácsot tartottak, s a hadjárati tervet lényegesen módosították. Cialdini hadtestének újabb mozdulatai összeköttetésben állnának ezen hadjárati tervvel. Angliában a minisztérium lemondván — a „Times“ szerint—Derby miniszterelnök, Disraeli kincstárkancellár, Peel hadügy-, Stanley külügy-, Walpole belügy-, Carna- von gyarmatügy-, Pakington tengerészeti-, Northcote kereskedelmi-, Granborne indiai miniszter, s Chelmsdorf kancellár — leend. A balaton jövője. Lehetetlen, hogy ne közöljük gr. Széchenyi Bélának a fönnebbi cim alatt a M. V. 153. számában megjelent lelkes figyelmeztetését ;s kifejezzük örömünket, hogy végre valahára akadt tekintély, mely a szegény Balatonon elkövetett s végződni nem akaró méltatlankodásoknak útjába állani kész. Ily rendkívüli időkben, nagy események előestéjén, midőn á közfigyelem és érdekeltség kiválóképen egy tárgy felé központosul, — háttérbe, sőt feledésbe esik minden, még olyan, is mi hazánkat a lehető legközelebbről érinti. Habár bizvást hisz- szük és reméljük, hogy a harc-moraj elnémulta után, melyből ba- bérkoszoruzottan térendenek vissza seregeink, a béke áldása kíséretében , ifjúdott erővel fogunk hozzáláthatni legégetőbb köz- ügyeink rendezéséhez, mindamellett léteznek oly dolgok, melyek halasztást nem tűrnek, mert a kellő idő felhasználását el- szalasztván, később a legjobb akarat, a legnagyobb áldozatok sem tehetik többé jóvá az elmulasztottat. Minden gondolkozó szomorral, aggódó kebellel szemléli és tapasztalja Magyarországnak a múlt évtizedben megváltozott éghajlati viszonyait. Bebizonyitott tény, hogy gömbünk vizei száradásnak néznek elé; — azt hiszem alig van ország, mely ezt nyomasztóbban tapasztalja, mint épen édes hazánk. Most a midőn évről-évre nagyobb aszály ellen kell küzde- nünk, kutaink kiszáradnak, a hajdanta bőven hömpölygő erek és patakokban alig van már vizünk, sőt még azon majdnem 6 Q mértfbldnyi terület is, mint a Fertőtava, tökéletesen kiszáradtan mutatja szomorú medrét egykori játszi vizének — önkénytelenül aggódva tekintünk honunk jövendő, tán még roszabbra fordulható éghajlati viszonyaira és a Koran azon szavai jutnak emlékezetünkbe: „A viz a Mindenható legnagyobb áldása.“ Mig más országokban, melyek bőségesebb vizekkel áldvák meg, mint szegény hazánk, milliomok fordittattak és fordittatnak jelenleg is, azok célszerű felhasználására — minálunk ebbeli egész törekvésünk úgy látszik eddigien csakis abból állott: honunk vizeit, mintha fölösleggel bírnánk, mentői nagyobb meny- nyiségben és mielőbb a fekete tengerbe lefolyasztani, pedig tudja az ég, hogy minden csepp vizet, melyet bírunk, melyet kapunk, mily szorgosan kellene reservoirokba gyűjtenünk és felhasználnunk, midőn gabonánk és kapásnövényeink nem érnek, hanem inkább sülnek és egész növényzetünk nem él, de csak teng elbá- gyadtan Hunnia napjának nagy heve alatt. A Balaton lecsapolása, mely országos calamitásnak mondható, bevégzett tény; elitélte azt régóta minden elfogulatlan ember egészséges veleje. Nem célom bővebben erii.teni, hogy mily érdekeknek köszönheté nemzetünk ezen szomorú vállalat létrejöttét; csak az általa elért íöeredinényeket akarom fölemliteni: A vasúti társaság biztosította alacsony töltéseit a Balaton vize és jege ellen, mely rajtuk tetemes károkat vitt véghez. Somogy megye néhány nagyobb birtokosa képessé tétetett egy tán 25,000 holdból álló nádas, berkes, iszapos, sáros határt, idővel hasznos talajjá átalakitaui, ha a szükség s csatornákat és árkokat elkészítteti, melyeken az ottani pocsolyák vize, ha még maiglan el nem párolgott volna, a Balatonba befolyhasson. Ezen célok eléréséért a Balaton vizsziuének jóval három lábnál alább kelle esnie. A lecsapolt Balaton ezen viztömege a Sió-csatornán folyt le, miglen a viz tükre elérte azon, a fennevezett társulatok által már előre meghatározott niveaut, melyen hogy még alább szálljon, egyiknek sem lehetett érdekében Siófoknál a Sió csatorna, torkolatán egy nagy, hét részből álló zsilip Ion felállitva, a viz magasságának szabályozása czéljából, hogy az a meghatározott színvonalon tartassék. A Balaton jelenleg már is a megállapított vizvonalon alul 4H| — Ez onnét ered leginkább, mert a zsilipkezelő ellenőrködés alatt nem állván, kénye-kedve szerint rendelkezik, csak is a maga haszna után járván el. Ha a sió-menti birtokosok vizet kívánnak, vagy valamely kereskedő árút vagy fát akar szállítani, — felhúzza a zsilipeket, sokszor egészen, és a viz az ottani két lábnyi esésen sebes rohamban foly kifelé. Két hónap alatt a Balaton újra 5—6 hüvelyknyivel esett, — ez, az ily csekély vizű tónál irtóztató sok — és legkomolyabb meggyőződésem, ha ezen rögtön nem segíthető, évről évre növekedő arányban fog keve- sebbedni; és végpusztulásnak induland, mint ezt a Fertőnél elég sajnosán tapasztaltuk. A Balaton csak egy mód által menthető meg, ha a Siócsatorna végkép elrekesztetik. (Megfoghatatlan, hogy ez legalább a nyári hónapok alatt nem történt még meg eddigelé). Ha ina a Siócsatorna elzáratik, azt fogja mutatni a tapasztalás, hogy a nyári hónapokban, a jelenlegi sekély vízállásnál, sokkal több viz párolog ki a Balatonból, mint az a Zala és más kisebb erek, források és esők által pótoltathatnék. Tavaszkor a Balaton az olvadt hóvizek által gyarapodván, szerez magának uj erőt a nyári időszaknak leróni adóját; — de ezen víztöbbletnek a tóban kellene maradnia és el kellene tiltani a Siócsatornáni levezetését. A szükséges lépések több helyről tétettek meg a helytartótanácsnál ezen botrány megszüntetésére, és van reményünk, hogy nem siker nélkül. A Balaton nem egyes megyék, hanem Magyarország birtoka, a mennyiben érdekelve van annak minden egyes gyermeke hazánk e legszebb gyöngyét megmenteni. E tárgyra vonatkozólag épen most esett értésünkre, hogy az itt panaszolt visszaélések meggátlása végett me gyénk főispánja mélt. báró Fiáth Ferencz ur szólitatott fel felsőbb helyről; ki mint országfejedelemi biztos hajlandó is az ügy élére állni. A báró ismert erély és tapintatossága elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy e példátlan vakmerőségnek végre gát vettetik. Újdonságok. — A folyó hó 26-án megkezdendő, s legfelsőbb rendeletre hat hét alatt okvetlenül befejezendő második ujon- cozás tárgyában a megyehatóság által következő rend állapitatott meg. Ugyanis a felszólamlásra határidőül kitüzetett: Enyingen........................................f. é. julius 14, Zircen ..............................................„ „ 16. Ve szprémben....................................„ „ 18. Dev ecserben ....................................„ „21. Pá pán...................................................„ „ 23. Maga az állítás határideje : Enyingen....................f. é. juliushó 26. 27. 28. Zir cen f. é. jul. 30. 31. és augustus 1. 2. Veszprémben .... „ 4 6. 7. 8. Devecserben .... „ 10- 11. 13. 14. Pápán ......................... „ 16. 17. 18 21. Az utváltás Veszprémben történik aug. 23. 24 én. — A megyei gazdasági egylet szintén küldött ki kebléből 6 tagból álló bizottmányt, a fagy által okozott károk és ínség fölvételére. Az igy beérkezett munkálat
