Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-01 / 1. szám
AnnnnAf 4 (JT/Wre»» Még egy palack pezsgőt. (Beszély.) 1688-ban VI. Alfons volt Portugálba királya. Ekkor a pezsgőt még úgy készítették, hogy finom borba mustjeget tettek és lefojtották. Ez nem igen jó lehetett s csak bebizonyításául emlitettük fel annak, hogy az emberi hiábavalóságok már akkor is országok sorsát intézték. VI. Alfonsnak testvérje Péter az ország kormányzója, Carvalho János, a hires Carvalho Sebestyén atyai nagybátyja pedig államtitkár volt. Carvalho Jánosnak hideg szive s fekete szemű felesége, a királynak pedig forróvére s szőke angol nője volt. Rosznyelvek az udvarnál épen ez oknak tulajdonították,hogy az államtitkár sokszor részesült a szerencsében a fejedelmi testvérek látogatását fogadhatni, s ilyenkor a bizalmas estebédek, késő éjjel szoktak végződni, mialatt a királynénak elég alkalma volt az ízlések különféleségé- nek hátrányos következményeiről gondolkozhatni. A királyné sokszor volt egyedül, tehát sok alkalma volt gondolkozni, nem csoda ha egyszer az is eszébe jutott mikép ha némelyeknek a feketeszemü hölgyek tetszenek kiválóig* úgy kell lenni a természet rendje szerint olyanoknak is kik ismét a kékszemü hölgyek iránt viseltetnek előszeretettel ; miután pedig Péter szintén teljes tűzzel iparkodott a királynét meggyőzni arról, hogy ő például mindjárt egyike azoknak, kik a kék szemekben látják csupán az eget, Sofia királyné nem sokára megnyugodott kékszemeiben. S egyedüli kifogása a sors ellen csak az volt, hogy miért ily nemes Ízlésű férfiú nem foglalhatja el királyi ízlését megillető azon trónt, mit a kaján végzet egy oly feketeszemeket bálványozó férfiúnak ajándékozott, minő például : férje. Péter semmit sem tartott előbbrevalónak mint a kékszemü szőke hölgyek kívánságának kielégitését, s hacsak az volt a királyné vágya, hogy férje helyét Péter foglalja el, úgy Péternek nem sok fejtörésébe került e vágyat kielégíteni, s hogy az igazságszolgáltatás költői legyen, oly módot készitett elő, mely szerént a kékszemü királyné vágyai épen a fekete szemek utján voltak teljesülendők. A mondott év tavaszán a fejedelmi testvérek ismét megjelentek Carvalho házában, s a minister, mint az újabb időkben mindig, alázattal, de homlokán gondtelt ráncokkal fogadta uralkodóit. VI. Alfons szép férfiú volt, s mert a nők a XVI. században is csak olyanok voltak, mint most, akkor is találkozott köztük, ki a férfi szépséget előbbrevalónak tartotta a női hűségnél. Carvalho szerencsétlenségére neje épen nem látszott kivételt tenni akarni, sőt nagyon is alapos okai voltak tartani tőle, hogy neje aestheticai érzése erősebb leend a kötelességérzetnél. Esteliztek. A minister mindkét szemével nejét őrizte. De ki kérhet útlevelet a sóhajtásoktól? Micsoda cordonnal lehet elzárni azon delejes áradatot, melyben két szerető szív gondolatai összefolynak? Ki confiscálhatja a szerető szemek pillantásait ? s végre ki akadályozhatja királyát s vendégét, hogy a háziasszonynyal pár nyájas szót váltson? Pedig ez épen elég volt arra, hogy Carvalho még ma meg legyen csalva. Az államtitkár sokkal jártasabb volt Andalusiában, honnan nejét hozta, mint hogy be ne látta volna, hogy itt már csak az alkalom hiányzik s ezért vigyázott mint a játékos az utósó tételnél. Péter erős ivó volt s folyton kínálta Carvalhot. A ministerházigazdának innia kellett, s midőn érezte már, hogy fejében bomlani kezd azon szokott rend, melynek tanyája volt, midőn érezte már hogy gondolatai ugyan épen azok mik azelőtt, csakhogy szokatlan rendben következnek, s valami merész kihívó dac tolakodik ajkaira mit királya ellenében megengednie nem szabad: akkor Péter kinyittatott egyet a magával hozott pezsgőboros palackokból. A minister mohón nyúlt e pohár után, hogy e dacos gondolatokra reá rakja a részegség ónköpenyét, midőn a gondolatok megvannak, de a tehetetlen nyelv nem bir azoknak szárnyat adni; vagy megszerezze magának a részegek szabadalmát, midőn meg a nyelvnek van meg tehetsége, de a gondolatok csonka-bénák s a beszéd lesü- lyed a puszta hang semmit jelentőségéhez. Már reggelfelé járt az idő s a minister szemben nejének udvarló királyával csak aligbirt szivének s szemeinek parancsolni. VI. Alfons végre menni készült. A minister most az egyszer ismét megmenekült, megmentette vagy becsületét vagy életét, mert VI. Alfons a féltékeny férjeket nem szerette. E pillanatban Péter intett a szolgáknak. — Még egy palack pezsgőt! Ki állhatna ellent az utósó pohár édesbornak ? melyik szerető szív állhatna ellent az utósó percek varázsának ? VI. Alfons maradt. A házigazda egy martyr megadásával itta ki poharát, még érezte a lefutó lángot, mely mint forró láva nyargalt végig idegein. Utósó gondolata volt: hogy az ajkáról levett poharat szeme közé vágja Péternek; de karjai ellankadtak, feje lehanyatlott. Ideg-élete azonban még egy pillanatra csodásán föléledt s a tomboló vihar hangján hallotta még Péter előbbi szavait viszhangzani agyában „még egy palack pezsgőt.“ Ez zúgott fejében még egy darabig s halványuló ajkai e szavakat suttogták, azután elvesztette eszméletét, visszarogyott székében .... Reggel midőn felébredt, épen ablaka alatt kiáltotta ki egy herold, hogy VI. Alfons lemondott s Portugallia trónját ö fölsége I. Péter foglalta el. Carvalho felöltözött, fölment az udvarba uj királyának hódolatát bemutatni s letenni ministeri tárcáját. Itt azután meghallhatta azt is, hogy VI. Alfonsot a királyné ez éjjel az ő neje hálószobájában érte, s pár hive rábeszélő tehetségének (Carvalho tudta, hogy az alatt két- láb hosszú tőröket kell érteni) sikerült ö fölségét a lemondásra s az elválásbai beegyezésre rábírni. A história nem mondja, hogy Carvalho ezen miképen örült meg, tény csak az, hogy hivatalát letette, visszavonult mezeilakába, s midőn neje egy hó múlva valami ismeretlen rögtöni betegségben elhalt s azt, mint illik, fényesen eltemettette: eltűnt, valószínűleg oly országba tevén át lakását, hol az emberek nem isznak pezsgöbort. n. Péter pedig uralkodott még ezután egész 1705-ig, igazgatta Portugalliát amint tudta, születtek gyermekei s Carvalhot egészen elfeledte, de nem a kékszemü hölgye-
