Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-12-30 / 25. szám

-wwnnr 199 juw'*’tek folyamában s késő utódaink irigyelni fogjál: a mostan élő nemzedék tapasztalásait.

Mi közvetlen szemlélői vagyunk azon nagy világ- eseményeknek, melyeknek ez év volt szülője. S tán azért nem vagyunk kellő méltánylói azoknak, tán azért nem teszik ránk azon behatást, melyet utódaink bizonyára érezni fognak, olvasván és hallván a mai idők történetét.

Az olasz egység kérdése, a német egység kérdése, a pápaság világi hatalmának kérdése, a keleti kérdés, Europa politikai sulyegye- nének kérdése, Amerika Önálló fejlődésének kérdése — mind, mind ez évben tolult előtérbe s nagy részben ez év folyamában oldatott meg. S a kultúrának is korszakalkotó vívmányai jöttek létre.

Lássuk e kérdések kibonyolódását sorban.

Az olasz kérdés egyidős a pápaság világi hatalmával, egyidős a római nyugoti birodalom felbomlásával.

Az a roppant lökés, melyet az ásiai hunnok által felzúditott germán elen adott Italiának, darabokra tördelé ezt. S a töredékek egyikén a pápaság, másikán nemzeti köztársaságok , harmadikán idegen hatalmak fészkelék meg magokat. Olaszország legnagyobb szellemei, egy Dante, egy Machiavelli, egy M a n i n a századok folya mában, egymástól messze álló korszakokban egyhangúlag kimondák s szavuk gyakorlati sulylyal is birt, hogy az olasz nemzetnek csak az egység adja meg a közboldogságot és nagyhatalmi erőt.

/

Ama politikai egységnek útjában állott a pápaság világi hatalma, útjában állott azon versenygés, melynek szinterévé Italiát a francia és német igények tevék az egész ujkorszakon át.

A francia igényeknek a közös kultúra s a fajiság azonossága volt alapja s azon kívül a históriai jogra is támaszkodhatának Nagy Károly idejéből. A minthogy I. Napoleon a papa világi hatalmának megszüntetését Nagy Károly hübéruri jogával indokolá.

A német igények, melyeknek képviselője a Babs. burgdynastia mint német császár volt, szintén Nagy Ká- r°ly jogában, de leginkább mégis a geographiai fekvésben találták támaszukat. S valóban a Németföld utasítva volt a középtengerre és Adriára.

E két igény összeütközése mindenkor olasz földön történt s az összeütközések szenvedéseit — pedig ezek gyakoriak voltak — mindenkor az olaszok érezék.

Közös volt ennél fogva az olaszok óhajtása, megsza- badúlm a két idegen hatalomtól. S e közös óhajtásnak gyupontjává a kis Piemont, hősévé az őszintén alkotmányos éízelmü Carignan-Savoyai dynastia lett. A lombardiai háborút, Garibaldi hőstetteit s az olasz-porosz szövetség következéseit ismerjük. S most a római, viter- hói és civita-vecchiai delegatiók kivételével egész Italia egységes és független. Az Italia fölötti versenygések azon veres fonala, mely a keresztyén világ történetén végighúzódik, ez év folyamában megszakadt s megszakadt két hatalmas eszme valósításával a nemzeti egység és alkotmányos szabadságéval.

Az olasz egység kérdésével sok tekintetben összefügg a pápaság világi hatalmának kérdése, noha ettől lényegesen különbözik.

Nem akarunk a pápaság történetére visszamenni, csak azon meggyőződésünket mondjuk ki, miszerint mi az európai szabadelvű sajtóval ellenkezőleg, azt hiszszük, hogy a pápaság világi hatalmának megszüntetése lényeges befolyással lesz a pápaság szellemi önállóságára is.

E szellemi önállóságot kivánatosnak tartjuk az egyetemes r. cath. egyház érdekében. De megcáfolhatatlan más oldalról a „Times“-nak azon állítása, miszerint a rómaiaknak jogukban áll olyatén kormányzatot követelni, melyet boldogságuk előmozdítására nélkülözhetlennek tartanak. Ez okból csak helyeselni lehet a septemberi con- ventio azon irányzatát, mely szerint a szent szék és Olaszország közti kiegyenlítés a szabad egyezkedésnek van fönliagyva.

Bármint legyen azonban, tény, hogy a francia megszálló sereg elhagyta Róma területét, tény, hogyT az olasz nemzet a szent szék uralma alatt is önmagának van visz- szaadva, tényT, hogy a pápa világi souverainitása meg van osztva a néppel.

Előttünk csak ezen tények állanak s az, hogy ezek több mint ezer éves történetét szakiták meg a világi uralomnak. —

A német kérdés vallás felekezeti s kultúrái oldalát mellőzzük. Mellőzzük annak vitatását, mennyiben azonos a harminc éves, az osztrák örökösödési s a jelen évi osztrák-porosz háboi úk alapeszméje. De jelezzük azt, hogy századunk kezdetétől fogva a speculativ német szellem mindinkább egyetemesen kezdé felölelni a nemzeti egység eszméjét, mindinkább érezé a helyzet viszásságát, ha meggondolá, hogy kultúrái magas szerepénél mennyivel alább maradt a politikai szereplés, noha ezt geographiai fekvés s nagy nemzet1 est gyámolithaták.

A progressió elvét Poroszország, a conservativismu- sét Austria képviselék s ha a két elv közti roppant örvényt ideiglen a szentszövetség s az illető dynastiák kényuralmi hajlamai áthidalák is : a szakítás és összeütközés clkerülhetlen s csak idő kérdése lön. Az idő teljessége a jelen évben bekövetkezett s a véres csaták eredménye olvasóink előtt ismeretes.

A német egység még annyira sem teljes, mint az olasz, de az az egy bizonyos, hogy Poroszország Bismark hatalmas keze alatt föltartóztathatlanúl tör előre a cél felé, melyet a nagy német nemzet lelkes fiai maguk elé kitűztek, s melyet a tudomány, a költészet s a csatatérek bajnokai megszentesitének.

A keleti k é i c t s t s azon tzei v <* í .< í j ( í g mely e kérdés és Austria s hazánk sorsa között létezik, e lapok 15-ik és 16 ik számában terjedelmesen vázoltuk S mert újat most sem mondhatnánk s mert az ott mondottakat a maigi eredmények csak igazolák: e számokra utasítjuk olvasóinkat.

Lényegesen változtak a nézetek az európai politikai sulyegyen felfogása körül isse nézetváito-