Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-05-24 / Mutatványlap
jiAAAnnP 6 jiruvmw H i t - e r ő. A kétkedő — miként a nád A szél ölén, oly — ingatag. Erő a kit ....se szent erő Kit elhagy : az haboz, tagad. Hitünk alap, s ha vesztve van : Lesülyed az erős kebel, — Megtörve csüng alá a szárny — A mely a vész fölé emel. Előttem a történetek Nagy könyve, és ha forgatom, Eátom : hitünk hatalma van Beírva ott minden lapon. Erőt leheli belénk a hit! S megtörve hull alá a hab : A szenvedés —-----ha szirtje hit Kek künknek, — és e szirtre csap. Szokrat méregkehelyt űrit . . . S az ég felé hívőn tekint. Nagy lelke oly nyugodt, reá Fényt szebb világ sugára hint. Jézust a hit vezéreli És tartja fenn a tengeren . . . Parancsol, és lecsendesül Szavára a zudult elem. A szenvedés mély tengerén — Leikéig ér hulláma bár — Nem sáppad el — sőt felzudult Hulláminak fölötte jár. A hit csudás hatalma az A mely nagyot — dicsőt teremt .... j Hegyet mozdít ki, s fénye föl- Deríti a sötét jelent. Higyjünk dicsőbb jövőbe, úgy Lelkünkre száll e szent erő, Mely áldva hat, s szebb korszakot Romok közöl teremt elő. Higyjük, hogy a ki önmagát Nem hagyja, ég se hagyja azt: Ez éltető hit a siron Virágokat tenyészt — fakaszt. Történelem tanítja, hogy Nem mind mesék az ős csudák.... Voltak dicső nagy szellemek Kik hittek és megalkoták. Számíthat a jelenben is Sükerre még ez alkotás: Nagy és csudás müvekhez a Hit kell csupán és semmi más. A lelki szent erő — miként Hajdan, most is — csudát müvei. S lelkünk erős leend, ha hit Ragyog le rá szent fényivel. Pap Gábor. Még egy palaczk pezsgőt. (Beszély.) I. 1688-ban VI. Alfons volt Portugálba királya. Ekkor a pezsgőt meg úgy készítettek, hogy finom borba mustjeget tettek és lefojtották. Ez nem igen jó lehetett s csak bebizonyításául említettük fel annak, hogy az emberi hiábavalóságok már akkor is országok sorsát intézték. VI. Alfonsnak testvérje Péter az ország kormányzója, Carvalho János, a hires Carvalho Sebestyén atyai nagybátyja pedig államtitkár volt, Carvalho Jánosnak hideg szive s fekete szemű felesége, a királynak pedig forróvére s szőke angol nője volt. Rosznyelvek az udvarnál épen ez oknak tulajdonították, hogy az államtitkár sokszor részesült a szerencsében a fejedelmi testvérek látogatását fogadhatni, s ilyenkor a bizalmas estebédek, késő éjjel szoktak végződni, mialatt a királynénak elég alkalma volt az ízlések különféleségének hátrányos következményeiről gondolkozhatni. A királyné sokszor volt egyedül, tehát sok alkalma volt gondolkozni, nem csoda ha egyszer az is eszébe jutott mikép ha némelyeknek a feketeszemü hölgyek tetszenek kiváló- lag, úgy kell lenni a természet rendje szerint olyanoknak is kik ismét a kékszemü hölgyek iránt viseltetnek előszeretettel; miután pedig Péter szintén teljes tűzzel iparkodott a királynét meggyőzni arról, hogy ő például mindjárt egyike azoknak, kik a kék szemekben látják csupán az eget; Sofia királyné nem sokára megnyugodott kékszemeiben. S egyedüli kifogása a sors ellen csak az volt, hogy miért ily nemes ízlésű férfiú nem foglalhatja el királyi ízlését megillető azon trónt, mit a kaján végzet egy oly feketeszemeket bálványozó férfiúnak ajándékozott, minő például: férje. Péter semmit sem tartott elöbbrevalónak mint a kékszemü szőke hölgyek kívánságának kielégítését, s ha csak az volt a királyné vágya, hogy férje helyét Péter foglalja el, úgy Péternek nem sok fejtörésébe került e vágyat kielégíteni, s hogy az igazságszolgáltatás költői legyen, oly módot készített elő, mely szerént a kékszemü királyné vágyai épen a fekete szemek utján voltak teljesülendők. A mondott év tavaszán a fejedelmi testvérek ismét megjelentek Carvalho házában, s a minister, mint az újabb időkben mindig, alázattal, de homlokán gondtelt ránczokkal fogadta uralkodóit. VI. Alfons szép férfiú volt, s mert a nők a XVI. században is csak olyanok voltak, mint most, akkor is találkozott köztük, ki a férfi szépséget elöbbrevalónak tartotta a női hűségnél. Carvalho szerencsétlenségére neje épen nem látszott kivételt tenni akarni, sőt nagyon is alapos okai voltak tartani tőle, hogy neje aestheticai érzése erősebb leend a kötelességérzetnél. Esteliztek. A minister mindkét szemével nejét őrizte. De ki kérhet útlevelet a sóhajtásoktól? Micsoda cordonnal lehet elzárni azon delejes áradatot, melyben két szerető szív gondolatai összefolynak? Ki confiscálkatja a szerető szemek pillantásait ? s végre ki akadályozhatja királyát s vendégét, hogy a háziasszonynyal pár nyájas szót váltson. Pedig ez épen elég volt arra, hogy Carvalho még ma meglegyen csalva. Az államtitkár sokkal jártasabb volt Andalusiábau, honnan, nejét hozta, minthogy be ne látta volna, hogy itt már csak az alkalom hiányzik s ezért vigyázott mint a játékos az utósó tételnél. Péter erős ivó volt s folyton kínálta Carvalhot. A minister- házigazdának innia kellett, s midőn érezte már hogy fejében bomlani kezd azon szokott rend, melynek tanyája volt, midőn érezte már hogy gondolatai ugyan épen azok mik azelőtt, csakhogy szokatlan rendben következnek, s valami merész kihivó dacz tolakodik ajkaira mit királya ellenében megengednie nem szabad: akkor Péter kinyittatott egyet a magával hozott pezsgőboros pa- laczkokból. A minister mohón nyúlt e pohár után, hogy e daczos gondolatokra reá rakja a részegség ónköpenyét, midőn a gondolatok megvannak, de a tehetetlen nyelv nem bir azoknak szárnyat adni ; vagy megszerezze magának a „jészegek szabadalmát, midőn meg a nyelvnek van meg tehetsége, de a gondolatok csonka-bénák s a beszéd lesülyed a puszta hang semmit jelentőségéhez. Már reggelfelé járt az idő s a minister szemben nejének udvarló királyával csak aligbirt szivének s szemeinek parancsolni. VI. Alfons végre menni készült. A minister most az egyszer ismét megmenekült, megmentette vagy becsületét vagy életét, mert YI. Alfons a féltékeny férjeket nem szerette. E pillanatban Péter intett a szolgáknak. — Még egy palaczk pezsgőt! Ki állhatna ellent az utósó pohár édesbornak? melyik szerető szív állhatna ellent az utósó perczek varázsának? VI. Alfons maradt. A házigazda egy martyr megadásávál itta ki poharát, még érezte a lefutó lángot, mely mint forró láva nyargalt végig idegein. Utósó gondolata volt: hogy az ajkáról levett poharat szeme közé vágja Péternek; de karjai ellankadtak, feje lehanyatlott. Ideg-élete azonban még egy pillanatra csodásán felélledt s a tombolóvihar hangján hallotta még Péter előbbi szavait visz- hangzani agyában „még egy palaczk pezsgőt/' Ez zúgott fejében még egy darabig s halványuló ajkai e szavakat suttogták, azután elvesztette eszméletét, visszarogyott székében .... Reggel midőn felébredt, épen ablaka alatt kiáltotta ki egy kérőid, hogy VI. Alfons lemondott s Portugálba trónját ő fölsége I. Péter foglalta el. Carvalho felöltözött, fölment az udvarba uj királyának hódolatát bemutatni s letenni ministeri tárczáját. Itt azután meghallhatta azt is, hogy VI. Alfonsot a királyné ez éjjel az ő neje hálószobájában érte, s pár hive rábeszélő tehetségének (Carvalho tudta, hogy az alatt kétláb hosszú tőröket
