Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-05-24 / Mutatványlap

jiAAAnnP 6 jiruvmw H i t - e r ő. A kétkedő — miként a nád A szél ölén, oly — ingatag. Erő a kit ....se szent erő Kit elhagy : az haboz, tagad. Hitünk alap, s ha vesztve van : Lesülyed az erős kebel, — Megtörve csüng alá a szárny — A mely a vész fölé emel. Előttem a történetek Nagy könyve, és ha forgatom, Eátom : hitünk hatalma van Beírva ott minden lapon. Erőt leheli belénk a hit! S megtörve hull alá a hab : A szenvedés —-----ha szirtje hit Kek künknek, — és e szirtre csap. Szokrat méregkehelyt űrit . . . S az ég felé hívőn tekint. Nagy lelke oly nyugodt, reá Fényt szebb világ sugára hint. Jézust a hit vezéreli És tartja fenn a tengeren . . . Parancsol, és lecsendesül Szavára a zudult elem. A szenvedés mély tengerén — Leikéig ér hulláma bár — Nem sáppad el — sőt felzudult Hulláminak fölötte jár. A hit csudás hatalma az A mely nagyot — dicsőt teremt .... j Hegyet mozdít ki, s fénye föl- Deríti a sötét jelent. Higyjünk dicsőbb jövőbe, úgy Lelkünkre száll e szent erő, Mely áldva hat, s szebb korszakot Romok közöl teremt elő. Higyjük, hogy a ki önmagát Nem hagyja, ég se hagyja azt: Ez éltető hit a siron Virágokat tenyészt — fakaszt. Történelem tanítja, hogy Nem mind mesék az ős csudák.... Voltak dicső nagy szellemek Kik hittek és megalkoták. Számíthat a jelenben is Sükerre még ez alkotás: Nagy és csudás müvekhez a Hit kell csupán és semmi más. A lelki szent erő — miként Hajdan, most is — csudát müvei. S lelkünk erős leend, ha hit Ragyog le rá szent fényivel. Pap Gábor. Még egy palaczk pezsgőt. (Beszély.) I. 1688-ban VI. Alfons volt Portugálba királya. Ekkor a pezsgőt meg úgy készítettek, hogy finom borba mustjeget tettek és lefojtották. Ez nem igen jó lehetett s csak bebizonyításául említettük fel annak, hogy az emberi hiábavaló­ságok már akkor is országok sorsát intézték. VI. Alfonsnak testvérje Péter az ország kormányzója, Car­valho János, a hires Carvalho Sebestyén atyai nagybátyja pedig államtitkár volt, Carvalho Jánosnak hideg szive s fekete szemű felesége, a királynak pedig forróvére s szőke angol nője volt. Rosznyelvek az udvarnál épen ez oknak tulajdonították, hogy az államtitkár sokszor részesült a szerencsében a fejedelmi testvérek látogatását fogadhatni, s ilyenkor a bizalmas estebédek, késő éjjel szoktak végződni, mialatt a királynénak elég alkalma volt az ízlések különféleségének hátrányos következményeiről gondolkozhatni. A királyné sokszor volt egyedül, tehát sok al­kalma volt gondolkozni, nem csoda ha egyszer az is eszébe jutott mikép ha némelyeknek a feketeszemü hölgyek tetszenek kiváló- lag, úgy kell lenni a természet rendje szerint olyanoknak is kik ismét a kékszemü hölgyek iránt viseltetnek előszeretettel; mi­után pedig Péter szintén teljes tűzzel iparkodott a királynét meg­győzni arról, hogy ő például mindjárt egyike azoknak, kik a kék szemekben látják csupán az eget; Sofia királyné nem sokára megnyugodott kékszemeiben. S egyedüli kifogása a sors ellen csak az volt, hogy miért ily nemes ízlésű férfiú nem foglalhatja el ki­rályi ízlését megillető azon trónt, mit a kaján végzet egy oly feke­teszemeket bálványozó férfiúnak ajándékozott, minő például: férje. Péter semmit sem tartott elöbbrevalónak mint a kékszemü szőke hölgyek kívánságának kielégítését, s ha csak az volt a ki­rályné vágya, hogy férje helyét Péter foglalja el, úgy Péternek nem sok fejtörésébe került e vágyat kielégíteni, s hogy az igaz­ságszolgáltatás költői legyen, oly módot készített elő, mely szerént a kékszemü királyné vágyai épen a fekete szemek utján voltak teljesülendők. A mondott év tavaszán a fejedelmi testvérek ismét megje­lentek Carvalho házában, s a minister, mint az újabb időkben mindig, alázattal, de homlokán gondtelt ránczokkal fogadta ural­kodóit. VI. Alfons szép férfiú volt, s mert a nők a XVI. században is csak olyanok voltak, mint most, akkor is találkozott köztük, ki a férfi szépséget elöbbrevalónak tartotta a női hűségnél. Car­valho szerencsétlenségére neje épen nem látszott kivételt tenni akarni, sőt nagyon is alapos okai voltak tartani tőle, hogy neje aestheticai érzése erősebb leend a kötelességérzetnél. Esteliztek. A minister mindkét szemével nejét őrizte. De ki kérhet út­levelet a sóhajtásoktól? Micsoda cordonnal lehet elzárni azon delejes áradatot, melyben két szerető szív gondolatai összefolynak? Ki confiscálkatja a szerető szemek pillantásait ? s végre ki akadá­lyozhatja királyát s vendégét, hogy a háziasszonynyal pár nyájas szót váltson. Pedig ez épen elég volt arra, hogy Carvalho még ma meg­legyen csalva. Az államtitkár sokkal jártasabb volt Andalusiábau, honnan, nejét hozta, minthogy be ne látta volna, hogy itt már csak az alkalom hiányzik s ezért vigyázott mint a játékos az utósó té­telnél. Péter erős ivó volt s folyton kínálta Carvalhot. A minister- házigazdának innia kellett, s midőn érezte már hogy fejében bomlani kezd azon szokott rend, melynek tanyája volt, midőn érezte már hogy gondolatai ugyan épen azok mik azelőtt, csak­hogy szokatlan rendben következnek, s valami merész kihivó dacz tolakodik ajkaira mit királya ellenében megengednie nem szabad: akkor Péter kinyittatott egyet a magával hozott pezsgőboros pa- laczkokból. A minister mohón nyúlt e pohár után, hogy e daczos gondolatokra reá rakja a részegség ónköpenyét, midőn a gondo­latok megvannak, de a tehetetlen nyelv nem bir azoknak szár­nyat adni ; vagy megszerezze magának a „jészegek szabadalmát, midőn meg a nyelvnek van meg tehetsége, de a gondolatok cson­ka-bénák s a beszéd lesülyed a puszta hang semmit jelentősé­géhez. Már reggelfelé járt az idő s a minister szemben nejének udvarló királyával csak aligbirt szivének s szemeinek parancsolni. VI. Alfons végre menni készült. A minister most az egyszer ismét megmenekült, megmen­tette vagy becsületét vagy életét, mert YI. Alfons a féltékeny férjeket nem szerette. E pillanatban Péter intett a szolgáknak. — Még egy palaczk pezsgőt! Ki állhatna ellent az utósó pohár édesbornak? melyik sze­rető szív állhatna ellent az utósó perczek varázsának? VI. Alfons maradt. A házigazda egy martyr megadásávál itta ki poharát, még érezte a lefutó lángot, mely mint forró láva nyargalt végig idegein. Utósó gondolata volt: hogy az ajkáról levett poharat szeme közé vágja Péternek; de karjai ellankadtak, feje lehanyat­lott. Ideg-élete azonban még egy pillanatra csodásán felélledt s a tombolóvihar hangján hallotta még Péter előbbi szavait visz- hangzani agyában „még egy palaczk pezsgőt/' Ez zúgott fejé­ben még egy darabig s halványuló ajkai e szavakat suttogták, azután elvesztette eszméletét, visszarogyott székében .... Reggel midőn felébredt, épen ablaka alatt kiáltotta ki egy kérőid, hogy VI. Alfons lemondott s Portugálba trónját ő fölsége I. Péter foglalta el. Carvalho felöltözött, fölment az udvarba uj királyának hó­dolatát bemutatni s letenni ministeri tárczáját. Itt azután meghallhatta azt is, hogy VI. Alfonsot a királyné ez éjjel az ő neje hálószobájában érte, s pár hive rábeszélő te­hetségének (Carvalho tudta, hogy az alatt kétláb hosszú tőröket

Next

/
Thumbnails
Contents