Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-23 / 24. szám
«wuvaAT 194 jiruuw — Természetes, mert így legalább nem állhatok rajtok boszút. — Hátha találtak volna? — Akkor úgy sem lett volna hozzájok többé semmi közöm. — No ez bámulatos hideg vér. — Ejh! hagyjuk ezt a haszontalanságot. Azért jöttem pajtás, hogy karácsonra meghívjalak, az ünnepeket nálam fogod tölteni. Egyet vadászunk is s egy vadászestélyt csapunk kün az erdőben a metszőmalomnál. — Munkában van most malmod? — Egyik se. Egynek sincs elegendő vize, különösen a metszőé egészen elfogyott. Eszembe jutott ekkor az én pesti múzeumi ismerősöm s egész érdekes kalandomat elbeszéltem Lajosnak. Az én barátomnak egy gondolat villant meg agyában. — Pajtás — szólt — ha az a te embered a lóerővel össze tudja hozni a szél erejét, talán vizes malomnak is tud csinálni vitorlákat. — Az bizony meglehet. — írj neki hát, jöjjön el s nézze meg malmaimat. így lett a dolog. Még az nap Írtam Szentesre Kis Ferencz uramnak s fölszólitám, hogy ha tehetséget érez magában, vizes malomra szélvitorláket alkalmazni, jöjjön el s határozza meg a napot, a mikorra s a költséget, a mennyivel ideérhet. Nem telt bele egy hét s megkaptam a választ, melyben Ígéri az én múzeumi ismerősöm, hogy uj év után azonnal eljöhet, csak úti költsége legyen. Közlém Lajossal a választ, ki azonnal kész volt előleget adni. — írd meg emberednek pajtás — szólt — hogy január 5-ére jöjjön el. Azért azon napra, mert előtte való nap a casinót szenteljük föl, melyet építettem a községnek, más nap aztán az ebédet kün eszszük meg máglyatüznek ropogó lángjainál. Legalább szentesi embered megemlegeti halála óráján is. Kis Ferencz uramnak megirtam a megállapodást s bizton néztem a téli mulatságok elé. Lajos barátomnál töltöttem a karácsoni ünnepeket. Vígan, örökös mulatságban, a mint másként nem is lehetett. Volt az én barátomnak egy különös szenvedélye. Valahányszor úgynevezett diák járás volt, valahányszor tudnillik a p—i diákok haza, legatióba vagy supplica- tióba mentek, karácsonkor, husvétkor, pünköstkor és őszi szünidő alkalmával: Lajos barátom mindannyiszor várta őket H—n az utíéli fogadóban. Volt vagy nem volt kedvök megállni: megállította s beterelte őket s folyt a mulatság sokszor egész éjeken keresztül. Ilyenkor szokta Lajos barátom az uj dalokat megtanulni. Most is úgy történt. Vagy harmincz diákgyereket fogott össze s jól tartván őket étellel, itallal és meleg szobával, dalolta- tott velők kedve szerint, csak úgy harsogott bele a jámbor német falu. Két dal különösen megragadta figyelmét. Egyik volt Petőfitől s igy végződött: rHaszontalan história az élet, Miért is van, vagy mért nem végtelen.“ A másik Vörösmartytól volt s igy végződött: „Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet. Nem veszhet bármi sors között. Ki el nem csüggedett. Igyál! Örökké a világ sem áll, De a mig áll és a mig él, Ront vagy javít, de nem henyél!“ E dalokat nem felejté Lajos s az uj év üdvözletei között is folyton fülében zúgtak. Haszontalan história az élet — e szó folyton elméjében volt. Januar 5 ig még kétszer látogatott meg s mindig e dalokról s Kis Ferenc uramról beszélt. Ezt oly nehezen várta. Végre eljött a nap, de Kis Ferenc uram nem jött meg' Kinos aggodalomban voltam, mi lehetett oka elmaradásának. Ez nap este, éjfél felé kaptam a hirt, hogy Lajos barátomat a felzúdult gyülevész nép megölte. (Folyt, köv.) R. E. K\ Álló s hordozható gőzgépekről Szentgyörgyi H o r v á t h Ágostontól. Első tekintetre a nyilt mezőn való cséplés célszerűbbnek s gyorsabb előmenetelt Ígérőnek látszik, mivel ez által a kicsépletlen gabona mezőrőli bevontatásának alkalmatlan munkája megkéméltetik. Jobban szemügyre vévén azonban a dolgot, kitűnik, hogy ez utón nem hogy könnyebbülne, hanem inkább szaporodik a munka, mert a gabonakévéket sokkal könnyebb fólrakni, elhordani, lerakni, összekazalozni, mintsem a polyvát, töreket s ősz- szekuszált szalmát. — Ha a cséplés a majoron kívül a mezőn végeztetik, közép számítással 95 mérő szemnél naponkint többet nem állíthatni ki, mialatt oly cséplésnél, mely benn a majorban intéztetik a napi közép mennyiség 120 mérőre megy, leginkább azért, mert ez utóbbi esetben ritkábban fordulnak elő félbeszakitások. f Álló gépeknek nap és méröszám szerinti költségvetése azon esetre, ha az évnek oly 20 napja jön számításba, melyeknek mindegyikén 120 mérő csépeltetik, e következő alakban mutatkozik: 200 L. után járó kamat s föl- használási részlet 10% száztolival számítva s 20 napra felosztva...................................................1 L. Épületekre s gépekre fordított 100 L. kiadásnak 7% száztolival számított kamatja tészen 7 L., ezt 20 napra osztva tészen: ...................................— L, 7 Sh. 3 embernek 2 Sh.-jével, 1 embernek 2 Sh. 6 d.-jával, 1 legénynek 6 d -jával jár: ...........................................................— L. 9 Sh. 6 d. Ataláno s összegben tészen: 2 L. 3 Sh. 6 d. mely 120 mérőre felosztva mérőnként 18 kr. kiadási szükségletre mutat. A haszonbérbe vett gépnél a kiadás a fentebbi számítás szerint mérőnként 32 krra rúg, következőleg 1000 mérőnél álló gép mellett 140 írt takarittatik meg. Oly munkásnak, ki egy állógépnél gépészi állást tolt be, csak akkor fizettetik külön bér, midőn a gép működik s naponkint az egész kiadás 6 d.=24 kr., mi egész éven át nem sokra megy, s mégis elégséges a gépet jó rendben tartani. E mellett a gabona ha nem is egészen piaci eladásra készen, de mégis tisztán állitatik elő. A házi szükségre forditandó zab, vagy árpa nem kíván további tisztitást.
