Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-16 / 23. szám
-wtaat 182 jiruvuu« 2) a váltságkötelezettek által az intézet számára kijelölt jelzálogok értékét s az azokon fekvő terheket kimutatni ; 3) a váltságkötelezettek társulatával a netalán szükséges mellékjelzálogok iránt egyezkedni, s ezekről is az érték — és teher kimutatást elkészíteni. A fennebbi 2-ik és 3-ik pontban érintett adatokért a vidéki bizottmányok felelősek. Akár az intézettől, akár az érdekelt felektől vegyenek a vidéki bizottmányok felszólítást, az elsorolt teendőket a bizottmány egyik tagja és jegyzője teljesitik, a kiket a bizottmány elnöke e végre kiküld. A kiküldöttek költségeit ésfáradalmi diját az egyez- ' kedö felek viselik, kik ezt a volt földesur és a váltság- i kötelezettek közt kötendő szerződésben megállapitni tartoznak. A mennyiben a felek e kötelezettségüknek eleget nem tettek volna: a vidéki bizottmányok ezt a kölcsönügylet befejezése előtt az igazgatósággal közölhetik, hogy ez az értékpapirok kiszolgáltatása előtt a kielégítésről gondoskodhassék. A teendők rendsorozatát már maga az ügylet természete szabja ki. Mindamellett az igazgatóság nem véli fölöslegesnek ez iránt némi tájékozást nyújtani. Első sorban áll a volt földesur hajlama az egyezkedésre; a hajlam pedig nagy részben függhet azon kérdéstől : vájjon neki az intézeti értékpapirok, mely idő alatt és mily részletekben fognak kiszolgáltatni? E kérdés a volt földesur s az intézet igazgatósága közt a vidéki bizottmány közbenjárása mellett, levelezés utján dönthető el; — s az igazgatóság hajlandó lesz a körül a vidéki bizottmány javaslatát elfogadni, ha ez a közérdek szempontjából teljesithető. Sőt az igazgatóság, a mint már egy esetben tévé, kész a volt földesurakkal átalános szerződésre is lépni, mely által azoknak összes váltság ügyeit, közvetítés végett elfogadja, a mennyiben közöttük s a váltságkötelezettek közt a pótszerződés sikerül, s a menynyiben ez utóbbiak a szabályszerű födözetet kimutatni képesek. E kérdés megoldása után lehet csak szó a váltságkötelezettek társszerződéséről, továbbá a társulat képviselői s a volt földesur közt létre hozandó pótszerződés- röl. De e két külön szerződésnek egy idejű megkötését kívánatossá, sőt szükségessé teszi, a költségkímélés tekintetén kívül, még azon körülmény: hogy a pótszerzödés köréhez tartozik a váltságtartozás összegének kiszámítása, a mely összeg mennyiségétől függ azon jelzálogok meghatározása, a melyek az intézeti kölcsön födözetére a társszerzödésben kijelöltetnek. A most említett két szerződés a felek által aláírva s a törvényes bizonyság által hitelesitve lévén, — a vidéki bizottmány kiküldöttjei gondoskodnak arról: hogy a társszerzödés, a mennyiben gyámság vagy gondnokság alattiak érdekeit is érintené, az illető gyámhatóság részéről megerősittessék; e közben pedig elkészítik a kitűzött jelzálogok érték — és teherkimutatását; s ha azok tiszta értéke a szabályszerű födözet mérvét meg nem ütné, a társulat egyes tagjaitól mellékjelzálogot eszközölnek, s ezek megtörténtével folyamodnak a telekkönyvi hatósághoz, hogy a társszerzödésben kitűzött főjelzálogokról a telekkönyv mellett nyilvántartási kimutatás szerkesztes- sék s mind ebben, mind pedig a netaláni mellékjelzálogokra is az intézettől fölvenni szándékolt kölcsön zálogjogi rangsorozata följegyeztessék. Ezen elöleges lépések után beküldik az intézethez a kölcsönkérvényt azon adatokkal fölszerelve, a melyek a korábbi fejezetben kijelölvék. A további teendőket s azok rendsorozatát az igazgatósági ülés határozata fogja megállapítani. Mindezekhez az igazgatóság még csak azon megjegyzést csatolja: miszerint hajlandó szükség esetében, ha a vidéki bizottmány vagy a felek akkép óhajtanák, az intézet kebeléből a jogügyi és kölcsönügyi osztályok egy-egy hivatalnokát is, az első ily nemű ügylet létrehozása és kivitele végett, a hely színére kiküldeni. (Vége.) Kenessey Móricz vidéki bizottmány! jegyző. Az országgyűlés fölirati javaslata. KÉPVISELŐHÁZ. Dec. 11-dikén déli 12 órakor. A fölirat szerkesztésére kiküldött 15 tagú bizottság fölirati javaslata olvastatott, mely igy hangzik : Fölséges Császár és Király! Midőn a jelen országgyűlés megnyitásakor Fölséged a királyi székről ünnepélyesen kijelentette élénk óhajtását: „vajha sikerülne a kiegyenlités nagy müvét szerencsésen befejeznünk,“ mi, a nemzet képviselői, bizton reményiettük, hogy a fönnfoi'gó súlyos nehézségek „megnyugtató, tartós és maradandó megoldását“ rövid időn elérhetjük. Reményiettük ezt, mert a legmagasabb trónbeszédben Fölséged maga is határozottan a pragmatica sanctiót, mint kölcsönösen elismert jogalapot, választotta kiindulási pontul. Meg valánk győződve, hogy miután Fölséged oly kiegyenlítést óhajt, mely „tartós és maradandó“ legyen, azt a jogalapot, mely nélkül, alkotmányos utón, minden kiegyenlités lehetetlen, azt a jogalapot, melyet Fölséged maga is elismert és kiindulási pontul választott, azonnal és mindenekelőtt teljesen ismét vissza fogja állítani. De, fájdalom, e reményünk mindez ideig nem teljesült! A pragmatica sanctio, melynek a nemzet jogait és alkotmányát biztosító része egyoldalú hatalom-szóval fölfüggesztetett, tettleg még most is föl van függesztve; alkotmányunk nein állíttatott vissza, s a jogfolytonosságnak általunk ismételve kért és sürgetett életbeléptetése nincs teljesítve! Minő alapra építsük tehát a kiegyenlités müvét, midőn az egyetlen biztos alap még most is hatályon kívül van? Mely utón törekedjünk a kitűzött cél felé, ha az az egyetlen ut, melyet nekünk, mint a nemzet képviselőinek, követnünk szabad, az alkotmányosság útja, el van előttünk zárva? Kifejtettük ez országgyűlésről Fölségedhez alázatosan fölterjesztett föliratainkban mindazon fontos okokat, melyeknél fogva joggal sürgettük alkotmányunk haladéktalan visszaállítását. Elmondottuk, hogy az alkotott törvényeket, mig a törvényszabta utón el nem töröltetnek, sértetlenül fönn kell tartani, és tettleg végre kell hajtani. Életföltétele ez az állam léteiének, mely nélkül sem az egész, sem az egyesek a törvényben biztos támaszt nem találhatnak. A törvények elismerése és azok tettleges teljesítésének megtagadása jogilag egymás mellett meg nem állhatnak. Aggódva látjuk, hogy fölhozott okaink és ismételt kérelmeink sem valának eddig képesek Fölségedet arra bírni, hogy teljesítse a nemzetnek azon jogos kivánatát, a melynek megtagadása egyszersmind tagadása a pragmatica sanctio által biztosított jogoknak és mellőzése a sanctio pragmatica lényeges föltételének.
