Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-12-02 / 22. szám

\

3

lehetlen , hogy nyilatkozata tudomásomra se kerül.

c) Ezen nyilatkozatában egyszerre 3 költött ráfogással igyekszik az olvasó közönséget tévútra vezetni. Egyik, hogy én utón útfélén terjesztek bizonyos híreket, pedig egy lelket se tud megnevezni, kinek nem utón útfélen, de csak saját házamban is, magamtól előhozakodva valaha e tárgyról említést tettem volna. Másik, hogy én a csöglei lelkész urat kétségtelen gyilkosnak állitottam, — és 3-ik, hogy mint ilyennek befogatását kívántam vagy javasoltam volna. Ezeknek költött volta már fentebb kifejtve van. Még az olvasó közönségnek egy mystificatiója volna hátra, a mennyire K. M. ur azt állítja, hogy ez évben Pesten nem is volt, holott én bizonyosan tudom, hogy Buda-Pestről augusztus 2-án a reggeli vasúti vonattal jött Fejérvárig, de ezt tovább fűzni nem tartom érdemesnek, mert volt vagy nem volt Pesten, az ő repu- tátióját se nem rontja, se nem emeli.

d) Utóbbi észrevételeiben az én képviselői választatásom megsemmisítését a sorok közt olvasható kárörömmel és helyesléssel hozza szőnyegre. Mi köze van annak ide? — Az én ügyem, mint már kifejtettem, február végével fait accom- pli-vá vált, én mások mellett léptem fel ellene igazságérzettől és keresztényi kötelességtől indítva. Egyébkint azok, kik K. M. ur igazságérzete iránt még nem voltak tisztában, ezen kiereszkedése folytán kiábrándulhattak.

e) Vallási fanatismust vet szememre azért, hogy a 16. számú válaszomban a tökéletes paritás elvét kívántam alkalmazásba vétetni. Itt akaratom ellen is Aesopusnak a farkasról és bárányról irt meséje ötlik eszembe. Nincs e szónak értelme arra nézve, ki mind nyilvános felszóllalásival, mind tetteivel is annak ellenkezőjét nem egy Ízben tanúsította, s visszaesik e vád azokra, kik a törvény szerint teljes szabadságu választásoknál sem tűrhetvén véleménykülömbséget, egy békés helységet fegyveresen megrohannak, honpolgári vérrel fer- tőztetik kezeiket, a paplakot feldúlják, s egy felszentelt papot iszonyú Isten és vallás káromlások közt házából kihúzni, és ádáz dühöknek feláldozni akarják; és visszaesik azokra, kik ezen a magyar alkotmányos élet szenyfoltját tevő, semmivel nem menthető barbarismusnak helyeslői, pártfogói és takargatói.

f) En a megyei törvényszék eljárását hirlapi téren hántorgatni bűnnek tartván, eddig még egészen mellőztem. A t. szerkesztőség a 16. számban 1) alalt erre vonatkozólag egy megróvást intéz ugyan ellenem, de ez, bocsánatot kérek, nem volt a maga helyén. Méltóztasson csak még egyszer

•figyelemmel megolvasni a kérdésbeli czikket, és tapasztalni fogja, hogy én nem a megyei törvényszékről, hanem a vizsgáló bíróságról szóllottam; — vizsgáló bíróság és megyei törvényszék pedig nem egy, az előbbi nem is része az utóbbinak, mert 3/4-ben oly egyénekből van öszveállitva, kik a megyei törvényszékhez nem tartoznak.

Ellenben K. M. ur jónak látta utóbbi észrevételeiben a megyei törvényszék tiszteletre méltó tekintélyét is bele rántani a hirlapi polémia hínárjába következő szavaival: ,,nagy járatlanságról, s még nagyobb fokú rósz akaratról tesz P. J. ur tanúságot, midőn a vizsgálat folyamábani letartóztatásokat nékem tulajdonítja, holott nyilvánvaló, miszerint ezek a vizsg. küldöttség, illetőleg törvényszék határozatából tönténtek, melynek tagjai P. J. ur elleni elfogultsággal távolról sem gyanusithatók.“

Ez utóbbi szavak, ha szabad néha a sorok közt is olvasni, oly formán hangzanak, mintha a megyei törvényszék irányomban valami előszeretettel vagy kedvezéssel viseltetnék.

r

En a megyei törvényszék kedvezésével sohase kérkedtem, nem is volt rá okom, valamint az ellenkezőről se panaszkodtam, hanem, ha végzésében megnyugvásomat nem találtam, éltem föleb- bezési jogommal. De kérdeni a volt tiszti főügyész urat, váljon e vizsgálati ügyben tett számos előterjesztései nem találtak-e mindig kész helyeslésre a megyei törvényszéken ? és az apr. 27-iki határozat nem-e egészen az ő Ínye szerint hangzik, úgy hogy a kir. táblának kellett azt fölebbezésem folytán megváltoztatni ? Ne legyen tehát hálaadat- lan a megyei törvényszék irányában.

Az idézett kitétel előbbi szavai szerint pedig világos, hogy a volt t. főügyész úr a m. törvényszék tekintélyével s illetőleg bíróságával akar takaródzni.

Veszprémben K. J. ülnök ur szobájában egy ízben, emlékezem reá, hogy olvastam futtában a m. törvényszéknek egy határozatát, melyben, volt t. főügyész ur előterjesztése folytán, megengedtetik a vizsgáló küldöttségnek, hogy működését Veszprémben folytathassa, és, hajói emlékezem, szükség esetében a vizsgálati letartóztatást is alkalmazásba vehesse. De a törvényszéki határozat általánosságban szóll, nem nevez meg egyéneket , és nem mondja azt, hogy a volt t. főügyész ur a megfordított világnak vásári torzképekbe illő jeleneteit átvigye az igazság szentélyébe, és bűnösök helyett bünteleneket tömlöczöztessen. E torzképekből helyén látom némelyeket felemlíteni.

Márton 1st. felső-iszkázi szegény sánta ember, látván, hogy a csögleiek a papiak kapuját sarkaiból kivetve az udvarba rontottak, és esperes ur életét kioltani szándékoznak, élete veszélyével a toronyhoz lopódzik, a vészharangot meghúzza, s ezzel megmenti esperes ur életét. Ezért csak jutalmat érdemlett, és K. M. ur mégis 3 héti tömlöczözéssel sanyar-