Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-12-02 / 22. szám
Melléklet „VESZPRÉM ' 22, számához. Utolsó válasz Kenessey Móricz urnák. Á 16. számú válaszomban felhívtam K. M. urat, mutassa ki, mikor és mily alkalommal kívántam én a csöglei ref. lelkész urnák, mint a kis biró kétségtelen gyilkosának, elfogatását? és minők azon általam állítólag javasolt rendszabályok, melyeknek alkalmazása miatt néki most a felelőségtől tartani lehetne? Ezen felhívásom folytán K. M. ur a 19. számú észrevételeiben a csöglei lelkész urra vonatkozólag egyik beadványomból nagy elbizakodottsággal e szavakat idézi: „a gyilkossági alapos vád alatt álló csöglei ref. lelkész“ és azt mondja, hogy ebből nyilván kitűnik, miszerint a csöglei ref. lelkész szerintem gyilkossági alapos vád alatt állónak tekintendő, s kérdi, hogy az én felfogásomat követve, kit kellett volna első sorban elfogatni, ha nem azt, kit főben járó bűnnel terheltnek állítok ? E szavaimból: „a gyilkossági alapos vád alatt álló csöglei ref. lelkész,“ a ki magyarul tud, csak épen az alapos vádat, de nem a kétségtelen gyilkosságot, mint a 13. számban kitéve van, fogja kiolvasni. Alapos vád és kétségtelen gyilkosság közt még igen nagy köz van, mert a legalaposabbnak látszó vád is vizsgálat folytán kétségesnek, vagy épen alaptalannak mutatkozhatik. — Az alapos vádból a befogatásra vont következtetés pedig valóban nevetséges. — Lehet, hogy K. M. ur eljárása szerint az alapos vádat nyomban a befo- gatás követi, mert ő annak példáját is adta afelső- iszkázi vizsgálati ügyben, midőn a vizsgálat megkezdése előtt, és igy puszta mende-mondák nyomán, Felső-Iszkázról 3 egyént, kik közül 2 birtokos országos nemes, panel írókkal elfogatott, majd Csöglére, majd Vásárhelyre hurczoltatott, és 6—9 napi fogvatartással étien, szomjan sanyargatott; *— de az én eszemjárása szerint az alapos vádtól a befogatás még igen messze esik; mert egy birtokos, vagy characterbeli személyre nézve az alapos vádra csak szigorú vizsgálat, erre pedig, ha a vád alapossága kitetszik, még bűnvádi per következik, melynek lefolytával a törvényszék Ítéletet mond, s még ezt is lehet a kir. Curiára fölebbezni, Továbbá K. M. ur beadványaimból még ezen kitételeket is idézi: „nem a letartóztatott csöglei legényeket kívántuk mi elfogatni, hanem egészen másokat, de azok mai napig nem csak elfogva, de nagyobb részt kikérdezve sincsenek,“ mégis: „a csöglei, egeraljai és adorjánházi tavali bírák és jegyzők már rég elfogatandók lettek volna.“ Nos mit akar K. M. ur ezen idézetekkel ? — Emlékezzék csak vissza azokra, kik a papiak udvarában V. G. kis-szőllősi becsületes gyámatyát félholtra verték, s a kik közül ez — két, atyai hatalom alatti suhanezot megnevez; emlékezzék vissza’ a csöglei trombitásokra, kik támadásra rohanót fújtak, s több efféle proletárokra, ezeket igen is a legnyugodtabb lelkiismerettel elfogathatta volna, nem ugyan a volt tiszti főügyész, hanem a vizsgáló bíróság. — A3 helység biráira és jegyzőire pedig szükségesnek látom megjegyezni: hogy midőn a megyei hatóság a törvény világos szavaira támaszkodva, körrendeletében felelőség alatt megtiltja a bíráknak s elöljáróknak, hogy a választásra senkit fegyveresen indulni ne engedjenek, és mégis ők maguk is legalább botokkal ellátva, egy csákányokkal, buzogányokkal, fejszékkel, sőt lőfegyverekkel is felfegyverzett csapatot választásra vezetni bátorkodnak, oly függetlenségi kihágást követnek el, melyért, ha vérengzés nem történt volna is, már csak politialis szempontból, mint a megyei hatóságnak alá rendelt községi hivatalnokok, példás fenyítéket érdemelnének. — Egyébiránt jegyzésbe keli itt tennem még azt, hogy ezen idézetek nem a vérengzési vizsgálat érdemében és folyama alatt lett beadvá- nyimból, hanem a volt tiszti főügyész ur ellen beadott vádiratokból lettek kiszemelve, melyek közül az egyik f. é. máj. 20-ról, a második pedig szept. 12-ről van keltezve, K. M. ur vizsgálati működése pedig május derekán, midőn az utolsó letartóztatott szabadon bocsájtva lett, tettleg megszűnt, és igy K. M. ur a vizsgálat folyama alatt nem meríthetett azokból oly általa rebesgetett javaslatokat, melyeknek követése most néki lelkiismereti furdalások miatt gyomorgörcsöket okozhatna. így tehát, akármint csűrje-csavarja szavait K. M. ur, vagy azt kell néki beismerni, hogy nem tudta mit irt a 13-ik számban? vagy a ráfogás hamis volta kétséget nem szenved. És mivel öntudatlan állapottal, nem hiszem, hogy magát menteni akarná, a költött ráfogásnak épen nem lova- gias bűne, tökéletesen constatáltnak tekinthető. A csöglei lelkész urra visszamenve, K. M. ur megjegyzi, hogy nem akadt az egész vizsgálat folyamában egyén, kinek vallomása csöglei lel
