Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-11-25 / 21. szám
«WAA/lP 168 JlfUWA*» szes külön telekjegyzökönyveiket az intézeti kölcsön ki- eszközölhetése végett felmutatni, hanem e célra elég legyen egyetlenegy telekkönyvi kiadvány, s a mely mégis mind a tulajdonjogot, mind pedig a teherállapotot az intézet irányában szintúgy, mint más magán hitelezők irányában teljes pontossággal és világossággal kitüntesse. Ily nyilvántartási kimutatás összeállítását, a társulat képviselői a telekkönyvi hatósághoz intézendő folyamodvány mellett eszközölhetik. — (Folyt, köv.) Kenessey Móricz. Veszprém, november, 1866. ív. A mint a vasárnapi iskola, mesterségi s közkereskedési tanoncok számára nézve égető szükség, ép oly szükséges volna városunkban valami felsőbb kereskedelmi tanfolyamot alapitani, bogy alkalom nyujtassék azon fiuknak, kik a kereskedelmi tudományt a liozzá tartó szakmányokkal együtt tanulni szeretnék. Mig városunk ilyen intézet hiányában lesz, kényszerítve látják magukat a szülők, gyermekeiket máshová küldeni, mi először roppant költséggel van egybe kötve; másodszor oly korban elvonja már a gyermeket a szülők házától, a mikor ritkán nélkülözheti erkölcsi károsítás nélkül az atyai gondteljes szemek elő- vigyázatát. De a kényszer nagy ur, s mivel más ut nem nyilik a szülők előtt, gyermekeiket a kereskedelmi pályára képesíteni s müveltetni, engedünk a szükségnek s oly nagy áldozatokat hozunk, melyek legolcsóbban számitva 3—400 írtra rúgnak. Az izraeliták közöl minden évben jut egy kettő ilyen helyzetbe, kétségen kívül a keresztény kereskedők közül is többen vannak igy. Ha tehát sikerülne ilyen bár nem tökéletes, de mégis céljának jó módon megfelelő kereskedelmi iskolát alapitani, azt tartanám — és az ilyen véleményt több oldalról nyilatkozni is hallottam — hogy mindenki 50—60 frt és többet is fizetne szívesen évi tandíjul. A közönséges tapasztalás szerint a kínálkozó alkalom nagyobb keresletet is idéz elő, ennélfogva számításba lehet vennünk, hogy ilyen évi fizetés mellett, többen találkoznának, úgy városunkban mint a környéken, a kik gyermekeiket az ilyen intézetbe küldenék. Indítványom tehát az, hogy a városunkban létező két főelemi iskola egyikével hozassék kapcsolatba ilyen kereskedelmi tanfolyam. Tegyük fel, hogy az alkalmazandó tanitónak fizetése éven- kint 600—700 frt volna; a többi szükségletek még 200 irtot vennének igénybe, mi összesen 900 frtot tesz. A tanfolyamot lehet oly módon szervezni, hogy két évre terjesztessék ki s hogy egy tanító mind a két osztálynak eleget tehessen. Most tegyük fel, hogy mindegyik osztálynak csak 6 fizető tanulója volna, mi 600 frtot tenne. A még hiányzó 300 frtot részint a grémium, részint a hitközségek vagy a város pótolhatnák. A mint én községem szükségeit ismerem, bizonyosnak tartom, hogy az ilyen intézet szép felvirágzásnak nézne elébe és idő haladtával annyi tanulója lenne, hogy maga magát fentarthatná, anélkül hogy más segélyre szorul. Ekképen volna lehetséges addig, mig városunk felsőbb képzőintézeteknek, mint real- vagy ipariskolának hiányában szenved, azokat némileg pótolni és a kezdetleges szükségeket kielégíteni. Szilárd akarattal és egyesült erőkkel képesek volnánk az indítványozott intézetet létre hozni a nélkül, hogy valami nagy erőfeszítést igénybe vevő áldozatok szükségesek volnának. Egy két évtizeden át kielégíthetné az ilyen intézet a kor és városunk igényeit, és a kereskedésnek, iparnak és a középosztály műveltségének uj lendületei adhatna. A tanterv tárgyalásába részletesebben bocsátkozni, időelőttinek tartanám; ez a tervnek kidolgozására kiküldendő bizottmány teendője volna. Városunk kereskedelmi grémiumának tisztelt elöljárói első fokon s legnagyobb mérvben vannak hivatva, az ügyet fölkarolni és a kivitel elé vezetni. Legyen tehát javaslatom figyelmükbe ajánlva. Az ilyen intézet teremtése körül szerzendő érdem nagy lesz, de még nagyobb a haszon, mely a közönségnek s különösen városunknak nyuj- tatni fogna.*) Hochmuth Abraliám. A vasút. Lapunk múlt számában megígértük, hogy a megyei Gazdasági Egyesület nemzetgazdászati szakosztályának a györ-pápa keszthelyi és fehérvár-veszprémi vasutakra vonatkozó előterjesztését, mely a Gazdasági Egy. évi közgyűlésén tárgyaltatott, lapunk t olvasóival közölni fogjuk. Az előterjesztés következő: Veszprémmegye gazdasági egyletének nemzetgazdászati szakosztálya méltóságos b. Fiáth Ferenc főispán ur elnöklete alatt t. Kun Sándor, Késmárky Jósef, Fülöp Jósef, Véghely Imre, Matkovich Tivadar tagok s alólirt ez alkalomra megkért jegyző jelenlétében 1866 ik évi sept. 8-án Veszprém városában ülést tartott, mely alkalommal : rr 1) Fenncimzett elnök ur O Méltósága a kormánya alatt levő megyének jelen ínséges állapotát s ezzel összefüggésben már is nagy mérvben tapasztalható szükség, pénz- és munkahiány éhhaláilal fenyegető szomorú következményeit részvétteljes szavakkal rajzolván, előterjesztette, miszerint egy részről és különösen arra kívánja mind saját figyelmét fordítni, mind az ülésező szakosztály intézkedését felhívni, hogy a munkaképes lakosságot, mely rendes időben mezei munkával szokta téli élelmét beszerezni, a lefolyt nyári időszak alatt azonban — a mezei gazdászatot sulytó csapások miatt — eféle munkával nyári élelmét is a legszűkebb mennyiségben kereshette, annyi és oly foglalkozással lehetne ellátni, hogy ennek béréből önmagát és családját mind addig bizonyosan táplálhassa, mig a tavasz bekövetkeztével alkalmat lehet minden iparágbeli munkára s ez által az élelemszerzéshez reményleni, de más részt ezen megyének jövő és sok ezrek által óhajtott az általi felvirágoztatására is meleg részvéttel szándékozik hatni, hogy még eddig a vasúttól alig egy pár kis állomáson érintett megyénk, az országos *) Valóban, miután Veszprém a déli vaspálya miatt a fő kereskedelmi vonalok irányzatából kimaradt: nine* egyéb teendője, mint vagy összedugott kezekkel szemlélni romlásának s elszegényedésének fokozatos fejlődését, vagy pedig olyatén módokon, mint melyek e figyelemre méltó cikksorozatban is kijelelvék, magán segíteni s a vidék ipari, gazdászati és kereskedelmi értelmiségének magát központjává tenni. Egyébként nincs reménység semmi előmenetelre. Szerk.
