Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-11-18 / 20. szám
«wWlflP 162 JlflfVvv* Epigrammák. I. Palota. A palotát, s kunyhót az idő lesodorja. De néked Ősi dicsőséged rakta meg e — Palotát. II. Zirc. Rengetegülte vidék méltóságteljes alakja! Honfi szivet hordasz a papi köntös alatt, Ányos szelleme lengi körül mélázva vidéked És a sötét Bakony itt — elbusul álma felett. Tuboly Vidor. A magyar dohány.*) Ad nótám : Télen nyáron pusztán az én lakásom . . . 1. Sik a puszta, se halma, se erdeje, Ott zöldéi a magyar dohány levele. Sugár finánc arra sétál, meglátja Mind egy szálig gyökerestől kirántja. 2. Pipázgatnám, de nem tudok, hiába Ki-kialszik a trafik a pipába. Rá-rágyujtok, de mi haszna^ ha pipám Jobb szeretne túladni a trafikán. 3. No, de se baj, nem búsulok azért se Van még otthon egy kis magam termése. Három hétben teszek majd egy szippantást S kinevetem a fináncot, trafikást. Pipa Pepi. Rafael halála. (Bibienna bibornok levele unokahu- gához.) „Kettős sötétségből — földi és lelki éjből küldöm neked e sorokat. Egy emlékezetes estén hőn szeretett barátunk — mosolylyal ajkán — adott neked egy koszorút. Ezen piros, de azóta elhervadt rózsákból font koszorút tedd, a lemondás és áldozat jeléül, a feszület alá, mely előtt naponta imádkozol. Igenis, a te fájdalmas előérzeted beteljesült és Rafael elhagyott bennünket! Te, kit egy hosszú, boldog életre hü hitvesének szántalak, ezentúl immár csak Krisztus arája vagy.----------Az ő tüzlelke fölemészté földi hüvelyét; Rafael meghalt, hogy ezentúl halhatatlan legyen. Nagypéntek vala születés napja, ime az lön halál napja is. Ily ifjú, ily boldog s mégis megkellett válnia! mondja mindenki. De ha meggondolom, hogy rövid harminckét évben mit mindent nem tapasztalt, mit nem teremtett az egyház s hazája dicsőségére, ájtatos borzalom *) E travestia nem sérti jobban az erkölcsérzetet, mint például e népdal: „Tizenhat esztendős még én nem voltam, Mikor az apámtól lopni tanultam. Nem félek én a vármegye kezétől, Letagadom a főbírót a székből“ s miután ilyeseket mint népdalokat ki enged nyomatni a sajtóhatóság: azért nem féltjük ezen bohóságot is. Szerk. fog el az emberi szellem előtt. Mert Isten lehelletét hol érezhetném világosabban. Nézz a gyermek üdvözítő szemeibe a madonnaképen, melyet Rafael rövid idővel ez előtt a piacenzai szt. Sixtus nevű zárda számára festett. Ez is C3ak kézzel, ecsettel és színekkel van festve, mint bármely más kép; de az ég magasztossága tekint ki belőlük. Elmélyedsz bennök, mint az örökkévalóság mér- hetlen örvényében. — Ki e szemeket festeni tudá, az már nem volt a földé. Tegnapi levelemből tudád, hogy három nap óta a legroszabbtól tartottunk. Mindnyájunk közöl — bátran mondhatom egész Rómában, csak ö tartotta meg lélekjelenlétét. Nyugodt világossággal beszélt múltról és jövőről, vigasztalt bennünket és megcsinálá végrendeletét. Midőn ma röviddel napalkonyat előtt ö szentségétől Rafael házához mentem, a lég annyira megvolt telve enyhe világossággal és a legédesebb illatokkal, hogy reménykedés lopódzott szivembe és felegyenesedett fővel folytatám utamat. A betegszobában Castiglione Balthazar grófot, a jó Antonio és Domenico atyákat, Giuliot a festőt és másokat találtam. Nyugágyát közelebb vitték az ablakhoz, mely egészen nyitva állott. Nem tudom, az enyhe világosságnak, vagy a közelgő diadalnak tulajdonitsam-e, de nekem Rafael sohasem tűnt föl szebbnek, arcszine fényesebbnek. Merengő barna művész szemei még nagyobbak, fényesebbek voltak a szokottnál. Mikor beléptem, kezében nehány tavaszi virágot tartott, ezeket azonban elejté, mihelyt olvasódat átadám neki. Ajkához vezeté a keresztet és nevedet — Máriát — lehellé.... Szava különösen hangzott, tiszta volt éa mégis lehelletszerü. Közlém vele, mit ő Szentsége mondanom rendelt. I. T. után. Veszprémmegye irói XIII. Kecskeméti Zsigmondi. Legközelebb bemutattunk egy szorgalmas római catholikus írónkat, most egy hasonlag munkás ref. lelkész rövid életrajzát adandjuk. Hatása mindkettőnek csak századában volt, csakhogy mig egyik hatalmas és gazdag pártfogók ösztönzésére és költségén bocsátotta világ elé — részben túl a rendén felekezetes — müveit, addig a másik, a szegény ref. pap, önkeresményét áldozta irodalmi müveire. Azonban nekem nem feladatom itt és most a két iró között párhuzamot vonni, azért áttérek az életvázlatra. Kecskeméti Zsigmond polgárdii. ref. pap és esperes született 1737. március 6-ánr>), más adat szerint márc. 7-én6 7) Csajágon, Kecskeméti Zsigmond csajági lelkész és Tóth Erzsébettől. Elemi tanulmányait Csajágon és az 6) Prédikátori Tárház . . . Kiadják Fábián József és Lácai Sz. József. Vátzon, 1808. III. köt. IV. fűz. 161. 1. 7) Halotti beszédek. Elmondódtak Polgárdiba néhai nagy tiszteletű tudományu Ketskeméti Sigmond ur temettetése alkalmatosságával. 21-ik Aprilisbe 182I-ik esztendőbe. Pesten, Találtatik. Ns. Kiss Jósef könyvárusnál. 1822. N8r. 52. 1.
