Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-11-18 / 20. szám
-wwvnnr 161 jvuvv» mivoltának. Se okunk, se jogunk védelmezni P. J. ur múlt vagy jelen eljárását, de előttünk úgy tűnik föl, hogy midőn a hazánkat valóban fenyegető vészek ellen a teljes egyetértés szent fogadalmára hívjuk föl polgártársainkat, ugyanakkor azok egyikét vagy másikát, sőt egy egész osztályt a legkeserűbb múlt fájós sebeinek fölszaggatásával kitaszítani akarni az egyetértők gyülekezetéből ; midőn egyik szavunkkal a széthúzókat is összetartásra buzdítjuk, a másikkal a tán velünk tartókat is elidegeniteni : nem ildomos, nem következetes eljárás. Sorsát, bármi legyen is az, sokat szenvedett hazánk, el nem kerülheti. Ez kétségbevonhatlan igazság. Nemzeti jellemünk nem engedi, hogy a történeti ősjogokat alku tárgyává tegyük. Ez tagadhatlan tény. Ha a politikai láthatár nem derül föl mostanában : úgy körülményeink szerint kettő a megmenekülés útja. Egyik : nemzetiségünk föntartása s az óriási léptekkel haladó világmiyeltséggel öszhangzásba hozatala; — a másik : társadalmi téren egyszerűségre s jóllétre törekvés. Szóval : magyarok maradjunk, s a mennyire lehet, gazdagokká legyünk vagy legalább el ne szegényedjünk. Tartsa bár politikai állam életünket bármi átkos igézet aléltságban: ha e két kívánalomnak eleget teszünk, még van mentség számunkra, e nélkül nincs vagy legalább emberi észszel nem képzelhető. Ámde ezen a téren nem lehetünk-e egyenlők ? Egyenlők fajunk szeretetében, egyenlők társadalmi állapotunk emelésében. S vájjon helyesen szolgáljuk-e az ügyet, ha azokat, kik politikai téren egyszer s másszor tán nem kedvünk szerint működének, de kik az említett két téren csak oly jó hazafiak, csak oly buzgó polgárok, mint mi, rég elmúlt dolgokért örökösen ingereljük? Mi egyesekül nem lehetünk jobbak, mint az egész nemzet. S a nemzet, midőn leszoritatott az államélet teréről, még azokat is szívesen lát fa-' a tudomány és közgazdászat terén, kik a catastrophát talán előidézni törekedtek. Végre is van egy, a közvéleménynél magasabb hatalom s ez a lelkiismeret, s a mi ennek is ura, a meggyőződés. Ezek fölött csak isten Ítélhet s mi az isten jogait ne törekedjünk bitorolni. Távol minden személyes vonatkozástól, úgy P. J. urat, mint a t. czikkirót illetőleg, e sorokkal csak figyelmeztetni akarjuk a pártokat, hogy gáncsolván egymást a gáncsolt hiába ne essenek. Önmagát becsüli meg az ember, ha ellenségét megbecsüli. S a közös veszély ellené- beni egyetértésnek, melyet oly meghatóan ajánl a t. czikkiró, bizony csak a kölcsönös jóakarat és egymás becsülése lehet valódi alapja. Ez a mi meggyőződésünk. Újdonságok. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva, melylyel ígéretünkhöz képest a nov. 4-én kimaradt számot pótoljuk egy részben. — Folyó hó 10-én Kun Sándor megyei első alispán nr elnöklete alatt inségügyi központi bizottmány i ülés tartatott a megyeház nagy teremében. Tárgya a közmunka törüli intézkedések megállapítása volt, azon közmunkáé, melyre a Helytartótanács 100000 forintot tett végleg fo- lyóvá. Jelen volt a megyének nehány tekintélye Veszprém vidékéről és a Mezöföldről, Pápáról és vidékéről azonban teljesen hiányoztak. Elénk és érdekes szóváltás folyt a közmunka miként teljesítése számos módozatainak megvitatása körül. A tanácskozások eredményét jövő számában lapunknak okvetlen közölni fogjuk, vagy legalább a közlést megkezdjük, miután ez nem a legutolsó tárgy, a mi megyénk közönségét fölötte érdekli. — Városunk jókedvű fiatalsága e hó valamelyik utolsó napjára Katalinbált rendez a veszprémvárosi szegények levesosztó intézetének javára. A báli költségek részvények utján fedeztetnek, hogy minél nagyobb jövö- delem s minél biztosabban forditathassék a kitűzött szent célra. Keméljük, hogy a közönség sietni fog a jótékonyság oltárán meghozni áldozatát, ha ugyan áldozatnak nevezhető, a kétségtelenül sikerülendő hatalmas mulatság- bani részvét. — Pápára, mint onnan írja egy barátunk, gyéren, gyülöng a tanuló ifjúság s a kik már bementek is a musák templomának szorgalmas látogatása végett, nem hozták el magukkal azt az erszényt, melybe a jó kedv és vigalom magjai vannak éltévé. Hajh, bizony nem csoda a mai kurucvilágban. Egyébiránt sok ifjú elmaradásának részint a Pápán még folyton dühöngő nagy mérvű cholera, részint azon körülmény az oka, hogy az igazgatóság hiányosan értesíti lapok utján az illető szülőket. Nehány mezöföldi tanuló Veszprémből is viszafordult már a napokban, hallván, hogy még most sem szűnt meg a járvány. — Holnap nyílik meg újra az országgyűlés, holnapután már mi is értesülünk talán arról, vájjon Beust ur az idegen nem hajlandóbb-e bizonyos jogok fölszabadítására, mint sokan azok közöl, kik magyaroknak vallják — uram bocsá — magukat. — Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja á veszprémi érdemes csapó céhnek azon eskümintája, a melynek letétele mellett kebeleztetnek be az ifjú mesterek a céhbe. Az ódon zamaté, a kegyeletesség régi korában keletkezhetett esküminta következő : / / „En N. N. esküszöm az Elő Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság egy bizony örök Isten — Boldog Asszony és Istennek minden szentéi engem úgy segéljen, hogy ezen hitemmel az Articulus pontokat és a céh rendszabályait tehetségem szerint megtartom, céhemet kisebbítő vétkeket magamtól eltávoztatok, senkit haragból nem vádlók, a törvénytételben igazságot szólok, tőlem járandó jövedelmét a céhnek igazán megadom, a mesterségemben csalfaságosan semmit nem dolgozom, mind ezek felett mesterségemmel igazán élek, tiz szálból, huszonhat járásból, negyvenhat singböl álló, melyeket vetek —letett hitem kötelességéből, mind ezeket megtartani igyekezem. Isten engem úgy segéljen, Boldog Asszony és Istennek minden szente. Amen.“ Minő különbség ez és a mai idők részint cikornyás részint prokátoros eskümintája között! — A Balaton ez idő szerint is nagy mértékben apad, anyira, hogy illetékes szájból hallottuk, miszerint pár év múlva attól lehet félni, hogy a Balaton gyönyörű medrében lesz ugyan viz is, de mégis több lesz a sziget s a kártékony fövény. Denique, a mit Bach el nem pusztíthatott, azt Scbmerlingnek kellett elpusztítani, tudnivaló lévén, hogy ennek idején neveztetett ki az a bizonyos Zichy királyi biztosnak, ki mellett Schulhof oly szépen | lecsapolta az Eszterházy hercegi javakat.
