Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-11-11 / 19. szám

-~WTAP 149 tAAAAAiv

Meggondolta-e Pap János ur ezen interpellatio következményeit? s azt, hogy csak néhány tételt kell a tek. büntető törvényszékhez beadott előterjesztései és ivekre terjedő panaszirataiból idéznem, s ki fog tűnni: miszerint állításaim koránt sem költeményes reáíogások, hanem saját szavaiból levont helyes következtetések.

Avagy nem fordulnak-e elő Pap János urnák hivatkozott beadványaiban a következő kitételek: „a gyilkossági alapos vád alatt álló csöglei ref. lelkész“ nem a letartóztatott csöglei legényeket kívántuk mi elfogatni, hanem egészen másokat, de azok mai napig nem csak elfogva, de nagyobbrészt kikérdezve sincsenek „a csöglei, egeralljai és adorjánházi tavali bírák és jegyzők már rég elíogatandók lettek volna.“Ezen idézetek semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy Pap János ur kiket kívánt volna elfogatni, s hogy melyek lettek volna azon kedvére való, de általam s a vizsgáló küldöttség által nem helyeselt rendszabályok ?

Nagyon csodálkozom tehát P. J. urnák azon semmitől vissza nem rettenő bátorságán, melylyelaz ezen ügy* beni interpellatiot hozzám intézte, — annál is inkább, mert a fentebbi idézetekből nyilván kitűnik, miszerint a csöglei ref. lelkész P. J. ur szerint gyilkossági alapos vád alatt állónak tekintendő, s kérdem P. J. ur felfogását követve kit kellett volna első sorban elfogatni? ha nem azt, kit főben járó bűnnel terheltnek állít?! Meg kell egyébb- iránt e helyen jegyeznem, hogy nem akadt az egész vizsgálat folyamában egyén, kinek vallomása Pap J. urnák nevezett lelkész ur elleni vádját csak legtávolabbról is támogatta volna, mégis P. J. ur nyilatkozatomból olyat is olvasott ki, mi abban világosan nem foglaltatik, miután egy kis stilisticai ismerettel felfedezhette volna, hogy a „vagy“ szócska nem ok nélkül áll a kisbiró gyilkosának elfogatása s az általa javasolt egyébb rendszabályok alkalmazásáróli két tétel között.

Mutassa ki Pap J. ur azon tételt, melyben azt állítottam, mintha ő a csöglei ref. lelkész ur elfogatását (határozottan) kérte volna, — ámbár kétségtelen, hogy az ő eszejárását követve a vizsgáló küldöttségnek ezen kellett volna eljárását kezdenie!! Ha valakinek ez iránt még némi kétségei lennének, ennek eloszlatása céljából olvassa meg az „Idők Tanúja“ m. é. decemberhó első napjain megjelent egyik számában közlött s P. J. ur tollából származó iszkázi levelet, melyre nézve a szerzőséget azon okból merem P. J. urnák tulajdonítani, mert a bünvizsgálati iratok mellett fekvő egyidejű beadványaival annyira egybehangzik, hogy az eszmék ily rendkívüli találkozását máskép, mint a szerző személyének azonosságából megmagyarázni alig lehet; — s biztosíthatom felőle, hogy meg fog győződni miszerint:

a) Pap J. ur a legalaptalanabb gyanúsításokat is képes bebizonyult tények gyanánt a nyilvánosság elé vinni, nem gondolva azzal, hogy másnak becsületét ily módon megtámadni legalább is lovagiatlanság,

b) hogy P. J. urnák leginkább az fáj, miszerint a választásának megsemmisítésére alapul szolgált verekedés következtében teljesített vizsgálat nem csupán az ő pártjára kedvezőknek látszó s általa megjelelt mozzanatokra irányoztatott, hanem oly figyelmetlenség követte- tett el ö ngsa. ellenében, miszerint ezen kívül még annak nyomozása is szükségesnek találtatott, valljon a B. pártjábóli 5 egyén agyonveretése stb. kik által és minő körülmények között történhetett?! s valljon bir-e alappal P. J. ur pártjának azon mentsége, mintha ők a jogos

szükség védelem határai közt utasították volna vissza az ellenpártiak részéről állítólag ellenük intézett tervszerű megtámadást?! s hogy ennek következtében P. J. ur pártjának egy része többé kevésbbé compromittáltatván választása megsemmisítésének törvénytelenségét (?!) igazolnia nem sikerült.

Megfejthetlen talány lehet ennek dacára bárki előtt, ki ez ügyet elfogulatlanul tekinti, P. J. urnák azon eljárása, miszerint ö a f. iszkázi bünügybeni vizsgálat alkalmával tett mindazon intézkedéseket melyek által pártjabeli egyén volt érdekelve — nekem tulajdonit, — mintha a vizsgáló küldöttség vagy a b.törvényszék csak az én önkényes rendeleteim végrehajtó közege lett volna, — holott neki mint egykori t. f. ügyésznek tudnia kellene, miszerint a tiszti ügyész indítványának csak azon esetben van következménye, ha az az illető vizsgáló küldöttség vagy tvszék által elfogadtatik, ennek megtörténtével pedig az megszűnt a t. ügyész indítványa lenni, s a vizsg. küldöttség illetőleg tvszék határozatává lesz, melynek hozatalára a tiszti ügyészbek legkisebb befolyása sincs. Nagy járatlanságról s még nagyobb fokú rósz akaratról tesz tehát P. J. ur tanúságot, midőn a vizsgálat folyamá- bani letartóztatásokat nekem tulajdonítja, holott nyilván való, miszerint ezek a vizsg. küldöttség, illetőleg tvszék határozatából történtek, melynek tagjai P. J. ur elleni elfogultsággal távolról sem gyanúsíthatok1).

Nem akarom P. J. urat a gyanusitgatások azon terére követni, melyet ő irányomban oly ritka leleményességgel gyakorol, de a tényállásnak azon elferdítése s azon vallási fanatismusról tanúskodó kifejezések és eszmék miatt, melyekkel válasza saturálva van, jogosítva vélem magamat a szerk. megjegyzésben foglalt azon észrevételt, mintha ,,P, J. ur a felvilágosodás magasabb eszméiben annyira gazdag“ lenne, egész határozottsággal kétségbe vonni, — s abbeli aggodalmamnak adni kifejezést, valljon képviselői választásának megsemmisítése nem volt-e kedélyhangulatára vagy tán még egyébbre is kártékony befolyással?!1 2)

Mert csak is ez esetben lehet ha nem is menteni, de legalább megmagyarázni az ellenem szórt sértő gyanúsításokat , — melyeket vallási előitéletekeni felülemel- kedettségem érzetében s részrehajlatlan eljárásom teljes tudatában méltó indignatióval utasítok vissza, — s P. J. urnák azon tudomásomra esett majdnem hihetetlen legújabb keletű gyanúsításával együtt, mintha én „a letartóztatott Fülöp József csöglei lakos atyjával összejátszottam volna, a végből, hogy fiát a letartóztatás ürügye alatt a besoroztatás alól kimenteni lehessen“ vakmerő rágalmazásnak nyilvánítom, önbecsérzetem tiltván ez utóbbi vád ellenében magamat még csak védelmezni is, — s csak azért említem fel, hogy ez által egy újabb adatot szolgáltassak P. J. ur eljárásának kellő világításba helyezésére, s hogy ez által is igazoljam azon előadásom valóságát, miszerint ő felőlem oly híreket terjeszt, melyek becsületem beszennyezésére vannak irányozva.

Végezetre szükségesnek látom Pap J. ur azon előadása cáfolatára, mintha én a köztünk fennforgó ügybeni informálás végett Pestre is felrándultam volna, megjegyezni, miszerint ügyem igazságának érzetében ily esz1) Ez argumentum ad hominem — azt hiszszük — helyteles szigorúsággal van P. J. ur ellen alkalmazva, miután „Nyílt válaszában ép ez eszmét fejtegette kellő alapossággal 6' is. Szerk.

2) A szerkesztői megjegyzés akár szükséges udvariasságot, akár tényleges valóságot foglaljon magában, a vitázó feleknek egymás elleni fegyverül alig ha szolgálhat. A szerkesztőseg különben is a jelen esetben az illetőkre hárítja a magán felelősséget. Szerkó