Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-14 / 16. szám
««vnA/lP 128 J'jV'fl**'' ködve parasztnak; ha lovain nem nyargalt volna oly gyorsan, megkérdeztelek volna, kinek a nyáját őrződ. — Az én térjem parasztnak átöltözködve — szólt Nathalie, teljes ámulattal szegezvén szemeit férjére. — — Eduárd csalódik: — feleié a kapitány zavarát igyekezve eltitkolni — nem én voltam, a kit látott. — Nem te val il! . . . lehető ... — mondá a fiatal ember, sajnálva a benyomást, melyet szavai Nathaliera tettek s észrevevé, hogy meggondolatlan volt. — Bizonyosan csalódhattam — Milyen volt az az ember? — kérdé Nathalie — hol van az a paraszt viskó? — Istenemre! asszonyom, nehéz volna a helyet föltalálnom, mert nem ismerem e tájt. A mi az embert illeti kék blousban volt . . . Ah! nem tudom hova az ördögbe gondoltam, hogy az a kapitány, mert elvégre is nem vagyunk farsangban Apremontné nem szólt semmit; de szentül hitte, hogy az férje volt 8 mivel átöltözködni kényszerült, azt hitte, hogy valami rendkívüli cselszövénybe keveredett A fiatal nő könnyekben tört ki, s ismétlé, hogy ö milyen boldogtalan, férjhez menve olyanhoz, ki titkolózik előtte. Nem sokára a féltékenység is megjelent, mert ha valakinek nők előtt titka van, azok mindjárt azt hiszik, hogy hűtlenséget követett el. Apremontné asszony vissza akart térni a városba. A kapitány, ki legcsekélyebb kívánságát is teljesítő: kész volt visszatérni Párisba. Ott nehányT nap múlva ismét előjöttek Armand viseletében a türelmetlenség a levertség jelei s egy nap mondá nejének: — Kedves barátom az esti séta nekem igen jót tesz... falun tartózkodásunk alatt oly jól éreztem magamat; tudod az ilyen régi tengerészeknek testgyakorlatra van szüksége; én ebéd után nem maradhatok elzárkózva egy szobában, vagy színházban . . . — Igen uram, jól tudom, — telelt Nathalie ajkába harapva — menjen ön sétálni, ha önnek úgy tetszik. —- De csak úgy kedves barátom, ha neked ellenvetésed nincs. — Nem uram, nem, menjen ön sétálni ... én nem ellenzem. A férj mindennap két órát sétált s kedve ismét visszatért s a szórakozottság, levertség jelei eltűntek újra. — Férjem cselszövényt üz . . . más nőt szeret, s csak így találkozhatik vele — mondá Nathalie és sirt alattomban. — íme itt van rósz kedvének, magaviseletének s sétáinak titka. Oh! én oly boldogtalan vagyok, mint a mily szeretetreméltó ő még is . . . Oly előzékeny irántam, nem tudom, hogyan vessem szemére, hogy ő egy szörny . . • egy hütelen. Még is meg kell mondanom, mert meghalok! . . . De előbb csalhatatlan jeleit kell tudnom csalárdságának ... oh igen világos jeleit . . . Es Nathalie fájó szivvel, kisirt szemekkel ment nagybátyjához, s elkeseredve mondá: — Oh én a legboldogtalanabb nő vagyok! — Nos mi történt meg újra? kérdé az öreg ur, kényelmesen vetvén magát karszékébe. — Ferjem minden este ebéd után sétálni megy . . s ez tárt két óráig, épen mint falun, s midőn visszajö vidám, szeretetreméltó, jó kedvű, ezerfélével kedveskedik... esküszik, hogy imád, mint menyegzőnk napján. Oh! nagybácsi tovább ki nem állhatom . . . látja ön, hogy az egész csalárdság, hűtlenség . . . Armand megcsalt . . . valami cselszövényt üz. — Igaz, hogy kevesebbszer kockáz; de mindaz- által . . . — Nagy bátyám, ha ön nem segít e titkot fölfedezni én meghalok bánatomban ... én valami szörnyűt teszek ... én elválok férjemtől. — De kedves húgom . . . — Kedves bátyám ön oly jó, oly lekötelező; tegye meg még azt a szivességet: tudja meg, hova megy férjem esténként. — Kétség kívül szeretek szivességet tenni; egész életem ebben telt le . . . de itt, nem látom be, mikép? — Ismétlem nagybátyám, nekem e titkot ki kell kutatnom, vagy nem lessz önnek húga többé . . . Ablaincourt ur ohajtá, hogy unokahuga s öcscse együttmaradjanak s úgy gondolá, hogy a két házastárs között egy kis viszály zavarta fel a házi békét; — azért, hogy a békét visszaállítsa, egy kis utánjárást tétetett, s követé a kapitányt sétáiban; de midőn elfáradt s Armand szemei elől eltűnt, visszatért nyugodtan, s mondá húgának: — Több mint hatszor követém férjedet; járkált csöndesen s egészen egyedül. — Hol — nagybácsi? — Hol az egyik, hol a másik soron; aggodalmaid e szerint alaptalanok. Nathalie nem engedte magát rászedni e felelet által ! s nem adott hitelt nagybátyja szavainak; s elhatározá, ! minden áron megtudni az igazat; hivatá tehát megbízottját, ki házának egyik zugában lakott s kinek már többször tapasztalta ügyességét. Miután meggyőződött, hogy az jól ismeri férjét, szólt: — Apremont ur minden este elmegy. — Igen, asszonyom. — Holnap követni fogod s kitudod hova megy . . . s visszajössz azonnal engem erről tudósítani . . . Vigyázz, hogy ne gyanítson senki semmit. — Oh! legyen nyugodt asszonyom. —(Vége köv.) Pesti börze oct. 1‘2-én. Kereskedelmi bank . Közép ár ’?45.~ Ijar-hank . 213.— Pesti takarék; énztár 1060budai „ 440.Pe^ti hengermalom . budai gőzmalom . 700.Paunonia gőzmalom . 1600Pest-budai lánczhid . 340.Magy. bizt. társaság 650— Balatoni gózhajózás . Záloglevelek. 5 fél 0 n-os földhitelin. 80.56 6 kamatos jövedék je. Alsó ausztriai mérő Búza Rozs Árpa Zab Kukoricza Bab Köles Repoze . GABONA-ARAK. ! Veszprémben oct. 12. Pápán, oct. 12-én. Pesten, oct. 12-én. 1 Súly, j| font ej 3 so S 1—1 Súly, font 603 l-S c3 be cö ^•3 £ S, Súly, font ! he's s "5 1 a> ä be g í 1-5 « 3 ** ár osztr. ért. ár osztr. ért. | ár osztr. ért. 85—86 79- 80 i70—72 45-46 80— 82 lő.------5.40 *4 .------4.20 2. 25—2 50 1.45—1.75 2.20 — 2.45 85-86 79- 80 70-72 45-46 80- 82 14.90 — 5.30 13.90 —4.15 2.20—2.40 1.30—1.60 2.10 — 2.35 85-86 79- 80 70—72 45-46 80— 82 i 5.35—5.50 j 3.80 — 3.90 2.90—3.10 í 1.55 — 1.60 3.45—3.50 6.------7.6Í V v —3* / Bácsi börze oct. 12-én. Közép ár London 10 frt sterling 127.90 Páris 100 frank . . — .--Cs ászári arany . . 6. 7 Napoleond’or . .--.— Orosz imperiale — — Porosz pénzt.utalvány —.— Ezüst .................... 12 6.75 Hitelintézetirészvény 148.— Bankrészvény . . 710.— 5 kamat, metalliq. 62.15 Nemzeti kölcsön . 66.— Hitelsorsjegy . . . FÖMUNKATÁB8 rAcZKKÖI kAbOLT. -- TXLKLOI IIIKUSRÖ 8 KIAD ÚTULXJD 0808 BAXAZBTT8B KjLtOLT.
