Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-14 / 16. szám
«nftATt/lP 127 jxrsw* Ennyi felelettel tartoztam K. M ur nyilatkozatára, de ennyit elegendőnek is tartok. A köztünk fennforgó viszony a t. megyei törvényszék eleibe tartozván, hírlapi polémia tárgyát nem teheti, s azért e térre nem is fogom K. M. urat követni. A törvény fog e fölött szólani. — ha K. M. ur nyugodtan néz az eredmény elébe: örüljön jó flegmájának, nékem még több okom van azt nyugodt lélekkel bevárni. A megyei törvényszéknél tett lépéseivel, és a magán kereset meginditásávali fényegetödzésekkel kár volt a tintát pazalni, jól tudja K. M. ur maga is, hogy nem tartozom azok közé, kik ön árnyékjoktól megijedni szoktak. A nyilatkozatban foglalt meggondolatlan sértő kifejezéseket megvetéssel visszautasítom. Kelt K.-Iszkázon október 3 kán 18G6. Pap János. Újdonságok. — Lapunk megjelenése a nyomdai művezető közbejött betegsége miatt késett el s ezt tudatva: bocsánatára számítunk a t. olvasó közönségnek. — Szcitovszky János hercegprímás ő Eminentiá- jának egészségi állapota az utóbbi napokban határozottan roszra fordult, úgy hogy aggkora miatt is lehet tartani a legrosszabbtól. E hó 11 ikéről kelt bulletin szerint folytonosan kábult állapotban van. — Pestről vett magán tudomásunk szerint Lono- vics érsek ő excellentiájának egészségi állapota máig sem állott helyre, úgy hogy a hangosan beszélés most is tiltva van neki. Jelenleg Mosonmegyében van rokonai látogatására. A lapunkban is említett azon hir, hogy kalocsai érseknek ő volna kinevezve, eddig még nem valósult. — Pápa városa, a pápai közbirtokosság s Esz- terházy Pál gróf ö rnlga között folyt úrbéri és általában birtokrendezési pör a napokban mindegyik félre nézve kedvező eredményű egyességgel befejeztetett. Az egyesség föltételeit közölni fogjuk, addig is megjegyezzük, hogy az egyességben az egyházakról s iskolákról egyáltalán nincs megfeledkezve. — Városlődre állítólag két odavaló asszony vitte be a cholerát Csatkáról, hova búcsúra mentek el Nem ok nélkül ütöttek zajt a fővárosi lapok a végett, hogy & búcsujárásokat járványos vidéken be kellene tiltani. Belgiumban s egyebütt is — mint a lapokból olvassuk — járvány idején minden, nagyobb összecsop ortosulásr® okot adó intézkedésnek elejét veszik. Hiába — a mi politikánk e három szóból áll: „eső után köpönyeg/4 — A távirdahivatalnál a magyarul irt sürgönyöket is fölveszik — valahára. Figyelmeztetjük e körülményre kereskedőinket, nehogy e jog holt malaszt maradjon. — A P. Naplóban egész cikksorozat jelent mega somogyi társaság valamelyik nagy moguljától a Balatorr- lecsapolás tárgyában. Annyiban igaza van, hogy a zalai part élhetetlensége miatt akár felíorraltathatja a Balatont a somogyi társaság. — Az országgyűlés összehívását november közepére, legjobb esetben folyó hó végére várják a bécsi centralista lapok. Az a kérdés csak. mit szól hozzá Schmer- lingnck — hazajáró lelke. — A P. Hírnök a következőt ujdonságolja: ,jí. leobschützi kerületből okt. (5-ról jelentik : A magyar Ön- kénytes csapat feloszlása végre bekövetkezett. Tegnap) ugyanaz a Zilkovitz és Wirbenthal közt fekvő mezőn magyar tábori élet alakjában nagy részvét között és a környékből odaözönlött magas és tiszteletre méltó közönség nagy mulattatására bucsuünnepélyt rendezett. Az ebbel! költségek födözésére a két Károlyi gróf 2000 tallért és Klapka elutazása után mint csapat főnök működ® gióf Csáky szintén 2000 tallért adományozott. Ma reggel külön vonattal az első szállítmány Magyarországba távozott s ezt holnap a második és utolsó követi. A legénység igy Pestre szállitatik és csak ott bocsáttatik el. Minden szállítmányt egy porosz fizetomester kisér. F. hó 3-ám a leobschützi kir. kerület adópénztárából e csapat számár®. 50,000 tallér vétetett föl — útiköltségül/4 Megjegyezzük, hogy a szállítmányok Becsbe érkeztek már, körülbelül a vörös sapkás honvéd egyenruhájában» Költészetem. Költészet! nem a mécs szolid fénye valál Nem a virágkeltő üdítő, has korány. Nem az ábrándokat susogó esti szél. Nem a lágy szerelmet éneklő csattogány. — Te rémes világot gerjesztél szivemben — Égető fénye tán mindörökre lángol — Te a szív lantján bősz, zugó dalt véréi el — — Te nem valál nekem 6oha jó barátom! Pedig szerettelek, oh én szerettelek! — Midőn még nem valál — csak egy kicsiny sóhaj S szivemnek csak egy kis zugát foglalád el: Már kedved kerestem virágkoszoruval. Meszsze tájékokra vittelek el később, Hol kékebb volt az ég s több illat a tájon. Hol hir és szerelem nyílt a bércek alján — — Te nem valál nekem soha jó barátom! A dajka meséi, szerelme anyámnak, Mosolygó játékim, álmák tündér képe . . . Föl ezek neveltek oh én költészetem. S mit adtál te nékem ezekért cserébe? A kicsiny sóhajból fájdalommá nőttél, Szivem megemésztéd, kioltád világom. S mint a láng a hamvat: elhagyál hivtelen. — Te nem valál nekem sóba jó bar.ítom! Midőn szerelemre lobbant ifjú szivem, Keresztülvitted az örök mindenség n. Úgy szeretett volna nyugodtan érzeni — S hagyád-e őt csak egy percig is békében? Nem — de mint a vihar megrázza a lombot, Hogy az odafészkelt madár rá ne szálljon: Úgy hánytad e szivet — emlékszel-e rája? — Te nem valál nekem soha jó barátom! Oh költészet — még csak egy dalt kérnék tőled. Csak egy szomorú dalt hervadó vidékről. Csak egy szomorú dalt haldokló leányról. Csak egy szomorú dalt haldokló szivemről. — De te hangot nem adsz, minek is már többé? Kiszálltál szivemből, érezed halálom. Mást keressz, hogy mást is megemészsz, mint engem. •— Te nem valál nekem soha jó barátom! Beatits Itt«. Egy titok. (Franciából Dr. Rf.) Egy nap midőn társaság volt Apremontéknáí, egy fiatal ember nevetve mondá: — Mi az ördögöt csináltál kedves Armand, negyed! mértföldre innét egy paraszt viskó ablakában, átoftöffi-
