Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-14 / 16. szám
126 jifuvvw» térségem s bizonyos lehet benne K M. ur, hogy házamnál is, melyből ritkán szoktam kimozdulni, csak akkor jön személye emlékezetbe, ha arról más valaki elölhozakodik. Ha oly nagy fontosságot tulajdonítanék a köztünk fen- forgó viszonynak, mint ő magának képzeli, akkor én is felrándultam volna Pestre, mint ö tette, midőn az ügy a t. kir. táblán fenforgott, de azt se tudtam , mikor lettek az irományok fölterjesztve? és bátran hivatkozom Vermes Illés barátomra kit levélben akkor kértem meg, hogy járjon végére, ha az irományok felküldettek-e már a t. kir. táblára, midőn azok már vissza is érkeztek. És ha mégis ily forma hir terjed uton-utfélen, mint ő elöladja, akkor csak magát, s hírlapi cikkjeit okozza. Minél több cikket ir e részben, annál gyanusabbá teszi magát, mert a hírlapokat olvasó publicum legnagyobb részben tud gondolkodni is; — és ennyit elégnek tartottam ezen első kitételre megemlíteni. A másik kitétel igy hangzik a felelősség csak akkor leendett reám nézve elviselhetlenné, ha P. J. ur esze- járását követve a csöglei csordát vezető papnak, mint a felső iszkázi kisbiró — szerinte kétségtelen — gyilkosának elfogatását, vagy az általa javasolt egyéb ehhez hasonló rendszabályok alkalmazását helyeseltem volna.“ E kitétel feljogosít engem azon kérdést intézni K. M. úrhoz, mikor és mily alkalommal kértem én a csöglei ref. lelkész urnák, mint a kisbiró kétségtelen gyilkosának, elfogatását ? és minők azon általam javasolt rendszabályok, melyeknek alkalmazása miatt néki a felelősségtől tartani lehetne? Ha én a csöglei ref. lelkész urnák elfogatását kértem, ezt vagy szóval, vagy Írásban kellett volna kérnem. Szóval nem kérhettem, mert az egész vizsgálat folyama alatt csak két Ízben találkoztam véletlenül és futtában Felső-Iszkázon K. M. úrral, magánosán egy szót se szólottám hozzá, beszélgetés közben mondott szavaimat pedig hallották mind a két Ízben a jelenvolt Villax, Szabó Imre esperes, és Pados Lajos segédlelkész urak, hivatkozom rájok, ha a csöglei ref. lelkész ur elfogatása volt-e csak emlitve is? Ha pedig Írásban kértem ezt, mutassa fel ily tartalmú írásomat, s mig ezt tenni nem fogja, a lennidézett kitételét költeményes ráfogásnak nyilvánítom. f En az eddigi beadványaimban a csöglei ref. lelkész úrról csak annyit mondottam, hogy embereink, kik a lövést látták, a lövőben a csöglei ref. lelkész urat vélték felismerni, és semmit mást nem kívántam, minthogy ő és egy másik Adorjánházi ember, ki szinte gyanú alatt áll, állíttassanak szembe a lövésről tanúságot tévő személyekkel. Ez pedig, úgy hiszem , a törvény előtti egyenlőség eszméjéből, és a dolog természetéből folyó jogos és méltányos kívánság, s magának a csöglei lelkész urnák is, ka nem ő lőtte agyon a kisbirót, érdekében fekszik. Nem a csöglei ref. lelkész urat, de egy szolga legényt se volt joga K. M. urnák elfogatni és börtönre vettetni. Mert a megye tiszti főügyésze, bár mily díszes állása legyen is, a birói személyzethez nem tartozik, s nem egyéb, mint a megyei hatóság ügyvédje, kinek bűnvádi vizsgálatok alkalmával nincs egyéb teendője, mint jelenlenni, a törvényes rend megtartására felügyelni, s alkalmilag kérdéseket intézhetni, de tettleges részt a vizsgálati működésben nem vehet. Sőt még az egész vizsgáló bíróságnak sincs joga házzal és földbirtokkal biró embert vizsgálati fogság színe alatt huzamosabb ideig letartóztatni. Teheti ezt ugyan néhány napra, mig a tanukat ösz- szeszedni lehet, de nem 6—7 hétig, mint a felső iszkáziakkal történt, kik 3 — 4 hétig még aziránt se lettek meg. kérdezve, hogy tudjátok-e, miért fogtak be benneteket?') Jogtalan s igazságtalan kedvezést, soha senkitől nem kívántam, nem is szorultam rá, és el se fogadnám. K. M. volt tiszti főügyész úrtól pedig csak annyit vártam, és derék atyja szép tulajdonságai után Ítélve, reménylettem is, hogy a kérdésbeli vizsgálat folyama alatt épen oly eljárást fog követni, mint követne ekkor, ha az eset megfordítva állana. Például tegyük fel az esetet eképpen : A felső iszkázi plebániabeli catholicusok számra mintegy 500-an föifegyverkezve a felső iszkázi plébános vezénylete alatt megrohanják a semmi roszat nem sejditö csögleieket saját helységükben, a zászlót összetördelik, a helység biráját és egy elöljáróját buzogány nyal leütik, a lelkészlakot megrohanják, kapuját beszakasztják, ablakiak összetördelik, s a lelkészt iszonyú istenkáromlások közt házából kihúzni akarják, a helység egyik kisbiráját, midőn ez összetett kézzel kéri őket távozásra, mint az ebet, agyonlövik, s ekkor a csögleiek felháborodva, vasvillákat s egyéb szereket magukhoz véve az iszkáziakat jól elcsépelik , négyet ötöt közülök agyonvernek, és a többit megfutamítják. Ha az eset igy állana, kérdem, akkor is a megtámadott és magukat védelmezett csögleieket fogdostatná össze? akkor is elhalasztotta volna a vizsgálat folytatását 11 hétig, mig a második választás végbe ment? és akkor is a több mint fél évi vizsgálatnak az volna az eredménye a mi most? vagyis egy talicska irás, és siker=0? De e kérdéseket nem is én intézem hozzá, intézze azokat ő önmagához, midőn egykor reggel kialudván lázas ingerültségét, magát normális állapotban lenni tapasz- talandja1 2) s a mit ekkor keble istene súgni fog, hogy tett volna akkor, ha a csögleiek voltak a megtámodottak, ugyan azt kívántuk, hogy követett volna a törvény kor- láti közt a kérdéses esetben is, melyben csak a helyeket és neveket kell felcserélni. Ennyit pedig joggal kívánhattunk tőle, mert ámbár K. M. ur a reformált vallás fe- lekezethez tartozik , de ő azért nem a reformátusságnak, és nem Í3 egyik pártnak, hanem egész Veszprémmegyé- nek volt tiszti főügyésze, kinek fizetéséhez az iszkázi plebániabeli catholicusok is szintúgy, mint a nem catholicusok, hozzájárultak az ö arcuk verejtékének fillérjeivel. Isten kegyelméből mi catholicusok, kik sz István koronája népességének 2/3-dát teszszük, még nem jutottunk oda, s hiszek az isteni gondviselésbe, nem is fogunk odajutni, hogy saját hazánkban úgy tekintessünk, mint az indiai páriák, vagy a törökországi ráják, kiket büntetlenül szabad fegyveres kézzel megrohanni és legyilkolni házi tűzhelyeiknél, s a kiket, ha sikerül nékik a megtá- madókat kiűzni, még üldözőbe venni is lehessen azért, hogy miért merték magukat védelmezni ? s miért nem hagyták magukat egytől egyig lemészároltatni?3) 1) Am fejtegattessék elméletig a dolog, mi szabad és mi uem a törvényszéknek, de azt hisszük e hivatkozás nem lapunkhan van helyén, egyáltalán nem lévén feladatunk a törvényszék ilyen vagy amolyan eljárása fölött véleményt mondani. Szerk. 2) A vörös kréta jogát nem akarván ezúttal igénybe venni, csak mély sajnálatunkat fejezzük ki, hogy e pár sornak lapunkban helyet keile adni. Szerk. 3) Ez argumentatiót, a szenvedélynek ilyetén csiklandoztatását lapunk érdekében nem hagyhatjuk szó nélkül. Istenünknek ilyen vagy amolyan cultus szerinti imádása, egyik vagy másik fele- kezetnek nagyobb vagy' kisebb száma nem mészárlásra, nem verekedésre, de egy szemrehányó fanyar tekintetre sem jogosít tói senkit is. Gondolkodó egyének előtt rég túlhaladott, sötét századok sötét emlékei alá temetett kérdés ez s mentsen isten, hogy mi alkalmat adjunk ennek feszegetésére. S ugyanazért nem titkolhatjuk meglepetésünket a fölött, hogy e szavak épen a fólvilagosodás magasabb eszméiben annyira gazdag igen t. cikkíró tollából kerültek ki. De semmi esetre meg nem engedhetjük, hogy bármelyike tél részéről jövőre ismétlődjenek. S általában kérjük a személyeskedésnek is minéünkább elkerülését. Szerk.
