Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1866-09-09 / 11. szám

»vnnAJlP 82 JlfUirw»

kedik, hogy az inségkölcsön kiváltságolt elsőbbsége ártalmára lenne a közhiteinek, azt hát mellőztetni javasolná.

Elnök: felvilágosítja a kormány.intentióitaz adóslevél szerkesztésénél s érinti, hogy miután a községek különben is erkölcsileg kötelezvék szegényeiken segiteni, mind jogilag, mind méltányossági szempontból, mind a kezelés könnyebbsége tekintetéből a kormány csak is a a községek mint testületek által közvetítheti segélyező eljárását. Különben is a község minden törvényes joggal sőt hatósági segélylyel is fel van ruházva illetőleg gyámo- litva, hogy az egyes adósokuál elegendő biztosítékra tegyen szert.

Pap János felolvassa az adóslevél egyes pontjait s kiemeli, hogy azokban kilátásba van helyezve a kölcsönösszegnek esetleg községi pótadó alapjáni beszedése, a mit ő helytelennek tart, ez eljárás által azokat is az Ínség következményeibe vélvén berántandóknak, kik azokat tán önerejükkel elkerülhetik.

Vermes Illés előadja, hogy a követelés biztosításának ingatlan birtokra vonatkozólag csak a telekkönyvi bejegyzés az egyedüli módja, miután pedig ez a jelen ügyben célszerűtlen, a község által szerezhető egyéb biztosíték valóban ingatag. Ugyanazért ő sincs abban a véleményben, hogy a kötelezettség solidáris legyen a község tagjai közt, ez által a közhitei s a magánkövetelések tárgyábani eljárás lévén szerfölött megnehezítve.

Rosos István megjegyzi, hogy a kormányhitelező, mi pedig kölcsönös jóllétünk és egymásom segithetésünk érdekében összesen adósok és kölcsönkérök lévén az in- ségsegélyre vonatkozva: furcsa eljárás lenne, ha az adós szabná ki a föltételeket a hitelezőnek. Figyelmeztet a vetésidő közellétére, a nép ínségére s e bizottmányhoz kötött reményeire s ez okok tekintetbe vételével az ügynek szükségtelen akadékoskodások általi huzavonáját károsnak tartaná. Különben, hogy a községek miként szerezhetnek magoknak kellő biztosítékot, erről intézkedett már a m. hó 21-én kir. biztos jelenlétében tartott elötanácskozmány, kéri tehát ennek jegyzőkönyvét felolvastatni.

Körössy L. felolvasá az illető jegyzőkönyvet, (lásd pontjait e lapok 9. számában).

Rosos István részletezi s felvilágosítja a jegyzőkönyvileg megállapitott intézkedések szükségességét és célszerűségét az egyesek segélykölcsöneinek községenként! nyilvántartása, azoknak kiváltságolt elsőbbsége, az adóval egyértelmüleg behajtása, szükség esetében a függő gyümölcsnek zálogul vétele stb. által. Különben a bizottmány nem csak tanácskozásra, hanem határozásra is jogosított, megállapíthatja tehát a legjobb módozatokat a biztosításra, melyekül ismételten a már jegyzőkönyvbe veiteket jelöli ki.

Bocskay Ignác érinti, hogy 1848 ótamás fogalma van a községnek, miután ennek most már azok is tagjai, kik 48 előtt nem voltak t. i. a nagybirtokosok, az in- ségkölcsönnek esetleg pótadó általi fedezése tehát ezeket — magok is nagy károkat szenvedők s nem segélyezettek — sújtaná legjobban. Azon felfogásnak, hogy az adós nem szabhat föltételt a hitelezőnek, helye van magánszemélyek közt, de nem az inségügyben, hol a kormánynak saját érdekében az adóképesség fentarthatása végett kell segélyezni. Megjegyzi végül, hogy jelentékeny összeg egyeseknek úgy sem adatván , magát a földet s nem a függő gyümölcsöt kellene biztosítékul tekinteni.

Somody József folyékony, szabatos beszédben adja elő, hogy egy részről ne nehezítsük az Ínség terén helyesen eljáró kormány intézkedéseit képzelt vagy félértékü okokkal, más részről mi, mint lehetőleg az alkotmányosság védői, ne hatalmazzuk fel a kormányt minden, törvényben nem is gyökeredző szigor alkalmazására az egyesek ellen, hanem ezeknek, mint különben is felette sújtottaknak érdekeit magunk védjük és képviseljük lehet- ség szerint. Fölöslegesnek látja az e kérdésbeni további vitatkozást, csak utasítást javasol kidolgoztatni a községi bizottmányok részére a pénz felosztás s kölcsönbiztositás módozata iránt.

Huszár Pongrác károsnak tartaná utasitással kötni meg a községi bizottmány kezeit, miután a helyi viszonyokat s egyesek vagyoni állását ez ismeri legjobban.

Yéghely Imre azon, kellőleg indokolta véleményben van, hogy az egyes községeket a segélykölcsönre vonatkozva az illető községi bizottmányok képviseljék.

Elnök : közös megállapodásul a kormány által kiadott adóslevélminta elfogadását, úgy mint van, kijelenti, érintvén, hogy a bélyegilleték tárgyában közelebbi elhatározás magasabb helyről még nem érkezett, reméli azonban, hogy e miatt fenakadás nem fog történni.

Anyós István különbséget tesz az egyesek által a község részére s ez által a kormány részére kiadandó adóslevél közt, ez utóbbit tapasztalásánál fogva bélyegmentesnek gondolván.

Kés már ky Jó séf megjegyzi, hogy az inségügyi kir. biztosok felterjesztést tettek a bélyegmentesség iránt s míg ez elintéztetnék, addig azt hiszi, hogy az ideiglenes nyugták — melyekre a pénz kiadatik — bélyegtelenek lehetnek.

Erre bekövetkezett a részben mulatságos, részben szomoritö intermezzo, mely a gyűlés félbenszakitását vonta maga után.

Korcsmáros ur ugyanis a pénzügyi hatóság jelenlevő képviselője kijelenté, hogy az adóhivatal sem bélyeg- telen okmányra, sem ideiglenes nyugtára a pénzt nem adhatja ki s felmutatá az országos pénzügyigazgatóságnak f. é. sept. hó 3-ról kelt jegyzékét, mely szerint csak kellően ellátott kormányi adóslevélre adható ki a pénz.

Ennek ellenében Késmárky Jósef felolvasá a Helytartótanácsnak azon legujabbi k. intézményét, hogy szükség esetében ideiglenes nyugtára is kiadható a pénz.

S midőn elnöklő Főispán ur ő mlga kérdezöleg kijelenté, hogy a pénzt ő fogja kiutalni : Korcsmáros ur ennek ellenében is fentartá azon kijelentését, hogy a pénzt nem adhatja ki.

Általános zúgást idézett elő a felsőbb hatóságoknak ezen ellenkező eljárása s különösen a pénzügyhatóságnak — úgy vélt — akadékoskodása, s Bocskay Ignácz értelmes szavakban adott a közindignatiónak kifejezést.

Matkovich Tivadar szomoritónak vélte ezen ab- normis helyzetet a bélyegilleték és a pénzügyi hatóság egyéb eljárása tárgyában, különben ő is odanyilatkozott, hogy a kormány segélyezési intézkedéseit nem kellene nehezítenünk s az amúgy sem nagyterjü egyetemes felelősséget községenként szívesen kellene elvállalnunk.

Végre elnöklő Főispán ur ő mlga kijelenté, hogy

150,000 írt már folyóvá tétetett s 59,000 forint bármikor folyóvá tétethetik, mely összegek az ő utalványára ki fognak adatni, a mi pedig a bélyegilletéket illeti, ő nem mint főispán vagy kir. biztos, hanem mint bizottmányi tag távírdái utón kérdést intéz Magyarország kir. Tárnokmesteréhez s az eredményt d. u. 4 órakor kezdendő gyűlésen tudatni fogja.

Ezzel a gyűlés délelőttre feloszlott.

Délután újra folvtattatott a tanácskozás s Elnök