Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-09-02 / 10. szám
«waruiP 79 JUlAAnw szó teljes értelmében el volt foglalva s az ö jó szive nem eresztett el senkit kihallgatás s tanácsadás nélkül; nagy lelke megszokta, hogy ott is elfoglaltatás várja, a hova talán szórakozást keresve megy. A fürdői helyiségeket megtekintette s úgy a berendezést, mint a gyógyerők alkalmazását érdekíőleg helyeslését nyilvánította, a vizeket megizlelte, a még létező hiányokra figyelmeztetés mellett az elöhaladást megdicsérte. Hir szerint ö is szándékozik házhelyet venni s ott ízletes villát épitetni. Vajha e hir ne volna légből kapott, akkor vidékünk többször lenne szerencsés öt — mint birtokost — körében üdvözölhetni.“ Amen! — Egy berhidai illetőségű zsidó nő Pénteken a piacon rajtakapatján a tolvajláson, a városi börtönhelyiségben nyakát megmetszette. Életben maradásához azonban remény van. Ugyan Veszprémben gyufamérgezéssel egy szolgáló szintén öngyilkossági kísérletet tett, azonban az adag csekélysége miatt megmenekült. Sz.-kir.-Szabadján pedig gyermekelhajtási bűneset adta elő magát. — A múlt napok egyikén Enying mellett a k u s- tyáni pusztán hatalmas farkast lőttek. 140 fontos volt a hamis, — nagy ritkaság vidékünkön. Pletyka. Panaszkodnak az emberek, hogy felvilágosodott korunkban nincsenek többé csodák, pedig ha a néma szemlélő bizonyos egyének életét és életmódját figyelemmel kiséri, lehetetlen csodákban nem hinnie. Például: nem csoda az, ha némely szegény család, melynek kenyere is alig van az éhségkontót saldirozni, a pompa kedvéért egyre-másra fizeti ki(?) a szabókontót, csakhogy leányai, mint divatlapok sétálgathassanak ? — nem csoda az, ha némely szellemdus nő holmi unalmas, üresfejü ifjúval óraszámra társalog a nélkül, hogy az unalomtól elsorvadna? Nem csoda az, ha némely családapa, dacára annak, hogy örökösen a rossz időjárás, keresethiány és szegénység ellen panaszkodik, éjt napot a kártya mellett tölt a kávéházban s fogyasztja a megszámlálhatlan mennyiségű sört, kávét és több effélét? — Nem természetellenes csoda az, ha némely terjedelmes kezü-lábu divaturacs és hölgyecske piczi tapánba és kesztyűbe reichsra- tholja be fontos kacsóit és talpacskáit? — Kell e kiál- tóbb példa a csodára, mint az, hogy a zsömlét egész kedélyességgel használják ma már övegdugasznak ? — hogy a szolgálókat nagyitó öveggel küldik a piacra, hogy a zsömleárusokat fölfedezhessék ? — hogy egy vidéki ember a véletlenül tányérjába esett ici-pici zsömlét babszem gyanánt nyelte el, a nélkül, hogy tévedését észrevette volna? — Nem nagy csoda volt az, hogy a városi rendőrség egy tolvajt a piacon tettenkapott s nem lett volna még nagyobb csoda, ha ez a börtönben nyakát el nem metszette volna? Avagy nem lenne az égbekiáltó csoda, ha bizonyos éjjeli madaraknak a nyilvános helyek, sétányok látogatását megtiltanák s ez által az olyan botrányok előidézését megakadályoznák, melyek a nők arcára a méltó neheztelés és szemérem pírját vonják s nem csodálatos az, hogy mindennek dacára a közerkölcsiség még nem sülyedt annyira, hogy a botrányos tények közönyösen tekintetnének? — Végre nem csoda az, ha lámpáink, a világítás ezen gunyjelei még mindig bérben lévén, mi nem élvezzük a világitást ? — Nem csoda az, ha városunk bérbe adja a világitást, a, világtalanságot pedig — megtartja magának ?------És hogy igen nagyot mo ndjunk: nem csoda az, hogy mi is kifogytunk a pletykából? -------------- L-v. Ves zprémmegye írói. Pótlékul Pathai I. életéhez. Pathai fenmaradt leveleiből többet közrebocsátott Tóth F. többször idézett müvében, de több mint százat „Protestáns Ekklésiai Arkhivum“ c. munkájában akart kiadni ’), de hogy ez napvilágot látott-e: arról nincs tudomásom. Fölemlíthetünk még egy adatot, mint csekély elvezető nyomot egy müvéhez. Fabó András hivatkozik „B e y t h e X. életéiben Hrabowszky György lajosko- máromi ág. hitv. pap kézirati dolgozatára, melyben azt állítja Hr., hogy a Beythe István védelmére írott Apologia Pathai István pápai pap munkája; de ugyanott felhozza azt is, hogy Gamauf Beythe Andrásnak vagy Ba1) A pápai ref. ekklezsia históriája. Győr, 1808. thay István kőszegi ev. papnak tulajdonítja 1 2); azonban a közölt részletek oda mutatnak, hogy reform, pap irta, minélfogva hihetőbb, hogy Pathai müve. Egyetlen ismert kézirati példánya, és pedig vagy az eredeti, vagy egykorú másolata Révész Imre birtokában van Debrecenben.3) 2. Tihanyi István. Tihanyi István a XVI-dik század szülötte, Pathainál jóval is korábban élt és mégis második helyre tettük sorozatunkban. Ez eljárást igazolnunk kell s tenni véljük akkor, midőn szülőhelyére Tihanyra utalunk. Idevonat- kozólag tudomásomra egyetlen forrás Bőd Péter M. Athé- nása, hol ekkép nyilatkozik: „T. I. Tihanyból való fogott lenni a Balaton mellett“4); e hely pedig jelenleg nem megyénkben fekszik s igy teljes joggal Tihanyi sem számítható Íróink közé, azonban ha szabad múlt századi munkákból régi időkre következtetést vonni, úgy írónkat mégis veszprémmegyeinek kell tartanunk. 5 *) Iskoláit hol végezte s nem tanult-e épen a közelfekvő Pápán vagy Tolnán : bizonytalan, csupán külföldi iskolázásáról van tudomásunk, a mennyiben Bod P. szerint 1557-ben Németországban tanult. 1558. október 15-én íratta be magát a vittembergi egyetem anyakönyvébe, °) miről még Bőd nem tudott semmit. Mikor jött vissza s hazájában micsoda állása volt és végre mikor és hol hunyt el: végkép ismeretlen; kérdések, mikre eddig nem tudunk megfelelni. Irodalmi működéséről Bod P. emlékezik s csupán ennyit hagyott fen róla: „Magyarországban mikor 1562-ik észt. az Eger-völgyi Nemesség és Fegyveres nép Vallástételeket kiadta volna Mélius, feles versekkel dicsérte meg“ 7) Méliusi Péternek ezen munkáját nem ismerem s igy a versekről is, melyek közöl csak kettőt közölt Bőd, nem szólhatok. Nyílt tér.*) Nyilatkozat- Mi alolirt mihályházi lakosok a „Pesti biztosító-intézet“ pápa kerületi ügynökségénél t. c. Barinya i 2) Fabó i. m. 38 1. 3) Révész Imre. Dévay Bíró Mátyás életrajza s irod. müvei Pest, 1863. 58 1., hol föltaláljuk a kézirat terjedelmes cimét is ekké- pen : Az igaz körösztyenöktevl meg hasonlót confessionariusoknak rágalmazó Artikulusok ellen irattatott Igaz mentség: kiket evk Böythe István bozzuságára egy kalandosságban, értetlenöl, ragal- mazoyl, nagy hazugol, el titkoltatot Mestör dolgából, foldozgattanak özwe az másonnet koldultatot Confessjok zerént, ez végre : Hogy az Vr Isten várasa ázlalo zent Igének tiztaságos folyását iregységböl e rekeztenik, az ev nekyök teczöt (Isten lelke nelkevl való) ahytatol kiuanságok zerént. Ecclesiast. 10. Mint az kigyo halgatuán mar megs akképen az titkon rágalmazó. 1599. — Élőbeszéde kél 1599. február 6. közép 8-rét. 100 lap. (Révész i. h. 58 1. Fabó — bár R. I. példányát használta — némi eltéréssel közli a címet munkája 38 lapján.) 4) Bod P. szerint Teháni István. I. m. 1766. 292 1. 5) Tomka Rászky. Introd. in orbis hód. Geogr. Posonii 1748 p. 467. ez áll: „Yeszprimiensis Comitatus : . . . 7.Tihány,Tihanyium oppidum mediocre, et arcé etc.“ Ugyanez adat található a Compen- diom Ilvng. Geographicvm. Edit. altera. Posonii 1777. c. munkában a 86. d. lapon. 6. Révész I. Magyar tandók Vittembergben Melanchthon haláláig. (Pest, 1849.), hol a 23-ik lapon van e bejegyzés : „Stephanus Tiham. Oct. 15.“ melyet az első pillanatra Tihanyinak ösmer bárki is, ha tudja hogy az anyakönyvbe nem magok a tanulók, hanem írnokok diktálás után irták a neveket (1. ezt a 10-d. lapon és Dévay Biró Mátyás élete stb. 12. 1.) 7) Magy. Athénás i. 1. Horányi s a többi életiratgyüjtőink nem emlékeznek róla. *) E cim alatt közlőitekért csak a sajtóhatóság irányában- vállal felelősséget a Szerk.
