Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-01 / 1. szám
«vaaaAP 6 JUiww' másnap a ma hallott államtudományi leckeért beszámoljon velük. De hol van Adalgise? Férje talán elzárta? De miért? Hisz nem tudja hogy ö itt van. Talán nem mer segítségére jönni? Oh a szerelem mindent mer! Sőt amint el voltak foglalva a vendégek, minden veszély nélkül jöhetne érte. Nem bírta megérteni, nem merte elitélni .... Jött ezután egy pillanat, melyben erős vágyat érzett ledobni magát a mélységbe inkább, mint tovább is e helyzetben maradni, mely pokoli gyötrő kínná kezdett válni e pihenés, e könyebbülés nélküli folytonos erőfeszítés közt. Egész teste nehéz ólommá vált, karjai gyenge pókhálókká, melynek minden izma meg volt dermedve, elhidegülve. Körmei hegyeinél metsző fájdalmat érzett, vállaiban szenvedhetlen fáradságot, egész testében pedig ellenállhatlan vágyat a nyugalomra A mélység oly csábitó volt . . . oh, mert ott pihenni lehet. Kinait nevelték a szégyen, hogy elbújt alattvalói előtt, a bizonytalanság, a minden percben meghalt remény s a kétség Adalgise iránt. Nem hihette egész az utolsó pillanatig, hogy ne jöjjön érte, megszabaditni öt, kit úgy szeretett; nem hihette, hogy nő oly pokolbeli Ördög lehessen, hogy őt ily kínok közt hagyja nyomorultul elveszni, s engedje szétzúzni előbb lelkét, aztán az öt úgy szerető szivét s végre minden csontját. Hisz ez sátáni kegyetlenség volna! És még sem jön! ... És még sem jön . . . E pillanatban lent az ebédlőben, mint varászütésre egy pillanat alatt mély csend állót be, se csendben, rövid várakozás után a házigazda mély érces vontatott szava hallatszott, mint harang zúgva végig a boltíves csarnokon: — Még egy palack pezsgőt! II. Péternek csak ennyi kellett hogy : értsen. Bent a palack durrant, s a vendégek lármája elnyelte a tompa zuhanás hangját, mely lent a földet reszkettette meg. Adalgise e pillanatban ágyán feküdt és mélyen s nagyon nyugodtan aludt .... * * * Portugálba királyát kolduló barátok temették el fakó talyigájukon a temető árkába, hol csak évek múlva találtak rá koronás gyűrűjéről, mely zúzott csontjainak forgácsai közé szorult. Adalgise pedig másnap visszatért Frankhonba, s visszaszerzödött társulatához, folytatni színi pályáját, mialatt Portugalliát visszatért nemesei oly háborúba keverték, melylyel ötezer jó hazafi vérét ontották ki. . . . Két fekete szemért és egy palack pezsgőért! Tourte-Cherbidiez után franciából. Veszprém*) (Történelmi és statistical vázlat.) I. Veszprém régi középpontja volt a magyarok bejövetele előtt már keresztyén Pannóniának J) A romaiak *) Egyik feladata leend tárcánknak időnként megyénk egyes községéi történelmet is közölni; azért felkérünk minden ügybarátot, ki arra vonatkozó adatok vagy okiratoknak volna birtokában, azokat velünk közölni szíveskedjék. 1) Toldy F. A magy. nemz. irodalom története I. k. Pest. 1851. 56. lap. korában Rhispia, Mestrana, mások szerint Praetorium Latovicorum-nak neveztetett. 2) Honnan vette mostani nevét, különbözők a vélemények , s bár sok tudós férfiak vizsgálák, bizonyosat ma sem tudunk. Bonfin Weiszbrunn-tól származtatja, azt írván: j,Hinc e conspectu ad occasum Veszpriniensis comitatus est ab episcopali civitate nominatus; quondam civitas ab albo fonté Allaraanica fingva nőmén accepit.“ 3) De ez minden alap nélküli állítás és semmivel sincs több okunk Veszprémet a Weiszbrunn német szótól származtatni, mint a Veszsz el prém, Veszett prém től mely névszármaztatást már valódi értékre reducálta Ranolder János m. püspök ur ő excja, népmondának nyilvánítván az annak alapul vett történetet. 4) Bonfint követték magyarázatukban: Szerdahelyi Gábor,5 6 7) Gyarmathy Sámuel, c) ki azt is kitanulta kedvéért, hogy Veszprém livoniai nyelven Weiszbrunnt jelent. — Végre legújabban Szabó Károly.1} Jankovits Miklós tót eredetűnek állítja. 8) Pázmándy Sámuel9 10 11 12 13 14 15) igy eredezteti: Vesz-Per- In, Vesz-Per-Un vagy Per Una Vessorum. Hogy ez alaptalan szóferdités, nem szenved kétséget. Róka János ,ü) azt vélte, hogy a mostani Veszprém Nagy Károly alatt Orcabu nevet viselt, s utóbb midőn ezen Orcabu, Hezílo vitéz birtokába jött, ezen urátóli megerősittetés után Hezilburg vagy Wezilburgnak neveztetett, s innen aztán a Veszprém név. Ezen állítást látszik magáévá tenni Dr Römer is. 1J) Horváth István ,2) megmutatja, hogy Róka Orcabuja (vagy igazabban Ortahu) Karinthiában létezett, s nincs is sehol nyoma, hogy valaha Hezilburgra változott volna neve, s azt állítja, hogy Veszprém a testvére által elűzött s Magyarországon letelepedett, és föispánynyá is emelt Bezprém nevű lengyel hercegtől (ki Juditnak sz. István testvérének fia volt) vette volna nevét- Igy vélekedik Véghely Dezső is. í3) Fehér György ,4) szinte a Bezprém keresztnévtől származtatja, de nem a lengyel Bezprémtöl, mert úgy mond: ez az egykorú Wippo szerént nem Magyarországra, hanem Ruszsziába futott; de ha tán innen később Magyarországra menekült volna is, miután ö 1025 után űzetett el, sz. Istvánnak egy 1009-ben kelt oklevelében ,5) már Veszprimnek nevezett várnak nevet nem adhatott. „Nem uralkodotc-e már más Brecislav Bezprém (mi tót nyelven egy) alsó Pannóniában, kitől nevezetét vehette? Volt, uralkodott bizonynyal Brecislaw Bezprém, Privinna unokája, Keczil másként Köczil 2) Magyarországnak stb. mostani állapotja I. k. 2-ik kiad. Pest. 1841 414. 1. és Magyarország geogr. szótára Pest. 1850. IV. k. 295. — lapján. 3) Antonii Bonfinii Kér. hung, decades. Hanoviae 1606. Dec. I. lib. 1. p. 24. 4) Dr. J. Ranolder Bischof yon Weszprim. Elizabeth. Wien 1854. 61. lapján. 5) Chorographia cel. Hung, urbium Cassoviae 1770. 118. lap~ 6) Vocabularium. Viennae 1816. 84. 1. 7) Béla király névtelen jegyzője 69. I. 8) Magyar szónemzés 58. 1. 9) Schediasmata 96. 1. 10) Vitae Veszprimiensium praesulum. Posonii 1779. 9. lap. 11) Bakony 13. lap. 12) Tud. Gyűjt. 1821. III. k. 37. s köv. lapjain megjelent.. „Veszprém vára nevéről“ cimü értekezésében. 13) Balatonvidéki naptár. 65. 1. 14) Tud. Gyűjt. 1838. III. k. 93. s köv. lapjain Palaczky históriájának ismertetésében. 15) Lásd Pray Spec. Hier. hung. I. k. 260—263. lapján.
