Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-11-18 / 20. szám
**aaotip 158 iAaaw“«' „703/86(j. Felhívás. Mely szerint felsőbb rendelet folytán Veszprém városában létező czéhek- nek t. ez. biztosai, főezéhmesterei és egyéb elöljárói valamint más vidéki ezéhez tartozó s tanonezokat tartó mesterek ezennel hivatalosan felhivatnak : 1. Hogy a ezéh keblében levő s műhelyekben dolgozó tanonezokat valláskülönbség nélkül összeirassák, azoknak névjegyzékét, hol és kinél tartózkodásuk bejegyzésével hozzám a felhivás vételétől nyolez nap alatt beadják. 3. Ügyeljenek, hogy minden tanoncz vallása lelkészénél a vasárnapi iskolákban rendesen megjelenjen, s hanyagság esetében hozzám azokról jelentést tegyenek, mely esetben is a hanyagság okai vagy okozói, legyenek azok a szülék, tanító gazdák, vagy tanonezok, szigorúan büntettetni fognak. 3. Felhivatnak az illető elöljáró urak, hogy a tanonezok közül senkit, a ki a vasárnapi iskolák rendes látogatásáról szólló bizonyitványnyal ellátva nincsen, felelet terhe alatt fel ne szabadítsanak, valamint az ilyeneknek a városi elöljáróság részéről a vándorkönyv kiadása megtagad- tatni íog. 4. A fentebbi rendeletekről az illető tanoncz- tartó mesterek a tanonezokat értesítsék, nehogy nemtudással menthessék magukat, és mindenekben a városi elöljáróságnak segédkezet nyújtani szoros kötelességüknek ismerjék. Kelt Veszprémben 1864. évi október 19-én Dunst Ferencz, Polgármester. “ Ezen fölhívásról értesülvén, mohón ragadtam meg az alkalmat, a szószékről ezen tárgyról értekezni, a felhivás életbeléptetésének sok oldalú jótékonyságára és hasznára figyelmeztetni úgy a mestereket mint magukat a szülőket, kiknek érdekében is van, tanoncz gyermekeiket az erkölcsi elfajulástól megóvni és az ismétlési oktatás által választott pályájukon előhaladásra képesitteni. Szóval én mindent megkísértettem, a felhivás szerinti eljárást községemnek szivére kötni. Beszédem nem maradt hatás nélkül, sokan hozzám jöttek s kértek, hogy az izr. elemi tanodával hozzam kapcsolatba az ilyen vasárnapi iskolát, amire készségemet nyilvánitám. De efféle intézkedések kivitelére nézve, örök igazság marad a bölcs királynak ama mondata : „egy tévelgő sok jót veszt el.“ Csak egyetlen egy mesterember szegüljön ellen, csak egy ezéhnek elöljárója szabadítson fel tanonezokat, a nélkül, hogy az iskola látogatásáról szoló bizonyitvánnyal ellátva volnának; a legjobb intézkedésnek sikertelennek kell maradnia. ügy jártam én is az alapítandó vasárnapi iskolával, s minden abban maradt s mai napig úgy van, a mint az előtt volt. A tények ezen előadásával én senkit vádolni nem akarok, hanem az erkölcsiség emelése, az ipar jövője érdekében, bátorkodom figyelmeztetni az illetőket ezen baj gyökeres és alapos orvoslására; hogy erélylyel s legnagyobb szigorral ügyeljenek, miszerint a m. rendelvények foganatosításba is hozassanak. Mert a vasárnapi iskola jelenlegi zilált s elhanyagolt állapotának további úgy hagyása mellett hiába minden törekvés az ipáit felemelni s jövőjét biztosítani. A leghangosabb felszólamlás elhangozik a pusztában s a jövő nemzedék fog lakolni az elődök vétkeiért. A vasárnapi oktatás újjá szervezésén s szigorú kezeltetésén kivül nagyon kívánatosnak találom azt is az illetők figyelmébe ajánlani, hogy a rajzoktatás is vétessék be a tantárgyak közé. Minden értelmes ember, a kinek az iparczikkek fejlesztése s kelendősége mibenlétéről csak gyenge fogalma van, tudja hogy az főképen az alaki szépségtől függ, melyet az iparos gyártmányainak tulajdonítani s kölcsönözni képes. Minél szebbek és csinosabbak, annál jobban kelnek, és új pia- ezokhoz vezető utat törnek maguknak. Azért szükséges jókorán a szépségi érzéket s tehetséget az ifjú tanonezban fölébreszteni , fejleszteni s gondosan ápolgatni; ez pedig csak úgy érhető el, ha a rajzoktatás minden neme, a mennyire azt a vasárnapi iskola engedi, müveltetik. (Folyt, köv.) Nemzetiségünk és a felekezetesség. Azon tollharaczban — melyet Kenessey Mór s Pap Nép. János e lap hasábjain a somlyó-vásárhelyi választó- kerületnek képviselő választását megelőzött Iszkázi véres összeütközésre vonatkozólag folytatnak .... Pap János jónak látta a vita sajátképpeni tárgyától eltéröleg a politikai térről a vallási térre is átesapást s gyújtó szikrát dobott a felekezetek közé. Hogy a szikra még sem gyújtott s izgalásra számítással irt cikke sem képes a felekezeteket ellenségül álliíni szemközt egymással, az nem az ö érdeme, hanem — hála érette korunk felvilágosító szellemének — a vallásfelekezeteké, melyek fölülvannak emelkedve azon sötét századokra emlékeztető állásponton, melyet Pap János még most is elfoglalva tart. Hogy a róm. catholicusokat a protestánsok ellen fölizgathassa, azt akarja velők elhitetni, hogy a csögleiek — még pedig mint protestánsok s igy felekezetességi szellemtől vezérelve támadták meg az Iszkáziakat — mint róm. catholicusokat s hogy az országnak szerinte kétharmadát tevő róm. cath lakosság a sokkal kisebb számú protestánsok által léteiében van fenyegetve. Risum tene- atis amici! Difficile est satyram non seribere posse. Ha nem mondhatjuk is: ex ungve leonem! ... de az kétségtelen, hogy szaváról lehet megismerni a harist, tolláról a madarat. Az kiált először tüzet, a kinek a háza ég. Ki alaptalanul s a nélkül — hogy állítását bebizonyitni tudná, felekeze'ességi irányzattal gyanusit másokat, az önmaga felekezetes. Nem vitatom azt, az Iszkáziak voltak-e a támadók, kiknek csak egy halottja van, s ez is — a magokat védelmezve visszavonuló s menekülő csögleiekkel szemközt állva— hátulról kapott lövés következtében esett ell . . . vagy pedig a csögleiek, kiknek sok nehéz sebesültök s öt halottjuk maradt nem csak a küzdelemnek, hanem még a menekülésnek terén is. Az igazságos Ítélethozatalt a részrehajlatlan olvasónak Ítéletére bizom. De azt ki kell mondanom, hogy bármelyik fél kezdte is a támadást, itt nem vallásfelekezetek, hanem politikai pártok álltak szemközt egymással. Képviselőválasztási mozgalomból fejlődött ki az összeütközés, melyhez a vallásnak semmi köze. Hogy az Iszkáziak róm. catholicu- sok, a csögleiek pedig protestánsok, ez — tekintvén az
