Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-28 / 18. szám
«wtnriP 141 képviselők által csak ezeknek saját felelősségére legyen-e választandó? a társulati tagok jogai miként biztosíttassalak a képviselők s a pénztárnok hanyagsága vagy visz- izaélései ellen? stb. mindezeket az intézet nyilt kérdésekül hagyja fenn, a melyeket a társulat tagjai a fenforgó körülmények kívánalmai szerint oldhatnak meg. Van azonban a társszerződésben egy pont a melyet íz intézet nem tűz ki ugyan lényeges föltételül, de a me- yet a váltságkotelezetteknek, saját éidekükben, nem bir déggé ajánlani; s ez az: hogy tartalékalapról gondoskodjanak. Ily tartalékalap a legbiztosb óvszer az egyes agok fizetési hanyagsága vagy rendkívüli elemi csapá- 10k esetében a végrehajtás kártékony következményei ;llen; s azonkívül a társulat feloszlásakor egy községi kórház, vagy a község vagyontalan árvái javára, vagy ;gyébb jótékony célokra szolgálhatna alapítványul, a mely- yel a jelen nemzedék az utókor tartós hálájára szerezne írd^met. Ennél szebb emléket nem állíthatnának ama kornak, a mely őket s a földet, a melyből élnek, szabaddá ette. — (Folyt, köv.) Kenessey Móricz. Veszprém, okt. 23.*) i. r Mgos szent-györgyi Horváth Ágoston írnak ezen lap september-havi számaiban, „Vészáréin feladata a művelődés terén“ cim alatt között cikksorozatát nagy érdekeltséggel olvastam, 5 lehetetlennek tartom, hogy bármely értelmes, a aépszeretet szellemétől áthatott olvasó a t. cikkíró nemes törekvésétől, vármegyénk anyagi bajain segíteni, az érdemlett elismerést, megtagadhatná. Mert oda jutottunk már, hogy a közönség minden osztálya, egyik közvetlen, másik közvetve, az ipar üzlet pangását, a köz jóllét elsüiyedését, s ennek következtében a legkárosabb eredményt a becsületesség romlását is érzi s tapasztalja. Az utóbbi bajon pedig szintén csak úgy segíthetnénk, ha annak főforrását bedugnék, azaz, ha a vaskaru 3 irgalmatlan szükséget elháritnók, mely a szegényhez , mint a legveszedelmesb fegyverekkel ellátott ellenség közeledvén, kisértetbe hozza. Én ugyan a nevezett cikksorozat lényegéhez, a mennyiben az ipar viszonyok ismeretén alapuló szaktudományossággal taglalja tartalmát, nem értek, s hozzá nem szólhatok. Csak azt szerettem volna, ha t. cikkíró, az álhazafiság, s a magán érdek heves, de egyszersmind felingerlő megtámadása helyett, azon eszmét jobban hangsulyoztatta volna, hogy akármely, az anyagi téren vélt kizáró egyéni érdek puszta önámitásnak mutatkozik, és az emberi társaság jelenlegi szervezetében az élet minden mozzanatai, mint a gépnek alkotó részei, szoros kapcsolatban s kölcsönös hatályban állanak. Igaz, hogy látszólag a gépnek egyik része nagyobb szerepet játszik a másiknál; de valóban egyik mint másik nélkiilözhetlen az egésznek mozgatására, s céljának megfelelő működtetésére, ügy vagyunk a társasági élettel is. A népnek akármely rétege, az iparnak akármely ága, a közjóllét akármely tényezője, a tudomány akármely szakmánya, egymást úgy elősegíthető, mint hátr *) Figyelmeztetjük a t. olvasó közönséget e mély tudományossággal, s dacára annak, hogy írója kezdd nyelvünkön, tiszta világossággal irt különben is érdekes tárgyú cikkekre. Szerk. ráitató rokonságban vannak, s a napszámosnak elegendő keresete s kenyere oly szükséges egy ország felvirágzására s a nemzet gazdagságának szaporítására, mint a nagykereskedő áruüzlete. A mondottakkal ellenkező s csak elfogult nézeteket szét kellene oszlatni, s a népet azon meggyőződésre vezetni, hogy a közéletben magán érdek nincsen, hogy bármily iparág felvirágzását mozdítaná elő az ember, azt saját érdekében is tenné. Ilyen, az anyagi kérdések helyes felfogásából eredő szellemi érettség után kell, hogy törekedjünk. Hisz a magyarság értelmes népe elegendően elő van készítve hozzá; mert a politikai ügyek s kérdésekben van már régóta olyan érettségünk, mely képes megmenteni az ősi alkotmányt. De mind ez csak melléklegesen legyen mondva ; mert, amint már mondám az anyagi kérdésekhez nem szólhatok. Ezen soraim egyedüli célja az, hogy a IV. cikk második feléhez, melyben t. cikkíró tisztán szellemi s képzőintézetekről értekezvén ezek felállítását sürgeti, egynéhány igénytelen, nem csak az elmélet — hanem tapasztalásaimból is merített megjegyzéseket kapcsolhassak. Igaz ugyan, amint a cikkíró mondja, hogy képző intézetek felállítása s a népmüvelŐdés általában csak másodfokon érintik az anyagi kérdéseket; de mindamellett tagadhatlan s eléggé bebizonyult tény, hogy a szellemi képesség a leghatályosb ; emeltyűje a közjóllétnek s gazdagságnak. A bár megbukott államminiszternek ama mondata: „a tudomány gazdagság is“, tökéletesen való s tagadhatlan igazság. Eltekintve attól, hogy művelődés erkölcsiséget szül, ez viszont vagyon szerzésére s a megszerzettnek megtakarítására tanítja az embert, magában a tudományban is a gazdagság legbővebb s kimeritethetlen kincsei vannak elrejtve, s a népmüvelŐdés azon csatornának nevezhető, melyen át az anyagi téren a tudomány vívmányai által lelhető kincsek a nép ereibe vezethetők. Azonban ezen kérdések tárgyalásánál két pontot keli szemeink előtt tartanunk. 1-ször, hogy a rendelkezésünkre szolgáló pénz-erőket számításba hozzuk; mert különben élté vesztnők a célt, s legjobb kivánataink, mint pia desideria füstbe mennének ; 2-szor, hogy a népmüvelŐdés alapjával kezdjük meg, tudniillik az elemi iskola nemesítésével, a mesterségi tanoncok vasárnapi oktatatásával, csak azután volna lehetséges és célszerű fokonként felsőbb képző intézetekről is gondoskodni. Ekképen lenne a népmüvelődésnek erős, természetes, s ez által rendithetíen alapja, melyen aztán az egész felépülhetne. Az első pontot illetőleg, t. cikkíró azon javaslatát, miszerint Veszprémben egy ipariskola feállitását szükségesnek mondja , egyelőre azért tartanám kivihetetlennek, mivel városunk az arra szükséges pénzerőkkel nem bir. Hisz a városi elemi iskola IV. osztályának fen vagy fen nem tartása — lásd a Veszprém mutatvány lapját — sok és heves küzdelmeket okozott városunk t. ; Tanácsának keblében, s bárha reméljük, hogy az imént nevezett osztálynak tervben volt feloszlatása soha sem létesülend, de semmi esetre sem vélném ez idő szerint várhatónak, hogy városunk t. atyái egy nem kevés költségbe kerülő iparisko
