Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-10-14 / 16. szám
«n/lflTtP 124 jin/uvA» készülnünk kell, miért is a célhoz illő eszközökkel éljünk. A depositbankok nem hivatvák a reálhitel előmozdítására, mert okszerüleg aránylag csak igen kis összeget köthetnek le ingatlanokra adott kölcsönökben, sőt még értékpapírokba sem fektethetnek nagyobb összegeket, nehogy az áringadozások alatt a rábízott idegen pénz egy részét kockáztassák. Erre főkép nálunk kellene figyelemmel lenni, hol a takarékpénztáraknál oly csekély saját vagyon szolgál biztosítékul. A reálhitel előmozdítására nem a Depositbankok, hanem a Hypothekbankok hivatvak. — (h olytatjuk.) Heti szemle. Oroszország érdekei világosak a keleti kérdésben. Elfoglalni a Feketetengert és a görög Archipelagust, hatalmába ejteni a Dunatorkolatot, Európát elzárni legr f alább szárazon Ázsiától és Afrikától s ez által egyrészt hatalmát egész Ázsiára, Indiát sem véve ki, kiterjeszteni, más részt pedig Ausztriát Schlésiától az Adriáig körülzárva, lassanként a török hatalom sorsára juttatni. Eszközei e célra Oroszországnak saját közvetlen erején s a török hatalom ziláltságán kívül az úgynevezett „nemzetiségi kérdésinek Európa keletén folyton izgalomban tartása. Oroszország ugyanis, mely százados rabigával tör- pité el a bálti tenger partjain hatalmába esett german és finn törzseket, mely véres erőszakkal törekszik kiirtani a szlávok legmiveltebb nemzetségét, a lengyelt, nyíltan s régóta pártfogójául lépett föl a török hatalom alatti délszláv nemzetiségeknek s az otthodox keleti egyház összes érdekeinek Szent-Pétervárott centralisatiója segélyével is uralkodik azon nemzetiségek kedélyén, irányozza törekvéseiket, fennen hangzó szavakban tűzi ki eleibök a célt s végre a tett idején pcnzzcd és fegyverrel valamint a segedelem vigaszával látja el őket 8 hogy hason eljárását nemcsak a félhold uralma alatti szlávok, hanem Gallicia, Csehország s hazánk szláv népességei irányában is alkalmazza: világosan mutatják az orosz félhivatalos sajtónak Goluchovszky galli- ciai helyt rtóvá kineveztetése fölötti nyilatkozatai, vala- mint következtetni engedik azon tünemények s ezerszer kifejezett gyanúk, melyek az 1848-iki magyar s csehszláv mozgalmaknál felmerültek. Az európai uagy hatalmak ismerik Oroszország célzat it s eszközeit. S az eszközök megtompitására, a célzatok meghiúsítására nem tudnának alkalmasabb módot, mint ha vagy a félhold uralma alatti népek egyike vagy másika birna annyi világtörténelmi életerővel, társadalmi és politikai mivelíséggel, hogy szilárd szervezetű s az önállásnak a hason nemzetiségű orosz hatalom ellenében is elegendő kellékeivel ellátott szilárd szervezetű államot alakíthatna a török helyébe, vagy ha ily népfaj nincs: akkor egy valamely más európai nagyhatalom helyettesítené a Moz- lemet. Eddig még nincs elegendő bizonyítéka annak, hogy ama mód lehető volna, miután akár a görög, akár a román. akár a szerb-bosnyák elemet tekintse a diplomatia: egyiknél sem találja föl a világtörténelmi ezen fontos szerepre méltó képességet. A másik mód szerint Ausztriát jelölné ki Európa a Kelet fölötti uralom gyakorlására Am Ausztria elmélyedve volt a német ügyekbe, vezértagja vala a németszövetségnek, ónsulylyal nehezedett rá az olasz kérdés, saját ben- sejében, Magyarországhozi viszonyában nem volt megszilárdulva, a lengyel kérdésben eddigi politikájától megválni nem akart, az orosz politikával pedig teljesen szakítani nem volt képes. E körülményeknek egyike is elegendő volt, hogy Ausztria azon szerepet föl ne öltse, melyre öt a világ vélemény kijelelé. Nem volt tehát a nyugoti hatalmak előtt más menekvés, mi.it a török hatalmat, minden roskadozása s tehetetlensége dacára habár gépileg is fentartani, remélvén, hogy idők folyamában a fent kijelölt módok egyike vagy másika sikerülni fog. Hogy valamely, az állami önállástól századokon át elszokott nép nagy és önálló állam alkatására s ha riem- zetgazdászatibg hátra van, önálló nemzetgazdászatra képes legyen: ahhoz szerencsés körülmények, erős nemzeti törekvés s mindenek fölött sok idő kivántatnék. A többi föltételt mellőzve, úgy látszik, hogy a török birodalom sorsának eldöntése nem nagy idő kérdése. Legalább az* európai közvélemény úgy van informálva az események által, hogy legközelebbi nagy actioja a miveit világnak a keleti kérdés megoldása lesz. Kétségtelen, hogy Amerikának és Oroszországnak, a modern államszerkezet e két végletének egymás iránti túludvariassága bir némi politikai jelentőséggel. Az is bizonyos, bogy a kandiai véres lázzadás, Görögország izgatottsága, Hohenzollern Károlynak moldva oláh fejedelemsége, Moustier marquisnak cabinetbe lépése s még egy csomó kisebb nagyobb fontosságú előjel nagyon beleillenek a keleti kérdés nyitányjába. Azonban mi nem hiszszük, hogy mindez gyökeres megoldásnak volna kezdete. Mert gyökeres megoldás ez idő szerint csak az által lehető, ha Ausztria lép a keleti kérdés élére. Am Ausztria, bár az olasz kérdéstől végkép, a némettől nagy részt — legalább egy időre — megszabadult, még nem látszik Oroszországgal szakítani, a lengyel kérdést a nyugoti hatalmak nézete szerint tárgyalni s végre, a mi legfontosabb, niucs készen saját belélete alkotmányos zavarainak kiegyenlítésével. Ezek nélkül pedig — ismételjük — a keleti kérdésben első rangú szereplése lehetetlen így állván a dolog, ha elkezdődik is Keleten a közel jövőben a nagy actio, nem biszszük, hogy az végleges megoldásra vezessen, akár győzelmével, akár vereségével végződjék az orosz törekvéseknek. Utóbbi esetben marad a statusquo, aligha lényegesebb változtatással, mint a minőt a párisi béke létrehozott, legföljebb az orosz hatalom kénytelen visszavonulni
