Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1865-11-20 / Mutatványlap

(Mutatványlap.)

Nov. 20. 1865.

SU

I-ső évi folyam.

kAA/wwwwwwvww}

feltételek: í

Vidékre postán: vagy helyben ; szétküldve:

; Egész évre 4 ft 80 ^ »Fél „ 2 „40^ l Negyed,, 1 „ 20

p ppjVA/'APJWJV'JV'JVJVJV^)

VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

. CwMJV'jxrwJXTJVj'j'jv'ASin

| Hirdetmények | díja: I

Petitsor egyszeri ^ hirdetésnél 8 kr. ^ kétszerinél 7 kr. íj háromszorinál | 6 kr. o. é. ^ | Bélyegdíj külön | > 30 kr. o. é. |

(aa/wwva/w/vwv/vm/vo

Hazafiul szózat

Veszprémmegyének képviselő választásra jogosított polgáraihoz.

Uj korszak küszöbén állunk. A rövid félbe- szakasztással 17 évig tartott hoszuéj oszolni kezd. A körülmények parancsoló hatalma által Isten szólt, hogy: „legyen világosság“ és „lön világosság.“ — Fény árad el ott, hol még kevéssel előbb sötétség boritott mindent, fény árad el hazánk egén, nemzetünk közéletén. Bolygó fény-e az — a Bait most milliók lelkesedése üdvözöl — vagy csakugyan az alkotmányos élet kelő napjának áldó fénye ? ki tudná azt előre s biztosan megmondani. Szeretjük hinni a legjobbat, a várva várt jövőnek elközelitését .... de készen kell lennünk oly eshetőségekre is, melyek nemzetünknek lélek- erejét az eddiginél is sikamlósabb próbakőre állíthatják. Működjünk úgy, mintha vágyaink Mekkájának kapujánál állanánk .... de legyünk oly óvatosak, mintha az alkotmányos élet Kánaánjának visszafoglalása előtt egymást fölváltó provi- soriumoknak pusztaságait kellene szenvedve át- bolyonganunk.

Annyi bizonyos, hogy az alkotmányos életünk tagadásával ez ideig fölállított jogtapodó rendszerek tarthatlanokká lettek az idő folyamában. „Az idő — nem csak a jó lelkeknek, hanem —- a jó eszméknek is vezére, kiáll ezeknek vé- delmezésére. Az idő igaz — Lerontja a mi nem az“ — Petőfi szerint. Ledönté az idő a birodalomnak merev központitására, egységesítésére irányzott rendszereket is.

Törvényesen koronázandó Királyunk belátta, hogy a magyar alkotmányon tipródott rendszerek, a vasvesszővel sulytó absolutismus épen úgy, mint a jogeljátszást hirdető álalkotmányosság dicsfény helyett homályt vetettek az Uralkodóra; belátta, hogy birodalma nagy hatalmi állásának nem a szuronyok — hanem a népeknek kibékitettsége s szeretete nyújtanak erős alapot. Békülni akar legvitézebb nemzetével: a magyarral . . . . e népet többé nem a hódítás — hanem a szeretet jogánál fogva akarja magához csatolni. — A hódítás joga mulékony, a szereteté örök.

S mint az Uralkodó — úgy nemzetünk is hajló a békére. Kész feledni minden jogtalanságot, mi ellenébe elkövettetett. Áldozatul esett nemes fiainak szent emlékét híven őrzi ugyan, de

véres árnyaikat nem állítja válaszfalul önmaga és uralkodója közé. Szivébe zárja őket, de a közélet terére a kibékülés gátjául nem állítja ki. Vannak nemzetünknek sajgó sebei — de csak kíméletlen, durva kezek ne érintsék, nem fog azokra rámutatni. Csak biztosítsák a felől, hogy jogai ellen támadás többé nem intéztetik; csak azt ne kívánják tőle, hogy a miért nem érdemlett bántatását feledni kész: ráadásul ő hozzon áldozatot is

— még pedig alkotmányos életének azon kincseiből, melyekért meghalni igen is tud, de tőlök önkéntes lemondással megválni nem fog soha!.., akkor a küszöbön álló országgyűlés nem sérelmi

— hanem a közjogi viszályt megszüntető, szervező, törvényt alkotó leend, s mint ilyen lefogja rakni országunk szabadságának — függetlenségének .... de lerakja egyúttal a birodalom nagy hatalmi állásának is rendíthetetlen alapját.

Ily fontos az az országgyűlés, melyet a Felség f. évi dec. 10-re hivott össze, s melyre a képviselőket még e hóban meg kell választani.

Közelget a nagy nap (novemb. 23), melyen megyénk választó kerületeinek választásra jogosított polgárai összejönnek, hogy egyik legszebb polgári jogukat gyakorolják, befolyván szavazatjoguk érvényesítése által a képviselőnek megválasztásába.

A pártok megalakultak minden választókerületben ; de váljon az ügy szentsége volt-e a fő- tényező a pártok alakulásánál, vagy a személyekhez! vonzódás? Az utóbbi hiba volna: mert a pártoknak az elvek nem pedig a személyek körül kellene csoportosulniok.

Tény az, hogy majd minden választókerületben pártok képződtek, s én ezt nem csak bajnak nem tartom, sőt örülök, hogy nem vagyunk szegények egyénekben.

De bajnak tartanám, ha a pártok közöl csak egy is megbélyegezné magát azon korlátokon túl csapás által, melyek közt egyedül gyakorolhatják becsülettel választói jogukat.

Több megyéből már is sajnos kihágásokat közölnek, megyénkben azonban — ez idő szerint— még ily sajnos tettlegességek nem fordultak elő, a pártok, ha tán nem is mindenütt meggyőződés szerint s ajelöltek political elveinek helyeslése folytán, de békés utón alakultak. — A választóktól, főleg ezeknek vezetőitől függ, hogy kihágások