O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 16. (Budapest, 1975)

Dely, O. Gy.: Állattani gyűjtőúton Algériában 85-104. o.

tudtuk - lakóinak száma jóformán alig haladja meg a tízezret. Miután a város vezetősége, akiknél megérkezésünket követően bejelentkeztünk, a város szélén lévő campingtáborban egy nagyobb helységet biztosított számunkra, sátrat nem kellett bontanunk, hanem abban rendezkedtünk be. És innen a táborból jártunk aztán nap mint nap gépkocsinkkal a környékre és a sivatagba is gyűjteni, mely utóbbi helyre egy alkalommal itt is egy felfogadott nomád kísérőt vittünk magunkkal. S jóllehet az El Golea-i gyűjtési eredményeink a Timimoun környékiekénél - legalábbis példányszám tekintetében - jóval szerényebbek voltak, de az állatokkal kapcsolatos megfigyeléseink legalább olyan értékesek mint az előző helyeken. Az El Golea vidékén tervezett négy napos gyűjtés után összepakoltunk és a Keleti Nagy Erg-be tovább indultunk. Utvonalunkon előbb a M' Zab föld fővárosát, Ghardaia-t érintettük, melynek különös kúpszerű mecsetjét, tágas tereit, épületeit, kertjeit, piacát ugyancsak sokáig elnéztük volna. Sőt, szivesen kószálltunk volna akár napokig is a nagyforgalmu szük utcáinak forgatagában, ahol első látásra feltűnt nekünk, hogy a megszokott burnuszt a férfiak öltözékében egy szoknyaszerü bo nadrág váltotta fel. De nem maradhattunk tovább, mert siettetett bennünket az idő, s igy mindjárt ebéd után tovább hajtottunk, hogy egy hegyek közé szorult oázistól, Berianne-tól kb. 30 km-re leálljunk. Azon a köves, félig-meddig kopár területen, amelyet még Algírban a figyelmünkbe ajánlottak. Az est beállta előtt értünk ide, és a szabad ég alatt, egy meglehetősen nagy és egymagában álló fa közelében letáboroztunk. Azalatt a két nap alatt amig itt tartózkodtunk, nagyon, de nagyon sok követ megforgattunk csákányainkkal, s alóluk nemcsak skorpiók, pókok, bogarak kerültek elő, hanem egy szarvas vipera is. De ugyancsak szert tettünk itt légpuskánk segítségével egy-két madárra, sőt egy lovas és lőfegyverrel rendelkező nomáddal kötött ismeretség révén, bizonyos élelem fejében, még néhány nyúlra is. A Berianne környéki táborhelyünkről ismét Ghardaia-t érintve, a M' Zab földtől délre fekvő vidék legfontosabb oázisának tartottunk, vagyis Ouargla-ba mentünk. Roppant gazdag vidék ez: több mint egymillió pálmafája van. Házainak többsége fehér és kékszínű, s a nagy piacteret - más szaharai településektől eltérően - üzletsorok veszik körül. Nem mulasztottuk el itt felkeresni a muzeumot, melyben jellegzetes szaharai gyűjtemény látható. Azaz a Szahara népeinek történetére, szokásaira, munkájára és nem utolsó sorban a művészetére jellemző anyag van kiállítva. Aznap még ott maradtunk, és a várostól nem messze ugyancsak a szabad ég alatt éjszakáztunk. Másnap mentünk csak tovább, és előbb Touggourt-ot érintettük, mely város - mint ott elmondták - valamikor a Ben Djellab-dinasztia birodalmának fővárosa volt. E nevezetes város néhány jellegzetességét - magától értetődően - szintén megtekintettük, melyek közül ez alkalommal csak a királyok kriptáit és a sötét szuterénlakásokhoz is alig hasonlitható un. földalatti városnegyedet emlitem. Touggourt-ból tovább haladva és Debilába tartva, előbb a vörösessárga homokbuckákkal övezett kis várost, El Oued-et érintettük, melynek érdekességét számunkra - noha csak éppen átkocsiztunk rajta - nem kis mértékben növelte, hogy ott még a lakóházak is kupolaszerű tetővel vannak befedve. Majd Debilá-ba megérkezve mindjárt a város vezetőjéhez, a polgármesterhez tartottunk. Vele egyrészt a pálmakertben való táborozáshoz szükséges engedélyt intéztük el, másrészt pedig ugyancsak egy nomád kisérő személyére kértünk javaslatot, akit előbb felkeresve, majd vele megegyezve másnap három napra Algériának a keleti vidékére, a Tunéziai határtól kb. 15-20 kmre fekvő Demrania környéki félsivatagos részre mentünk el. Az uj helyen is termé-