O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 16. (Budapest, 1975)
Topál, Gy.: Bacula of some Old World Leaf-nosed bats (Rhinolophidae and Hipposideridae, Chiroptera: Mammalia) 21-54. o.
TOPÁL Gy.: Az óvilági patkósorrú denevérek (Rhinolophidae és Hipposideridae) péniszesontjának vizsgálata A szerző ismerteti ázsiai kutatóútjain begyűjtött, valamint a Természettudományi Múzeum gyűjteményében meglévő egyéb ázsiai, óceániai és ausztráliai Rhinolophidák és Hipposideridák péniszesontjának (os penis) alaktani vizsgálatát, de nem foglalkozik e családok európai és afrikai tagjaival. Összesen 26 fajt és alfajt tanulmányozott. Eredményei alátámasztják - azt a régebbi, de újabban némely kutató által vitatott felfogást, hogy a szoros értelemben vett patkósorrú denevérek (Rhinolophidae ) és az óvilági hártyásorrú denevérek (Hipposideridae) két önálló családot alkotnak. Erre utal az a tény, hogy a patkósorrú denevérek - méretre általában nagy - os penise egyöntetűen a proximális kúpból, a nyélből és a különböző kifejlődésü, de sohasem villásan elágazó disztális csúcsból áll. Ezzel szemben, az óvilági hártyásorrúak péniszcsontján a proximális kúp legfeljebb csak néhány faj esetében van meg, ugyanakkor a csúcs igen gyakran villásan elágazik. Ez utóbbi családban az ismertetett alapalaktól való eltérések - több fajon tapasztalt határozott méretbeli csökkenéssel együtt - kétségtelenül a csont csökevényesedésére utalnak. Mindez biztos jele annak, hogy a Hipposideridák családja - fajainak nagyobb változatossága mellett - ebben a jellegben is feltétlenül evolváltabb, mint a Rhinolophidák csoportja. A vizsgálatok egyes esetekben megerősítik a már ismert alfajok elkülönítésének jogosságát (itt szinte csak méretkülönbségek látszanak), más esetekben azonban, így a Rh. midas, a Rh. sinicus, a H. gilberti , a H. durgadasi és a H. alongensis vonatkozásában az eddig elfogadott törzsalfajtól való morfológiai eltérések olyan szembetűnőek, hogy a felsorolt tax ónokat önálló fajoknak kell tekintenünk. A péniszcsont alakja és mérete a szerző szerint ezekben a denevércsaládokban talán még az orrfüggeléknél, és a - nagyon gyakran feltűnően egyöntetű - fogazatnál is megbízhatóbb rendszertani bélyeg. A vizsgálatok kiterjesztését ezért mind az os penis, mind pedig a körülötte levő lágyrészek tekintetében e két óvilági család minden fajára feltétlenül kívánatosnak tartja. A részletesebb és átfogó vizsgálatok szerinte minden bizonnyal új megvilágításba helyezik a Hipposideridák bonyolult, s részleteiben még mindig kialakulatlan rendszerét. Egyben pedig biztosabb alapokat szolgáltatnak majd a Rhinolophidák évtizedek óta hiányzó modern revíziójához. REFERENCES - IRODALOM 1. ANDERSEN, K. (1905/a): On the bats of the Rhinolophus philippinensis group, with descriptions of five new species. -Ann. Mag. Nat. Hist., 16, (ser 7): 243-257. 2, ANDERSEN, K. (1905/b): On some bats of the genus Rhinolophus, with remarks on their mutual affinities, and descriptions of twentysix new forms. - Proc. Zool. Soc. London, 2: 75-145 + 2 Pis.
