O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 15. (Budapest, 1974)
Dely, O. G.: Über die Unterarten der Blindscheiche, Anguis fragilis L 11-38. o.
Die Herausgestaltung des für die Nominatform ( fragilis ) bezeichnenden Merkmalskomplexes lässt sich mit einer allgemeinen Verzögerung der ontogenetisehen Formbildungsprozessen erklären. Deshalb unterbleibt die Herausbildung einer sichtbaren äusseren Ohröffnimg auch in den späteren Stadien der Entwicklung. Da sämtliche Eidechsen eine sichtbare äussere Ohröffnung besitzen, und im Laufe der ontogenetischen Entwicklung eine solche sich auch bei der Unterart colchicus entwickelt, könnte man vielleicht - auf Grund der Epistasen-Theorie - die Nominatform der Blindschleiche als phylogenetisch jüngere Unterart betrachten. Im Sinne dieser Theorie sind Formen, bei denen die Herausgestaltung eines charakteristischen Merkmals unterbleibt, in einer spateren Phase der phylogenetischen Entwicklung entstanden als jene, bei denen das betreffende Merkmal noch vorhanden ist. Selbstverständlich ist dies alles zur Zeit nur eine Deutungsmöglichkeit für die phylogenetischen Beziehungen der verschiedenen Unterarten der Blindschleiche. Unsere heutigen Kenntnisse reichen von weitem nicht aus, sämtliche problematische Frage der innerartlichen Herausgestaltung der rezenten Unterarten der Blindschleichen sowie die heiklen Fragen der Verbreitungsgeschichte, vor allem die der Arealverschiebungen während der Nacheiszeit beantworten zu können. Meiner Ansicht nach wird dies erst möglich, wenn die Blindschleichen-Bestände ganz Europas und der angrenzenden Gebiete eingehend und nach einheitlichen Grundsätzen systematisch und in ontogenetischer als auch in paleogeographischer Beziehung untersucht und bearbeitet werden. DELY O.Gy. Üjabb adatok a törékeny gyík (Anguis fragilis L.j alfajainak ismeretéhez A magyarországi törékeny gyikok (Anguis fragilis LINNAEUS) alfaji hovatartozásának megállapítása céljából a szerző az elmúlt években revízió alá vette a fajnak a budapesti TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM herpetológiai gyűjteményében őrzött valamennyi hazai és külföldi példányát és kutatásairól egyik, nemrég megjelent közleményében (DELY, 1972) számolt be. Jelen dolgozata - az előbbi folytatásaként - ujabb, bel-és külföldi lelőhelyekről származó, s ezideig még le nem közölt Anguis ok tanulmányozásáról szól, melyeket a szegedi MÓRA FERENC Múzeum és a berlini ZOOLÓGIAI Múzeum herpetológusai engedtek át részére. Az ujabban áttekintett törékeny gyikok vizsgálatait magában foglaló munka eredményeink egy része megerősíti a szerző azon korábbi megállapításait, melyek értelmében Magyarországon az Ai^ujj^ragilisnek 2 alfajafordul elő: a Duna vonalától nyugatra és délnyugatra honos Anguis fragilis fragilis LINNAEUS és a Dunától keletre és délkeletre található Anj£ms_frag^ Az eredmények másik része pedig, az ujabb lelőhelyek közreadásával, valamint a tanulmányozott állatok, elsősorban a fiatalok alaktani jellegeinek értékeléséből kiindulva, a szóban forgó alfajok areájának pontosabb megismeréséhez, azok kialakulásának mikéntjéhez, valamint az alfajok származástani kapcsolatának felderítéséhez visz közelebb. Végezetül a szerző-felsorakoztatva röviden az alfajok szétterjedésével ill. areájuk kialakulásával kapcsolatos eddigi feltételezéseket - megjegyzi, hogy az idevonatkozó mai ismeretek még távolról sem elegendők e meglehetős bonyolult és kényes kérdések ma-
