O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 14. (Budapest, 1973)
Horváth, L.: A Csomád-Göd közti dombvidék madarainak ökológiai és cönológiai viszonyai 23-40. o.
felfognunk, hogy ezek tulajdonképpen másodlagosak. Minden okunk megvan annak a feltételezésére, hogy ilyen közösségek akkor is megvoltak, amikor az ember települései még nem alakultak ki. Természetes azonban, hogy az egyes fajok, azaz a kérdéses cönózis egyes tagjai nem egy időben jelentek meg az ember tanyái körül. Nagyon valószínű, hogy az ősiség kérdése párhuzamos az állandóság kérdésével, tehát a vezéralak vagy az állandó tag előbb lépett közelebbi kapcsolatba az emberrel, mint az alárendelt fajok. A közösség történelmi kialakulása azonban nem lehet hű tükrözője a közösséghez való ragaszkodás fokának,tehát az alárendelt tagok fontossági, elsőbbségi sorrendjének. Ugyanis egyes fajok gyorsabban alkalmazkodnak az új viszonyokhoz, mint mások. Az emberhez való ragaszkodás foka vidékenként is eltérő lehet. Ezekből a tényekből arra a következtetésre juthatunk, hogy az emberi településekkel lazábban vagy szorosabban összefüggésbe hozható fészkelőközösségek fényt vetnek azok történelmi kialakulására; az indítékok lehetnek általánosak és speciálisak egyaránt. Jelen esetben nem lehet célom ennek a kérdésnek a további, elméleti fejtegetése és ezért most már áttérek a csomád-gödi halomvidéken szerzett tapasztalatok konkrét ismertetésére. A ház körül megtaláltam a csicsőrkét ( Serinus serinu s), a cönózis vezéralakját, és valamennyi alárendelt tagot is. Ezek legtöbbje állandó volt,azaz évről-évre fészkeltek itt. Pl. a szürke légykapó ( Muscicapa striat a ), hol egy elhagyott füsti fecske ( Hirundo rustic a) fészekben, hol az istálló szabadon álló gerendáján vagy pedig a tisztás valamelyik akácfáján. A balkáni gerle (Streptopelia decaocto), amelyik az erdőt állandóan kerüli, eddig az erdőszélhez közel álló lakig bemerészkedett. De csaknem minden évben jelen volt a zöldike ( Chloris chlori s), a balkáni fakopáncs ( Dendrocopos syriacus balcanicu s), a kis poszáta ( Sylvia cur ruc a), a fekete rigó, a gerle és a seregély is. Az utóbbi állandóan az egyik, tisztáson álló fehér nyárfa odújában költött. A gézét ( Hippolais icterin a), a sor végén álló cönózistagot csak egy évben (1968) észleltem, de akkor itt is költött a tisztást szegélyező, sűrű nyárfacsemeték egyikén.
