O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 13. (Budapest, 1972)

Dely, O. G.: Adatok a Kárpát-medencei törékeny gyík (Anguis fragilis Linnaeus) rendszertanához és elterjedéséhez 39-79. o.

tani revizió alá a romániai Anguis-okat s különböző területek­ről (Moldva, Erdély, Havasalföld, Oltenia) származó 22 egyed bélyegeinek értékelése után leszögezi, hogy azok nem a Romániá­ból korábban kimutatott tipikus alakhoz, az Anguis fragilis fragilis LINNAEUShoz, hanem annak délkeleti alfajához, aa Angu­ is fragilis colchicus (NORDMANN;-hoz tartoznak. (E cikk eredmé­nyeként a román faunamüben már csak a colohicus alak szerepel /PUHN & VANCEA, 1961/.; A fenti terület törékeny gyíkjait 1962-ben STUGREN, PUHN és P0­POVICI újra tanulmány tárgyává teszi. Es ez alkalommal még több lelőhelyről és még nagyobb példányszámú (55 db) anyag tanulmá­nyozása alapján megállapítják, hogy hazájukban az Anguis fragi- lls-nek nem egy, hanem két alfaja fordul elő. Vagyis a Déli­Kárpátok és az Al-Duna, valamint a Keleti-Kárpátok és a Prut közti erdőkben lévő populációk - jóllehet rajtuk a tipikus al­faj bélyegeinek nyomai Is észrevehetők - az Anguis fragilis colchicus (NORDMANN )-hoz sorolhatók. A biharhegységiek pedig ­annak ellenére, hogy náluk a colchicus subspecies beütései is megfigyelhetők - Anguis fragilis fragilis LINNAEUSnak határoz­hatók meg. Négy évvel később BESCHKOV (1966) Bulgária törékeny gyíkjait 120 állat alapján lényegében hasonló módszerrel^ dolgozza fel. Kutatásai eredményeként az Anguis fragil! s-nek a fent említett két alfaját, az Anguis fragilis fragilis LINNAEUSt és az Anguis fragilis colchicus (NORDMANN)-t, valamint azok kevert populáci­óit, egészen ritkán pedig az alfajok "köztes" bélyegeit (Zwi­schenmerkmalen) felmutató egyedeit találja. Röviddel BESCHKOV dolgozatának (BESCHKOV, 1966) megjelenése ti­tán, LÁC (1967) a szlovákiai Anguis-okat veszi szemügyre, és ­az alfajok determinálására WERMUTH által közölt bélyegek közül LJ A WERMUTH által kutatott bélyegek közül BESCHKOV csak a fül­nyilás jelenlétét, illetve hiányát, a praefrontaliák egymáshoz való helyzetét és a kék pettyezettség gyakoriságát vizsgálta. VO

Next

/
Thumbnails
Contents