O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)
Kretzoi, M.: Bemerkungen zur Spalaciden-Phylogenie 111-122. o.
Megjegyzések a Spalacidák fejlődéstörténetéhez írta: Dr. Kretzoi Miklós Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest A földikutyák első fejlődé störténeti áttekintését MÉHELY LAJOS adta a maga idejében korszakalkotó jelentőségű monográfiájában /MÉHELY, I9O9/. Itt még valamennyi élő földikutya közös őseként a Villányi hegység pliopleisztocénjéből ismertté vált Prospalax prlscus szerepelt, 1932-ben azonban KORMOS TIVADAR Pllospalax néven önálló nemzetségként irt le /KORMOS, 1932/ a romániai Malusteni felsőpliocénjéből egy Spalacidát, mely - bár a Prospa lax- szal egykorú, ha nem idősebb - a ma élő legfejlettebb / Spalax s. str.-csoportbeli/ földikutyákkal a legközelebbi rokonságban álló alak, miután már korábban STEHLIN kimutatta /1923/, hogy a francia oligocénből leirt Rhizospalax nemzetség a mai földikutyák N.annospalaxcsoportjához mutat fogazatában kapcsolatokat . A Villányi-hegység gazdag Prospalaxanyagában sikerült szerzőnek néhány kevéssé lekoptatott zápfogat találni, melyek igazolják, hogy a Prospalax prlscus faj nem Spalacida, hanem az Anomalomyidák miocén-pliocén törzsének túlélő oldalágát képviseli, A malusteni második " Progpalax "-^! viszont primitiv, Anomal omysszerüen erős, megnyúlt szögletnyulványt viselő állkapocsformája és a Prospalaxétől némileg eltérő fejlődési irányban haladó zápfog-felépitése alapján megállapítható volt, hogy az előbbitől jól elkülönült, önálló nemet képvisel / Pterospalax n.g. : holot,: Prospalax rumanus SIMIONESCU 1930/, Ez a nemzetség különben valószínűleg már Rudabánya Hípparlon-faunájában is fellépett. Egy másik irányt képviselő további Anomalomyida a sümegi Hipparlonfaunából előkerült Ailospalax plenus , melynek zápfogain már cementkitöltés is fellép. Ez az alak valószinüleg a franciaországi Mollon Hipparion-faunáj ában is előfordult.
