O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)
Schmidt, E., Somogyi, P. ; Szentendrey, G.: Ein Versuch zur Feststellung der Populationsdichte einiger Kleinsäuger in offenen Kulturgebieten auf Grund von Schleireulengewöllen 79-92. o.
Kísérlet egyes kisemlősf aj ok sűrűségviszonyainak megállapítására nyílt kultúrterületeken gyöngybagoly (Tyto alba (Scop.)) köpetvizsgálatok alapján írta: Schmidt E., Somogyi P. és Szentendrey G. Magyar Madártani Intézet, Budapest és Szentendre Szerzők a Dunakanyarban 1965-1969 között gyűjtött gyöngybagolyköpetek analizise alapján vizsgálták a terület kisemlősfaunáját, különös tekintettel azok mennyiségi összetételére. Miután a gyöngybagoly zsákmányát a nyilt kultursztyeppén szerzi meg, az eredmények az ott élő különböző fajok sürüségviszonyait tükrözik. Az anyagból megállapítható volt, hogy a Dunaligetek közelében, valamint a Pilis völgyeiben a cickányok / Soricidae / közül a Sorex génusz, gyakorlatilag az erdei cickány / Sorex araneus L./ van túlsúlyban. A Budakalászon és Pomázon gyűjtött köpetekben azonban a szárazságkedvelő fehérfogu cickányok /Crocidura / domináltak /3. ábra/. Számuk a hegyek közé ékelt völgyekben fokozatosan csökkent: Pilisborosjenő 40,4 % Pilisvörösvár 17,6 %. A vizicickányok / Neomys / mennyisége a halastavak környékén erős emelkedést mutatott. A nyilt mezőgazdasági kultúrák leggyakoribb kisemlősfaj a a mezei pocok / Microtus arvalis / PALL.// a köpetekben is domináns helyet foglalt el /2. ábra/. A-földi pocok / Pitymys subterraneus /DE SELYS-LONGCHAMPS//, mely Magyarországon elsősorban erdei fajnak tekinthető, kis számban a kultúrterületeken is előfordul. Ezzel kapcsolatban szerzők összehasonlítást közölnek a környéken gyűjtött macskabagoly / Strix aluco L./ anyag segítségével. A Muridák közül elsősorban az erdei egerek / Apodemus/ voltak képviselve. Az egyes fajok elválasztása az előkerült koponyák és állkapcsok alapján nem minden esetben lehetséges, legnagyobb számban minden valószínűség szerint az erdei egér / Apodemus syl vaticus /L.// szerepelt, A mezei pocokkal szembeni mennyiségi viszonyait a 4. ábra mutatja. Látszik a Microtus arvalis állandó túlsúlya, de egyben az is, hogy ez a fölény az erdős területek
