O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 12. (Budapest, 1971)

Gyurkó, I. ; Nagy, I. Z.: A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch) táplálkozásának néhány jellegzetességéről 11-16. o.

Vertebr. Hung. XI1. 1970'71. A szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch) táplálkozásának néhány jellegzetességéről írta: Gyurkó István és Nagy I. Zoltán Babes-Bólyai Egyetem Állattani Tanszéke, Kolozsvár A szivárványos ökle táplálékára vonatkozóan az irodalomban számos adatot találunk /AHTIPA, 1909, WILLER, 1924, JÁSZFALUSI, 1944, NIKOLSZKI, 1950, CARAUSU, 1952, GYURKÓ, 1957, BAUCH, 1963, BANARESCU, 1964, 3PATARU és GRUIA, 1967 stb./. E faj morfológiai variációival, szaporodásbiológiájával, emésztőkészülékének makró- és mikroszkópos anatómiájával és ennek a táplálkozási móddal összefüggő sajátosságaival romániai szerzők foglalkoztak behatóan /PAPADOP0L, I960, MISCALENCU és PAPADOPOL, 1962/. Mivel azonban az irodalmi adatok részben ellentmondanak egymásnak és mert a faj táplálkozásának egyes kérdései még nem ismertek, dolgozatunkban fenti problémákat igyekeztünk megvilágítani. Az 1954-1968 között különböző évszakokban gyűjtött vizsgálati anyag, összesen 113 példány, a Sebes-Körösből, a Sajóból /a Nagy-Szamos baloldali mellékfolyója/ és a Marosból származik. Ugyanott végeztük el a szükséges biometriai méréseket, a nemek meghatározását és a bélcsatorna megfelelő rögzítését is. A további mennyiségi feldolgozás már a laboratóriumban történt. A táplálék analízisekor a szivárványos ökle egyedfejlődésének sajátosságaiból kell kiindulnunk. Mivel a szikzacskójában levő szik sokkal koncentráltabb, mint a többi pontyfélénól /ezért a szikzacskó kevésbé átlátszó/, felhasználása kétszer olyan hosz— szu ideig /kbo 20 napig/ tart, mint az azonos vagy nagyobb szikzacskóju halaknál /10-12 nap, KRIZSAHOVSZKI, 1949/. A fent lek következtében a szivárványos ökle később kezdi meg lárvaállapotbeli élettevékenységét és tér át az aktiv táplálkozásra, mint a