O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)

Berinkey, L.: A konfidencia intervallumok használata taxonómiai vizsgálatoknál 3-8. o.

gok különböznek-e vagy sem. Az evolúció folyamata hat az egyedekre és ez nemcsak az egyének felépitésbeli átlagaiban, mint az egymás közötti különbségek fokában, hanem variábilitásuk mértékében is tükröződik. A szórásnégyzet konfidencia intervalluma a khi eloszlás segítségével állapitható meg. Az intervallum megaija a két határértéket (h^ és ), melyek a választott valószinüségi szinten közrezárják a szórás valódi értékét a 6-1: h

±< ó < h

2. Gyakorlatban először a szórásnégyzetek konfodencia határait számitjuk ki és ezek négyzetgyökei adják a szórás interval2 lumát. Ha n. a minta elemszáma és s a szórásnégyzete, akkcr - a Phoxinus phoxinu

s mintáin bemutatva -, a 95 5^-os konfidencia határok kiszámítása az alábbi módon történik: Bélbor s

2 = 3.2555 n = 35 2 o ,2 (n-1) . s -, n.-,-, , - ,2 (n-1) . s~ , rc.^ h-, ~ —*—

L = 1.9214 es h

9 = v a = 4.6691 x n% .0.975 n% .0.025 2 és a Morgó patak s = 3.5254 n = 32 h

2 = 5.8045 és h

2 = 16.2388. A minták alapsokaságainak paraméter értékei tehát 5 $ szinten a kapott határértékek között vannak. Az eredményekből az is megállapítható, hogy az intervallumok hegy an helyezkednek el a szerásnégyzetek körül. A fenti példák esetében a Bélbor szórásnégyzetének határértékei nagyon szimmetrikus, mig a Morgó patak megfelelő adatai erősen asszimmetrikus képet mutatnak.