O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)

Boros, I. ; Dely, O. G.: Einige Vertreter der ungarischen Zoologie an der Wende des 19.-20. Jahrhunderts und die wissenschaftshistorische Bedeutung ihrer Tätigkeit 2. Géza Gyula Fejérváry (1894-1932) 45-142. o.

Sorra véve valamennyi, legnagyobb részben angol, német vagy francia nyelven megjelent, s tudományos ismereteink bővülése szempontjából jelentősebb tanulmányát - köztük a csak éppen emiitett varánusz monográfia már FEJÉRVÁRY halála után (1935) kiadott folytatását - szerzők nemcsak azok megállapításait ismertetik, de külön fejezetben tudománytörténeti jelentőségük é3 értékállóságuk kérdését is megvilágítják. Kimutatják mindenekelőtt, hogy e tekintetben is eredeti felfogás jellemezte. Maga hivja fel a legtöbb esetben a figyelmet arra, hogy valamely probléma végleges tisztizása csak a további .vizsgálódásoktól várható. Az örökös mozgásban, változásokban megnyilatkozó világban, a tudományok fejlődése, a tudományos megismerés folyamata is alá van vetve az egészet szabályozó törvényszerűségeknek. A tudomány is csak lépésről-lépésre tárhatja fel az objektiv valóságot, és az örökérvényűnek tekintett „igazságok" a haladás halálat jelentik a biológiában is. Különösen határozottan jut kifejezésre ez a véleménye a paleontológiában abszolút érvényűnek tekintett DOLLO-féle un. irreverzibilitás törvényének részéről több izben is hangoztatott kritikájában. A birálatot tehát a saját maga megállapításaival szemben is jogosnak és természetesnek tartja. Nem tekinti magát csalhatatlannak s felfogását esetleg megcáfolhatatlannak ill. abszolút helyesnek. S valóban! Kutatásainak eredményeit ebből a szempontból mérlegre téve, szerzők nagyobb és kisebb fajsúlyú, értékes s napjainkban is helytálló, meg csak bizonyos korrekcióval helyesnek tekinthető, s téves megállapitásókat egyformán kimutatnak. Többségükben mégis az első helyen emiitett kategóriába tartoznak és értékei mai zoológiai ismereteinknek is. Nem bizonyultak - többek között - értékállónak a muraii

skérdésben MÉHElYvel szemben elfoglalt álláspontja és a darwinizmus kérdésében vallott azon felfogása, hogy a természetes kiválásztásnak a fajok evolúciójában csak jelentéktelen passzivnak nevezhető szerepe van, a LAMARCK-féle inűködésbeli