O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)

Berinkey, L.: Kiegészítések a Barbus meridionalis petényi pikkelyszám variációjának ismeretéhez 9-12. o.

Bükkös P

ba = 88.49-25.78 = 62.71

's* Tapoly P

b_

a = 84.13-19.77 ='64.36 * Szamos P

b_

a » 57.93-10.56 = 47.37 í A három alapsokaságban tehát az 50-55 pikkelyszámu egyedek a fenti százalékos megoszlásban fordulnak elő. Végül kiszámítottam azt az X^ határértéket, melynél az alapsokaság 75 /6-os része kisebb (P^), illetve nagyobb (100-P^). Ehhez az alábbi képletet használtam: X

h = I + us Bükkös X

h = 51.74 + 1.82 = 53.56 Tapoly X

h = 52.32 + 1.83 = 54.15 Szamos X^ = 54.27 + 2.35 = 56.62 A számitások szerint tehát az első két alapsokaság 75 54 pikkelyszámnál alacsonyabb és 25 ennél magasabb, mig a harmadiknál ugyanezen százalékos értékek 57 pikkelyszám alatt, ill. felett fordulnak elő. A petényi márna esetében a statisztikai próbák a Szamos és a másik két populáció között szignifikáns eredményt mutattak, e fennálló különbségek a határérték számitások eredményeivel kiegészítve szemléletesebbé és még inkább bizonyító. erejűvé váltak. A bemutatott példák alapján, ugy gondolom, sikerült a határérték számítás alkalmazásának előnyét igazolnom. E módszer egymagában valamely kérdés eldöntésére természetesen nem alkalmas, csak egyéb próbák alátámasztására használható.