O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 10/1-2. (Budapest, 1968)

Berinkey, L.: Kiegészítések a Barbus meridionalis petényi pikkelyszám variációjának ismeretéhez 9-12. o.

VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO-NATUR ALIS HUNGARICI Tom. X. 1968. Fase. 1-2. Kiegészítések a Barbas meridionalis petényi pikkelyszám variációjának ismeretéhez Irta: Dr. Berinkey László Természettudományi Múzeum, Budapest Ismeretes, hogy a Barbus meridionalis petényi példányainak pikkelyszáma más fajokéhoz képest szokatlanul tág határok között vált ózhat. Egyik korábbi munkámban (BERINXEY 1967) már foglalkoztam e kérdéssel, ekkor három populáció mintáit vizsgáltam, melyek főbb adatai a következők voltak: Y.min.-max. X s Bükkös 47-59 51.74 2.703 Tapoly 47-59 52.32 2.716 Szamos 48-63 54.27 3.486 Illesztésvizsgálattal akkor bebizonyítottam, hogy mindhárom minta normál eloszlású volt, továbbá, hogy a Szamos példányai szignifikánsan különböznek a másik két lelőhely anyagától. Jelen munkám célja megállapítani, hogy az akkori egyes értékek milyen százalékban fordulnak elő a minták alapsokaságaiban. A kérdés a DIXON-MASSEY féle u. táblázat segítségével, határértékvizsgálattal oldható meg. Ha megbizonyosodtunk, hogy valamely minta normális eloszlású, akkor e módszer segítségével, az adatok középértéke (X) és a szórás (s)