O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 9/1-2. (Budapest, 1967)

Berinkey, L.: A fürge cselle (Phoxinus phoxinus Linné) egy érdekes aberrációja 1-6. o.

VERTE BRATA HUNGARICA MUSÉi HISTORICO - NATURALIS HUNGARICI Tom. IX. Fosc. 1-2. 1967. A fürge cseile (Phoxinus phoxinus Linné) egy érdekes aberrációja Irta: Berinkey László Természettudományi Múzeum, Budapest Ismeretes, hogy a Phoxinus genusznak Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában mintegy 10 faja él. E hatalmas elterjedési területen a fajok garatfogainak száma nagyon egyöntetű. A hazánkban előforduló Phoxinus phoxinus

, mely Európában, valamint Észak-Ázsiában a Kolimáig és az Amurig található, garatfog képlete 2,5-4,2 és csak ritkán akad köztük olyan, amelynek 2,5-4,1 vagy 2,5-5,? a fogszáma. Ezért okozott meglepetést, amikor a Durmitor hegységből (Jugoszlávia, Montenegró) származó halak garatfogait vizsgáltam, s ezeket feltűnően változékonynak találtam. Bár e célra csak 17 állat állt rendelkezésemre, bizonyos következtetések ezek alapján is levonhatók. A Durmitor-i cselléknél az alábbi fogképleteket jegyeztem fel 1,4-4,0 1 db 2,4-4,1 2 db 1,4-4,1 9 db 2,4-4,2 2 db 1,4-4,2 2 db 2,5-4,2 1 db A vizsgálatok folyamán már az is feltűnő volt, hogy egyetlen példányon észleltem csak a szokásos 2,5-4,2 formulát (5.9 %) és az állatok többségének (9 db) 1,4-4,1 volt a fogképlete, ami 53 #-os gyakorságnak felel meg. Ez a formula az irodalomban teljesen ismeretlen, melyet egyetlen szerző sem emlit. De szokatlan e halak erős variabilitása is. Ezt