O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 9/1-2. (Budapest, 1967)
Berinkey, L.: A Barbus meridionalis petényi Heckel pikkelyszámának variációja 7-19. o.
megkerülhetjük, ha a keresett értékeket standardizáljuk, a következő képlet szerint hol T* a standardizált normál valószínűségi változó, ezt megkapjuk, ha X eredeti variációs érték és a A közötti különbséget osztjuk a szórással. Ezt a mennyiségi eloszlást a következő képlet fejezi ki, ahol a V olyan normális eloszlású változó, melynek középértéke = 0, a szórása pedig = 1. Ha tehát meg akarjuk alkotni, az észlelt eloszlásnak legszorosabban megfelelő normális eloszlást a /*• és a ty értéke az észlelt mintánál a középértéke X és szórása s lesz. Ezeket a mennyiségeket kell behelyettesíteni a V kifejezésébe. A minden egyes valószínűségi értékét a standardizált normál eloszlás táblázatból határozzuk meg. A számolás menetét legcélszerűbb táblázatban feltüntetni, ahol az első oszlop tartalmazza a méretek osztályba sorolt valódi értékeit, a másodikban ezeknek a középtől való eltérései vannak feltüntetve, a harmadikban az eltérések és a szórás hányadosa vagyis a tf értékei kerülnek, mig a negyedik oszlop ezen intervallumok valószínűségi értékeit mutatja, melyeket a standardizált normál eloszlás táblázatából határozunk meg. Az ötödik oszlopba a vizsgálati anyag elméleti gyakorisági értékeit, mig a hatodikba az észlelt gyakoriságokat irjuk be, melyek közvetlenül összehasonlíthatók az elméleti gyakoriságokkal. Annak megállapítására, hogy az észlelt gyakoriságok milyen mértékben illeszkednek az elméleti gyakorisághoz és az eltérést mikor kell szignifikánsnak tekinteni, használjuk a
