O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Keve, A.: Zwei Varianten des Eichelhähers (Garrulus gl. glandarius L.) 119-122. o.

"bizonyos mértékben ráterjed a karevezőkre is. Bár ez a példány a közép-európai szajkók szürke fázisához tartozik, a szárnyának szinezete alapján világosnak és kékesnek tűnik. Emlékeztet a KLEINSCHMIDT-féle „reiserorum" leirására (KL2IHSCHKIDT, 1918, 1924). A soproni példányt első rápillantásra a kelet-európai Garrulus gl. septentrionali

s BREHM alfajnak vélnénk, annyira rőtes. Ennek azonban ellentmond a nyak lilás-rőt szinezete, mely jellemzi a közép-európai alfajt, szemben a kelet-európai róka-vörös nyakszinezetével. Ez a példány tehát a törzsfajta legszélsőségesebb rőtes fázisához sorolható. Literatur - Irodalom 1. KLEINSCHMIDT, 0.: Ein wahres Musterbeispiel einer Aberration (Ealco, 14, 1918, p.17). - 2. KLEINSCEMIDT

, 0.: Ein zweites Exemplar von Garrulus glandarius reiserorum (Falco, 20, 1924, p.8-9). -3. VOOUS, K. H. : The geographical variation of the Jay (Garrulus glandarius) in Europe: a study on individual and elinal variation (Beaufortia, 2, 1953, No.

30, pp.41).