O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Horváth, L.: Adatok a palearktikus madarak leszármazásának ismeretéhez néhány magyarországi fajon végzett aberrációs vizsgálatok alapján 111-118. o.

más fajánál mint rendes culajdonságok vannak meg, akkor a fellépő aberráció a két faj közti rokonságot igazolja ugy, hogy a két faj egy közös, ősibb fajból származott le vagy, hogy az aberraciót felmatató faj őse az a faj, amelynek a sajátságai rajta megjelennek. A vizsgálatok eredményei a következő, tudományosan értékelhető tények megállapításához vezettek. Ha a példányok nagy százalékánál lépnek fel aberrációk, az a sajátságok nagymértékű lazaságára vall. A tulajdonságok fellazult állapota viszont azt mutatja, hogy a rendellenességek atavisztikus jellegűek, s nem sorolhatók -»gj'eb szinaberrációk körébe, sem pedig hibridizáció következtében fellépő szin-, méretvagy aránybeli eltérések közé. Az atavisztikus vonások a vizsgált fajok esetében aránylag nagy példányszámon és olyan kifejező alakban léptek fel, hogy határozott és közeli rokoni kapcsolatok feltételezésére engedtek következtetni. Az atavisztikus bélyegek eredetének feltárásában és értékelésében azonban nem elégedhetünk meg azzal az igazolt következtetéssel, hogy a vizsgált faj rokonságban van azzal vagy azokkal a fajokkal, amelynek vagy amelyeknek a tulajdonságait csökkent mértékben magán viseli, hanem tovább lehet, sőt tovább kell mennünk ahhoz a megállapításhoz, hogy a vizsgált faj azzal a fajjal vagy azokkal a fajokkal, amelyekre visszaüt, egy korábbi, közös ősből esetleg ősökből eredt. Ez utóbbi állitást igazolja az a vizsgálataim során feltárt körülmény, hogy nem egy aberráció

s példány atavisztikus bélyegei mutattak közös vonásokat két, ma már különálló fajjal. A szinezetben, mintázatban, méretekben és méretarányokban megnyilvánuló atavisztikus aberrációkat felmutató fajok példányai rendszerint igen széles variációs skálát mutatnak atavisztikusként fel nem fogható sajátságokban is, ami ugyancsak arra vall, hogy a tulajdonságok még nem stabilizálódtak olyan mértékben, hogy éles morfológiai határokat von-