O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Endes, M.: Adatok a széki pacsirta (Callandrella brachydactyla hungarica Horváth) fiókáinak fejlődéséhez 105-110. o.

látható, a tolltokok félig megnyíltak. A fészket ebben a stádiumban még nem hagyják el, a statikai funkciók komoly fejlődését azonban az a tény jelzi, hogy a fészekből kihelyezett fióka lassan, ugrálva halad, sőt egyet-egyet már lép is. A nyolcadik életnapon a fiókák zavartatva a fészket könnyen elhagyják, mozgásuk főként futás, elvétve még pár ugrással tarkitva. Hangosan csipognak, megfogva őket, először heves mozgással szabadulni igyekeznek, majd akinetikus állapotba kerülneke A tolltokok lassan eltűnnek, a szárny teljesen tollas, minimális pehely csak a fej két oldalán, a szemöldöktájon látható még. A mell alsó fele és a has csupasz. A csüd sárgás szaruszínűvé halványul, a fojásfog még látható. A kilencedik életnapon - napszaktól függetlenül - gyakran nem egyszerre elhagyják a fészket. Bár jól futnak, nem távoznak messzire, legtöbbször fészekközeiben, egymás mellett ülnek. A fészekbe többé nem mennek vissza. A nyelv- és csőrpontok, valamint a tojásfog e korban még megv

annak. Tollazatúk pettyes, gyöngyszerüen tarkázott, összességében élénkebb szinü és sötétebb árnyalatú mint az öregeké ezidőtájt. A csüd eléri teljes, tehát a felnőtt madárnak megfelelő hosszát. A fészek elhagyásának napján a fiókák táplálása némileg rendszertelenebbé válik (szétszóródnak különböző irányban) ezért a testsulyuk is eltérő értékeket mutat. A táblázat adatait a kifejlett példány megfelelő adataival összehasonlítva (4-) kiderül, hogy mig a csüd a fészek elhagyásának napján eléri végleges hosszát, a testsúly csak mintegy kétharmada, a farok hossza pedig csak egyhatoda a felnőtt madár méretének, a tények pedig összhangban állanak a bevezetőben elmondottakkal, és egyben a széki pacsirta fiókák egyik legjellegzetesebb megnyilvánulásának magyarázatául szolgálnak.