O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)
Endes, M.: Adatok a széki pacsirta (Callandrella brachydactyla hungarica Horváth) fiókáinak fejlődéséhez 105-110. o.
VERTE BRATA HUNGARICA MUSEI HISTORICO - NATURALIS HUNGARICI Tom. VIII. 1966. Fase 1-2. Adatok a széki pacsirta (Calandrella brachydactyla hungarica Horváth) fiókáinak fejlődéséhez irta: Endet Mihály, Debrecen Hazánk egyetlen endemikus alfajának biológiáját és ezen belül a fiókák fejlődését illetően - bár magát a madarat már 1907-ben leírták - először 1966-ban jutottunk tudományos szintű ismeretekhez (1). Jelen munka további - főként mérési, de emellett morfológiai - adatokat szolgáltat a tojásból való kibúvás és a fészek elhagyása közé eső életszakasz történéseihez. A 13 napos kotlás után kikelő széki pacsirta fiókák morfológiai jellegzetességeik és fejlődésük alapján mintegy közti helyet foglalnak el a fészeklakó és a fészekhagyó tipusu madarak között (2). Ez a következő tényekben nyilvánul meg: kikeléskor szemréseik zártak, mozgásuk teljesen inkoordinált, a táplálékfelvétel folyamatában tevőleges részvételükről nem beszélhetünk. Ugyanakkor már pelyhet viselnek, néhány napos korukban látnak és ami a legjellemzőbb: még röpképtelen állapotban elhagyják a fészket. Ez utóbbi folyamat egyik legfontosabb tényezője a lábak aránytalanul gyors növekedése és fejlődése az egyéb testrészekhez viszonyítva. A korai önállósodás összefügg a fészek földön, nyilt helyen álló voltával (3) és a hasonló módon fészkelő más madárfajok ( Alaud a, Galeri d a stb.) esetében is megfigyelhető. A legkülönbözőbb irányba induló és más-más távolságba
