O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)

Bökönyi, S. ; Jánossy, D.: Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon 85-100. o.

a császármadár elejtését tiltotta /ACSÁDY, 1944-/, ugylátszik azonban, hogy korábban általános érvényű tiltó rendelkezések voltak. Az előkerült fajok kis száma miatt csupán két faunisztikai »egjegyzésünk vaní 1. A felsorolt adatok leletekkel bizonyítják, hogy a nyirfajd /Lyrurus tetri

x L./, mely jelenleg nem él Magyarországon, a holocén folyamán mindvégig előfordult itt a sik vidéken is. 2. Meglepő viszont a császármadár /Tetrastes bonasi

a L./ hiánya, mely pedig hegyvidéki, barlangi holocénünkben - sajnos pontosabb korhatározás nélkül » több helyen előkerült /Bükk hegység barlangjai /jiNOSST, 1963/ és még két, eddig nem közölt adat: a bakonybéli Ssárazgerence-barlang és a mecseki Mélyvölgyi kőfülke/. Ez a madárfaj - ugylátszik - már a korai holocéntól kezdve a hegyvidékekre húzódott vissza. Ezt középkori okleveleink is valószínűsítik: ezek u.i. kizárólag hegyvidékekről emiitik a császármadarat /RADVÍNSZKY, 1883, 1893/. Subfossile Wildvogelfunde aus Ungarn Von S. Bőkönyi und D. Jónossy Archäologisch» Abteilung des Natíonalmuseumc und Paiäontologische Abteilung dee Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest Die Verfasser geben die Liste der archäologisch gut datierbaren, bis heute aus Ungarn geborgenen Wildvogelresten vom Neolithikum bus zum späten Mittelalter. Aus den Listen geht klar hervor, dass im Heoltihikum in den Küchenabfällen noch die Wasservögel dominieren und später die Raubvögel in den Vordergrund treten, was mit wirtschaftlichen Ursachen zu erklären ist. Von faunistischer Hinsicht soll hier erwähnt werden, dass das Birkhuhn, das auf dem Gebiete des heutigen