O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)

Horváth, L.: A hansági Égererdő ragadozómadarai 29-36. o.

 bizarr, mangrove-erdőkre emlékeztető, csendes, vénfás részletek a nagy sasok költőtanyái. A fekete sas /Aqulla clang

a L./ az Égererdő legnagyobb és legnevezetesebb madara. Három év alatt három fészekre találtam, amelyek közül egy csupán 1,5 méter magasan volt a földtől. A hatalmas épitmény a bokorszerüen nőtt, de már öreg égerfa szerteágazd törzsei között volt. A másik, meglepő módon, aránylag egészen fiatal égerfán állott a földtől négy méterre. Végül a harmadik fészek rendkivül magas, szálas, öreg égeresben mintegy 20 méter magasságban épült. A fekete sas, vagy másik nevén nagy békászósas fészekalja mindig csak egyetlen tojás, amelyik a szirti saséra /Aquila crysaeto

s L./ emlékeztető, fehér alapon sötét csokoládébarna foltokkal ritkásan tarkázott. A békászősas /Aqulla pomarin

a BREHM/ vagy korábbi nevén kis békászósas a három év alatt szintén három Ízben költött az égererdőben. A fészkek közül az első viz alatt álló, öreg égererdőrészlet egy kis tisztásán magános, igen öreg fűzfára épült. Ez a fészek is nagyon alacsonyan, a földtől alig 2,5 méterre volt. A másik két fészket öreg égerfákon találtam 6 illetve 8 méter magasságban. A teljes fészekalj mindhárom esetben 2-es volt. A békászósas tojásai nagyon eltérőek a fekete sas tojásaitól, amennyiben szürkésfehér, tehát nem fehér alapon sürünálló, világos vörhenyesbarna foltokkal voltak tarkitva. A harmadik sasféle madara a hansági Égererdőnek a törpesas /

teieraaetus pennatu

B L./» Sajátságos módon ebből is egy-egy fészkelt csak évente. A három fészek ugyanabban a mpcsaras talajú, de nem vizben álló erdőrészletben volt. A fészkek 10-12, illetve 13 méter magasságban középkorú égerfákra épültek. A két tojásból álló fészekaljak egymásközött egyöntetűek voltak és az egyes tojások fehér alapon ritkán álló, halvány ibolyás, sárgás, rozsdabarnás foltokat viseltek. Tapasztalataim szerint a nevezett három sasfaj nagyjából mindig ugyanazon a területen épitette a fészkét, de két-