O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)
Sey, O.: A pézsmapocok (Ondatra zibethica L., 1776) magyarországi belső élősködő férgei, 1 153-176. o.
előfordul. Észak-Amerikában LEIDY irta le először a pézsmapocokból, Dis Bornum echinatu m ZEDER, 1803 néven. Európában pedig J.GRABDA találta meg a pézsmapocokban. Élőhelye: vékonybél. Gazdái: különböző házi és vadon élő madarak, emlősök, sőt az ember is. 3. Echinoparyphlu m sp. J.GRABDA,1954 Az Echinoparyphlum genusnak több mint 30 faja ismeretes. Ezek - néhány kivétellel - vízimadarak élősködői. Csupán három fajuk fordul elő emlősökben: Echinoparyphium japonicu m ANDO & 0ZAKI,1923, a Rattus norvegicus-ban; E.sisjakow i SKW0RC0W,1934 az Arvicola terrestris-ben; E.contignum BARKER & BASTRON, 1915 az Ondatra zlbethicus-ban. J.GRABDA /19/ a lengyelországi pézsmapocokból emlit egy Echinoparyphlu m sp.-t ivaréretlen állapotban. Az általam talált Echinoparyphiu m sp. azonos J.GRABDA által közölt fajjal ivarérett formában. Az Echinoparyphiu m genus fajai közül az E. cont ignu m-hoz áll legközelebb, de attól jelentős bélyegekben tér el. Kistestü féreg. A test elülső része erősebben, a hátsó kevésbé vékonyodik el. A test hátsó vége tompán végződik. Szélessége a test hátsó vége felé fokozatosan nő, legnagyobb az elülső here magasságában. A test hossza 2-3,6 mm, szélessége 0,75-1,03 mm között váltakozik. A szájszivó kör alakú, 0,14-0,16 X 0,16-0,20 mm nagyságú. A szájszivó körüli galléron 26 tüske található, amelyek közül 4-4 a ventralis karély.on, 18 pedig körben a galléron van. Az egyik sorban lévő tüskék mérete 45 másikban lévőké 54 /<-. A ventralis karélyon elhelyezkedő tüskék mérete pedig 43,5-46 /t. A kutikulát egyeseknél elszórtan,másoknál sürün borítják tüskék /5-11 /, az első here szintjéig. A szájnyílás kicsi, a szájszivó közepén nyilik. A pharynx közepesen fejlett, a nyelőcső viszonylag rövid. A bélágak egyszerűek,elágazásuk a hasi szivó előtt van. A szikmi-