O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 6/1-2. (Budapest, 1964)

Stollmann, A.: Adatok néhány madárfaj elterjedéséhez a nyugati Kárpátokban 89-96. o.

és KUX (1955) a Tapoly felső szakaszairól szolgáltatták. A Vág völgyében e faj elterjedését a vágvölgyi múzeum gyűjteményében lévő, Krpelany vidékéről (1959 IV.5 és XI.2) származó két tojó példány bizonyltja. Említésre méltó, hogy Krpelany környékén a balkáni fakopáncs nemcsak a nagy fakopánccsal ,hanem valószínűleg a fehérhátu fakopánccsal is megosztja élőhelyét. Utóbbi ugyanis rendszeresen előfordul a község közelében elterülő bükkösökben. A balkáni fakopáncs hypsometrikus elterjedése a nyugati Kárpátokban 400-420 m tengerszint feletti magasság között Ingadozik. Feltehető, hogy terjeszkedése a Kárpátok völgyeiben még koránt sincs befejezve. Függőcinege (

Remiz p.pendulinus L., 1758). Terjeszkedése európaszerte ismert. Mig a század elején Cseh-, Német- és Lengyelország területén ritkaságszámba ment, ma elterjedésének határvonala a balti tenger partvidékén, Finnország (VALKEILA, 1954).és Litvánia (IVANAUSKAS, 1961) területén halad. Szlovákiában a függőcinege előfordulása csak a Duna vidékéről, a Vág és Morava alsó szakaszéról volt ismeretes (FERIANC, 1941). E faj terjeszkedése a nyugati Korpátok főbb völgyeiben ujabb keletű.A Vég mentén nagyobbszámu költőhelye ismeretes egészen Ivachnováig (Liptó),ahol fószkelését I960. VI.1-én blzonyitottam be. Ez a lelőhely (500 m a tenger szintje felett) azért is érdekes,mert ugyanabban a mikrobiotopban a függőcinegén kivül fenyőrigó és nagyőrgébics is költött. A Nyitra völgyében egészen Prievidzáig fészkel (BRTEK, in litt., 1961), a Garam völgyében, Zvolen környékén SLÁDEK találta fészkét (in litt., I960), Kelet-Szlovákiában, Bardejov vidékén WEISZ állapította meg költését (in litt., 1960). Fenyőrigó (

Turdus p. pilaris L., 1758). Elterjedését máshol ismertettem (STOLLMANN, 1962-1963). Eddigi szórványos fészkelése (pl.Árvában) kifejezetten közönségessé vált, mint azt FERIANCOVA (1963) is megállapította. Szőlőrigó (

Turdus i.iliacus L., 1766). Bizonytalan fész-