O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)
Boros, I. ; Dely, O. G.: A herpetológiai kutatások irányai, problémái és távlatai 19-38. o.
monografikus feldolgozásában, LIKNÉnél már nemcsak sokkalta pontosabb meghatározását adja e Reptlli a classis-ba egyesitett rendeknek, genusoknak és fajoknak, szánna uj faj találó leirása mellett,természethüen ábrázolja is az Ausztriában honos kétéltüeket és Miliőket. Könyvével ekként LINNÉ-t már több -vonatkozásban múlja felüli diagnózisai amazénál réizletesebbek, pontosabbak; a csoportnak 3 rendre: ugrókra, lépőkre és csúszómászókra történő felosztásával, hibái mellett is előbbre viszi szisztematikájukat, és amit különösen hangsuljjzni szeretnénk, a herpetológia területén mint a regionális faunisztika első fecskéje jelentkezik. A teknősöket ugyan nem tekinti ebbe a rendszertani kategóriába tartozóknak, nyilván azért, mert orvosi és kísérleti szempontból a többiekkel vonatkozásba hozni akkor még őket nem tudta. Ennek ellenére - véleményünk szerint nem ok nélkül - herpetológus körökben ezt a müvet tekintik a tudomt-iyoB herpetológia alapvetésének. E két munkával tehát szerzőik nencsak elindítják a herpetológia! kutatásokét, hanem megszabják egyben azokat az irányokít is, amelyek a továbbiakban azután kibontakoznak. Több szerzőre hivat kozhatnánk.ak^k a kijelölt utakon haladva fejtenek ki tevékenysége»., de miután nem a herpetológia kialakulásának menetéről kívánunk történeti áttekintést nyújtani, csak azokról teszünk elütést, aki'cnek munkásságában a régebbivel szemben valami uj vonás jelentkezik. Amelyek Sehát egyréczt a módszerek tökéletesedését, másrészt az ismeretanyag maradandó értékű gyí tapodását jelentik, s mindenek3lőtt de L a CEODE két kötetes „ Histoire naturelle des quadrupèdes Ovipares et des Serpen s " cimü muxJcájára /1788-1790/ hivatkozunk, melynek gyengéje ugyan, hogy kritika és válogatás nélkül használ fel minden korábbi adatot egy-egy állct ismertetéseko", s rendszertani vonathozásokban sem jelent előrehaladást, de határozott fölénybea van annak felismerésével, hogy az egyes fajokat meskiilönböztető jellegek életkor, nem és külső körülmények szerint gyakran változnak, és
