O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Kretzoi, M.: A magyar gerinces fauna kialakulása 195-218. o.

Miután néhány kivételtől eltekintve a faunisztikus, illetve florisztikus számára csak a második lehetőség kínálkozik, fokozott kötelességünk a közvetlen fauna-, illetve flőragenetikai analízis elvégzése, hogy ezzel is elősegítsük a közvetlen módszerek bizonytalanabb adatainak ellenőrzését, alátámasztását. A közvetlen fauna-, illetve flóragenetikai módszerek ^akorlatilag csak olyan csoportokon végezhetők el, amelyek a földtörténet mennél több - és főleg ujabb - korszakában hagyott vizsgálatra alkalmas mennyiségű és minőségű ősmaradványanyagot hátra, melyekből ugysaólván folyamatos faunailletve flóratörténetet rekonstruálhatunk. Pillanatnyilag 4 ilyen csoportot ismerünk ; ezek a puhatestűek, a kagylósrákok, a gerincesek és a magasabbrendü száras növények. A növényvilág idevágó kérdéseit riera érintve, a felsorolt 3 állatcsoport területén a következőket talál jukr A puhatestűek - nemtengeri - faunatörténetének viszonylag igen jelentős anyagát ismerjük a földtörténet legújabb időszakaiból,elsősorban SCX5S LAJOS alapvető munkássága alapján. Szélea alapvetésére támaszkodva, néhány évi céltudatos gyűjtési munkával egybekötött faunagenetikai vizsgálatok rövidesen igen komoly eredményekre vezethetnek. Itt főleg KROLOPP ENDRE pleisztocén faunavizagálatai szolgáltathatnak fontos adatokat. Rosszabbul állunk a kagylósrákok területén, ahol ugyan MÉHES GYULA és főleg ZALÁNYI BÉLA életmüve révén kielégítően ismerjük a magyar harmadkor tengeri Ostracoda-faunáját, de hiányzik a harmadkor^'ági-negyedkori faunát felölelő korszerű feldolgozás, vagyis, éppen az, ami lehetővé tenné a teljes faunatörténeti lánc összekapcsolását. A harmadik terület a gerincesek - fauna wört éne ti vonatkozásban igen egyenetlen anyag. Itt először is teljesen kiesnek a körszájuak, melyek csak mai faunánkból ismertek, de csak össze nem függő, mozaikszerű adatokat szolgáltatnak a